A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állatfaj. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állatfaj. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 19., csütörtök

A külön állatfaj.

Miért van az, hogy mindig azok a szülők keresnek meg először, akiknek a gyerekével gond van az iskolában? Olyan szülő sose keres fel személyesen, akinek a gyerekéről csupa szépet és jót tudok mondani. Mindig csak azok a szülők jönnek, akiknek olyan neveletlen gyerekük van, hogy az egész diplomám hasznavehetetlen velük szemben, Időpontot kérnek, jönnek, és kérdeznek, vagy csak írnak, hogy szeretnének velem beszélni, bennem meg a vérkeringés is megáll, mert annyira belebetegszem, hogy nem tudom, mit akarhatnak vajon. Csak haloványan sejtem, hogy be akarnak olvasni, ki akarnak osztani, fel akarnak idegesíteni, le akarnak győzni, át akarnak ejteni, és vissza akarnak tuszakolni... Csupa ilyen kedves igekötővel ellátott igével akarnak szekírozni... Hogy az ő egyszerm fiacskájuk így és úgy, és hogy én miért kivételezek vele, miért pécéztem ki magamnak, miért írok be neki hiányt, miért állítom vigyázzállásba, miért tessékelem ki a teremből, miért vonom meg tőle a játékot, miért adok neki plusz feladatot, miért nem szólítom fel, miért nem hallgatom végig, miért intem le, miért szégyenítem meg, miért miért és miért csinálom ezt vagy azt... Pedagógiailag jól megalapozott döntéseim vannak, hogy az egyszem fiacskával miért bánok úgy, hogyan próbálok rá hatni, hogyan próbálom meg nevelni (az anyukája helyett...) Ha Petike, Évike, Julcsika, Pistike neveletlen, akkor Petikét, Évikét, Julcsikát és Pistikét is felállítom, vagy kiküldöm az óráról, hogy szellőzzön egy kicsit a fejecskéje. Nem pécézek ki magamnak senkit, mindenkire ugyanaz a szabály vonatkozik, szeretni sem szeretek jobban senkit, ha többen viselkednek helyesen, többeket dicsérek meg. Ha csak ketten, csak kettőt. És ha mindig csak az a három, akkor mindig csak azt a hármat. Minden közösségben vannak "jók" és "rosszak", "partnerek" és "renitensek", olyanok, akikre lehet építeni és számítani és olyanok, akikre nagyon nem. De valahogy csak azoknak a szülőknek van problémájuk a módszereimmel, akiknek a gyereke a második csoportba tartoznak. Nem a nagy büdös átlag gyerekek szülei, és nem is a kiemelkedő szorgalmú vagy magatartású gyerekeké, hanem a vásott kölyköké. Félreértés ne essék, én a vásott kölyköket is nagyon szeretem, és szívesen nevelem/tanítom, de a szülőktől valahogy mégis félek. Egészen addig, míg nem történik meg az a bizonyos beszélgetés, nekem görcsben van a gyomrom, és százféleképpen levezetem magamban, hogy hogyan fog zajlani... Ha ő azt mondja, hogy..., én azt mondom rá, hogy..., és ha ő majd azt reagálja, hogy..., arra én azt fogom felelni, hogy..., egészen addig, míg az összes általam elképzelt lehetőséget fel nem vázolom. Aztán vagy az lesz, hogy elefántot csináltam a bolhából, és igazából csak egy kis apróságot akart velem megbeszélni (mert a szülőnek a legkisebb apró-cseprő dolog is HATALMAS ügy), vagy az lesz, hogy a felvázolt lehetőségek közül egyik sem valósul meg, hanem egy mindnél sokkal rosszabb... Én meg nem tudom, mit hogyan kell kezelni, mire mit kell reagálni, egyáltalán a szülőket hogyan kell (le)kezelni.
Egy biztos: Nem üvöltözök az órán, nem verek gyereket, és nem szidok le egy egész osztály előtt olyan modorban, hogy mindenki rajta nevessen, tőlem meg féljen. Erélyes vagyok, szigorú, és megkövetelő, de nem zsarnok, gonosz és főnökösködő. Szóval ilyen dolgaimba biztosan nem köthetnek bele, abban viszont, hogy miért kell minden áldott nap, minden egyes órában V.G.-t fegyelmeznem, és többször rászólnom, meg tudom védeni magam. Csak derüljön már ki végre, hogy mit akar a kedves anyuka, és tudjak regenerálódni a hétvégén...
Különben a nevezett hölgy éppen az SZMK vezetője is, valahogy szürreális, hogy éppen az ő gyereke az, aki a legtöbb fejtörést okozza nekem. Nem verekszik, csak folyton zavarja az órát viselkedésével.
MIT AKARHAT AZ ANYUKA?!

2013. április 22., hétfő

A legnépesebb állatfaj

Főbb jellemzői:
- Könnyen megél mindenhol
- Nem csinál problémát az időjárás viszontagságaiból
- Eltartása igen kevés vesződséggel jár, de megél vadon is
- Vannak közkedveltebb példányai, de közutálat tárgya is lehet
- Főleg nagyvárosokban, azon belül is sűrűn lakott részeken szeret tartózkodni
- Általában nappal látható, de egyes alfajai éjszakai életmódot folytatnak
- Élettartama változó: Egészen fiatal egyedektől az egészen öregekig terjed.
- Idősebb példányai nem szeretnek helyet változtatni, a fiatalabbak még keresik az állandó otthont
- Szaguk, színük sokféle
- Testüket vékony bőrréteg borítja, az egészen világostól az egészen sötétig.
- Magyarországon is őshonosak

Az előbb leírt faj a legnépesebb szerte a világban, az űrben való létezésükről nincs konkrét tudásunk, bizonyítékunk.
A faj neve: Szomszéd.
No, én is nevelek egy pár Szomszédot. Vannak köztük egészen érdekes egyedek. Próbálván személyiségi jogokat nem sérteni, csak nagy általánosságban írok róluk.
Van egy alkoholista, akiről nagyon egyszerűen megállapítható az amerikai teszttel, hogy iszákos-e, csak kérdezd meg tőle: Szokott ön alkoholt fogyasztani délelőtt? Ha ő nem is árulná el, mert elvégre is idegen vagy, majd én elárulom: szokott. Szemben a kis közértnél a cimboráival.
Van egy furcsa szerzet, mi csak úgy nevezzük: Darth Vader. Főbb ismertetőjele: sötét (úgy is mondhatnám elborult) ruhákban jár, furcsa kalapban, és igen magas talpú lábbeliben. Fején a szőrzet erősen oldalra nyírt.
Van egy woodstocki, aki azokat a rituálékat végzi, amik ott voltak népszerűek, elég jellegzetes illatot hagyva maga után a lépcsőházban.
Van egy középkorú szigorú családapa, aki mellett a családtagjai nem mernek megszólalni.
Van egy elfogult zenei rajongó, hosszúhajú srác, mindig ugyanabban a pulcsiban mutatkozik. Érdekes beszédkészsége van.
Van egy pizzafutár, akit még mindig az anyja tart el, pedig már szerintem simán betöltötte a 40-et is.
Van egy állattartó, akinek bűzlik a lakása, de még az emelete is.
Van a csúnya fiú.
S vannak a csendes meghúzódók, akik megélnek egy-egy odúban, ritkán mutatkoznak nagy nyilvánosság előtt, és nem igazán fedik fel lakóhelyüket. Bujkáló életmódot folytatnak, kerülik a botrányokat. Őket is csak a nagy elektromos szerkezetben lehet időnként fellelni, de különös módon nehéz emlékezni, hogy melyik szinten hagyják el azt.

Oldalakat tudnék regélni róluk, hogy mely egyed mivel s hogyan irritál, s mely egyeddel miért utálok egyszerre beszállni a liftbe, vagy kilépni a kapun. A barátait megválogathatja az ember, a Szomszédait nem igazán. Elég érdekes farmon élek én, ugye?