Lalalala, pamparampam, sej haj huppla hoppsz :)

Nem is tudom, mikor voltam utoljára ilyen feldobott. :) Talán 3 éve, mikor számoltam vissza a napokat a Nova Rockig, és végre útnak indulhattunk... Vagy lehet, hogy még az sem hasonlítható ahhoz az érzéshez, ami most bennem van. :) Reggel direkt egy órával korábban keltem, hogy hamarabb elindulhassak, és személyesen mehessek el megvenni a jegyeket. Ugyanis már régóta dédelgetett álmom egy koncert, melynek idén jött el az ideje. Vagy 10 évet vártam rá! Szóval folyamatosan jártam föl a honlapjára, és nézegettem a leendő koncerteket, helyszíneket, időpontokat, hogy vajon fellép-e mostanában a közelben, és ha igen, ráérek-e. Legutóbb talán 2 éve lett volna lehetőségem elmenni egy közeli községbe, mely HÉV-vel megközelíthető, de aznap pont olyan elfoglaltságom volt, amit még egy koncert kedvéért sem mondhattam le. Szóval tovább kellett dédelgetnem az álmomat, hogy egyszer majd élőben is hallhatom azt a csodálatos hangot, és irigykedhetek csöppet sem fakuló szépségére és nem kopó megjelenésére. S ez az álom idén márciusban megvalósul! Koncz Zsuzsa koncertre megyek! És még csak nem is akármilyen kakasülőre, hanem kifejezetten jó helyre szól a jegyem. A szóban forgó szektort csak a művésznő kedvéért nyitják meg, eddig nem is árusítottak rá jegyeket, és most is csak pár napja nyitották, szóval a Front of Stage jegyek már mind elfogytak, az "oldalpáholyok" is mind kezdtek betelni, s csak olyan részeken volt szabad hely, ahonnan szabad használni távcsövet is, és ez a két szektor még majdhogynem üres volt. Én pedig a lépcső mellé, nem is a színpaddal egy vonalba, és nem is a színpaddal egy magasságba tudtam két jegyet venni, és majd édesanyám elkísér. Már alig várom. :) Ma mosolyogva mentem dolgozni, és egész nap nem lehetett eltüntetni ábrázatomról azt a mosolyt. Ha a tavalyi év koncertekben szegény volt, az idei mindenképpen gazdag, mert Koncz Zsuzsa nálam most még Iron Maidennél és Metallicánál és Megadethnél és System of a Downnál együttesen is többet ér egymagában. :)

És hogy megmutassam, mennyire szerethető az a nő, íme a legjobb bizonyíték rá. Még Cseh Tamás is őt választaná... Vagyis választotta volna, Isten nyugosztalja.

és az egyik kedvencem a művésznőtől:

28. nap: Álmaid állása

Nos, ha tényleg az álmaim állását kéne leírnom, akkor egyetlen szót írnék: pedagógus. De ha ez ilyen egyszerű volna...

Most leírok két gondolatmenetet ezzel kapcsolatban.

1.: Álmaim állása olyan, hogy minimális erőfeszítéssel maximális nyereségre teszek szert, nem kell alkalmazkodnom senkihez, és nem kell attól félnem, hogy egyik nap arra megyek be, hogy nincs munkám. Szóval biztos munkahely, megfelelő kereset, és nem túl megerőltető munkavégzés jellemezné. Egy olyan állás lenne, ahol nem kellene attól félnem, hogy nem felelek meg az elvárásoknak, és nem támasztanának elém olyan követelményeket, amiknek ember nem tud eleget tenni. Nem bontanák fel a szerződést mindenféle csip-csup ügyekre hivatkozva, és nem fúrnának a kollégáim. Jó viszonyt ápolnék a főnökkel, aki nem akarná minden helyzetben érzékeltetni velem, hogy ő a vezető, én a beosztott. Élvezettel mennék be dolgozni minden nap, és megkapnám a szabadságom akkor, amikor kérem. Kivehetnék szabadnapot az év bármely szakában, és elég lenne egy telefonhívással meghosszabbítanom. Nem kellene attól tartanom, hogy a távollétemben bocsátanának el. Egyáltalán nem kellene attól tartanom, hogy a távollétemben bármilyen engem érintő és a munkámat/munkavégzésemet befolyásoló döntés születik. Megbecsülnék a munkámat, és olyan feladatokkal bíznának meg, amiket jókedvvel és jó tudással tudnék elvégezni. (Az itt felsoroltak nem, vagy nem mind ellenpéldák előző tapasztalatok illetve munkahelyek után.)

2.: Álmaim állása olyan, hogy megegyezik a hobbimmal, vagyis nem tekintek munkanapnak egyetlen napot sem, mikor valami olyannal foglalkozok, amivel pénzt keresek. Ilyen volt a tavalyi munkahelyem, csak a fizetésem volt kicsit kevés. De végső soron álmaim állása is gyerekmunka lenne, vagyis mindenképp gyerekekkel dolgoznék. Pl egy iskolában (amilyenben most vagyok) egy osztály vezetőjeként (majdnem amilyennek most vagyok) egy jó tanári gárdában (hasonlóban, mint amilyenben most vagyok). De nem lenne bennem görcsös feszültség, hogy minden szabálynak megfeleljek, és minden előírást betartsak, mert minden lépésemet figyelik. Szeretnék egy határozatlan idejű szerződést egy normális intézményben, normális gyerekekkel, normális körülmények között. 

De "jelen állás szerint" inkább távolodom ettől a céltól, mintsem közelítek hozzá...

Ez egy ilyen furcsaság

Veletek is szokott olyan lenni, hogy egyszer csak beugrik egy régi álmotokból egy jelenet, egy álomkép, valami részlet, s nem tudjátok eldönteni, hogy az tényleg egy régi álom volt-e, vagy a legutóbbi, vagy csak képzelődtök?

Mert velem gyakorta megesik. Csinálok valamit (most épp fogat mostam), mikor egyszer csak bevillan egy jelenet, amiről biztosan tudom, hogy egyik álmomban láttam. De aztán pár pillanattal később már nem vagyok benne biztos, hogy tényleg egy régi álmom része, vagy csak azt képzelem, esetleg csak előző nap láttam valahol.

Lépcsőházak, kerthelyiségek, falak, padlórészek, lakberendezési tárgyak, helyszínek tömkelege ugrik ilyenkor elő, s nem tudom őket hova tenni. Ez vajon miből eredhet?

Kicsit hasonlítani tudnám a deja vu érzésre, amit biztosan mindenki ismer, a "mintha ez már megtörtént volna velem", vagy "mintha láttam volna már valahol ezt a jelenetet" dolog. Az agy furcsa képzelgései, ahogy az eseményeket földolgozza. De ez valami más. Mert tudom, hogy nem valós jelenet, tudom, hogy álom volt, és mégis elbizonytalanodom, hogy mikor álmodtam, mikor láttam. Pár pillanatig tart az egész. Jelentősége sincs. Mégis megállok ilyenkor, s elgondolkodom, hogy mi van....