Végre egyszer nem a problémák elől fogok futni...

Túlságosan eltunyultam az utóbbi időben. Meg sem merem mondani, mennyi ideje nem iktattam be semmilyen mozgást az életembe, azon a pár km sétán kívül, amit egy héten megteszek munkába menet, vagy hazafelé jövet. Érzem valahogy belül is már régóta, hogy ez az állapot nem ideális, és hogy jó lenne rajta mielőbb változtatni, de mindig ott maradt abba a történet, hogy magamra nézve nem vagyok olyan húzóerő, mint rám nézve valaki más lenne. Úgy értem, egyedül nem buli a sport, olyan ember meg nagyon kis számban van a környezetemben, aki jobb híján szintén egyedül sportol és ezért "érdeke" lenne a magányos elfoglaltságból társas programot csinálni. Ja, várjunk, én még egyedül sem sportolok. Mert nem buli. Szóval legalább olyan emberre lett volna szükségem, aki szintén eme megfontolásból nem mozog semmit, és így az egyedül-nem-mozgás (vagyis nem együtt-mozgás) okozhatná a közös-mozgást.

S most úgy látszik, megtaláltam azt a személyt, aki képes kirángatni a begubózottságomból, bír akkora meggyőzőerővel, hogy rábólintsak önszántamból a sportra. Bár azt még nem tudom, mennyire leszek kitartó és mennyire lesz rendszeres a mozgás, de az elhatározás már megszületett: B-vel fogunk együtt mozogni, ami mindkettőnknek jó lesz, testileg első sorban, aztán abból egyenesen következik majd az, hogy lelkileg is helyrepofoz. Mert a testnek és a léleknek harmóniában kell lennie. Azt hiszem, régen voltam már ennyire lelkes valami új iránt. 

Egy kis mozgás senkinek sem árt, tartja a mondás, hát legfeljebb majd előveszem a térdvédőmet (amit - mióta odafigyelek, hogy kíméljem a térdem - mostanában a szekrényben tárolok, mert nincs szükségem rá) és nekivágok. Az elsődleges terv az, hogy biciklizni fogunk, meg futni, egymás mellett, egymásra hatva, de aztán ki tudja, lehet, hogy annyira beválik a sportolás, hogy minden mást kipróbálunk majd. :D

Ja, annyit még hadd mondjak, hogy elég erős motiváció volt az, hogy nem jött rám az egyik nyári nadrágom. Aztán a másik sem. Úgy tűnik, télen mindig kicsit húsosabb vagyok, mint nyáron, mert összehasonlítottam a két ruhatáramat, és elképedtem a különbségen. Szóval most az elsődleges cél mellé bejön a másodlagos cél is: fogyni, legalább egy pár kilót. De már attól jobban érzi magát a lelkem, hogy eltervezem, mit fogok csinálni. Érzem, hogy felüdítő folyamat vár rám. :)

Hagyd, hogy megérintsen!

Vannak dalok, dallamok, melyeket ha hallasz, beférkőznek a szívedbe, magukba temetnek, elragadnak. Vannak dallamok, melyek akkor is hatással vannak rád, ha te teljesen más lelki állapotban vagy, mint amilyen hangulatú a zene maga. Ha szomorú vagy, a zene felvidít. Ha el vagy gyengülve, erőt ad. De ha nyugalmadban meghallasz egy melódiát, úgy is átérezheted, belehelyezkedhetsz, hogy belül egészen mást élsz át, mint amilyen vagy kívül. Néha szükség van ezekre a dallamokra, hogy hangulatot teremtsenek, hogy megnyugtassanak, vagy akár felpezsdítsenek. Néha szükség van rájuk, hogy az érzékeidet, érzéseidet más irányba tereljék. Néha kellenek ilyen dallamok, ilyen élmények, hogy lehessen belőlük épülni. Vannak dallamok, melyek meghatározzák a teljes napodat, a teljes hetedet, vagy akár a teljes életedet. A zene mindig valami mást rezegtet meg egy ember lelkében, máshogy simogat, mint egy festmény, vagy egy gyönyörűen megformált szobor. De mint ahogy egy festményt is megnézel napjában akár többször is, vagy mikor először látod, órákig szemlélődsz rajta, és raktározod a lelked mély, művészi zugában, egy zenét is többször meghallgatsz egymásután. Adódik olykor, hogy egy időre elfelejtkezel róla; más zenék, más érzések kerülnek előtérbe, de újra meghallod, és újra megragadja a lelked egy kis darabját.

Dalok, dallamok, melódiák, kottafoszlányok, hangok, harmóniák. Zenék, melyek teljessé teszik az életedet. Zenék, amelyek a részeddé válnak.