A legnépesebb állatfaj

Főbb jellemzői:

- Könnyen megél mindenhol

- Nem csinál problémát az időjárás viszontagságaiból

- Eltartása igen kevés vesződséggel jár, de megél vadon is

- Vannak közkedveltebb példányai, de közutálat tárgya is lehet

- Főleg nagyvárosokban, azon belül is sűrűn lakott részeken szeret tartózkodni

- Általában nappal látható, de egyes alfajai éjszakai életmódot folytatnak

- Élettartama változó: Egészen fiatal egyedektől az egészen öregekig terjed.

- Idősebb példányai nem szeretnek helyet változtatni, a fiatalabbak még keresik az állandó otthont

- Szaguk, színük sokféle

- Testüket vékony bőrréteg borítja, az egészen világostól az egészen sötétig.

- Magyarországon is őshonosak

Az előbb leírt faj a legnépesebb szerte a világban, az űrben való létezésükről nincs konkrét tudásunk, bizonyítékunk.

A faj neve: Szomszéd.

No, én is nevelek egy pár Szomszédot. Vannak köztük egészen érdekes egyedek. Próbálván személyiségi jogokat nem sérteni, csak nagy általánosságban írok róluk.

Van egy alkoholista, akiről nagyon egyszerűen megállapítható az amerikai teszttel, hogy iszákos-e, csak kérdezd meg tőle: Szokott ön alkoholt fogyasztani délelőtt? Ha ő nem is árulná el, mert elvégre is idegen vagy, majd én elárulom: szokott. Szemben a kis közértnél a cimboráival.

Van egy furcsa szerzet, mi csak úgy nevezzük: Darth Vader. Főbb ismertetőjele: sötét (úgy is mondhatnám elborult) ruhákban jár, furcsa kalapban, és igen magas talpú lábbeliben. Fején a szőrzet erősen oldalra nyírt.

Van egy woodstocki, aki azokat a rituálékat végzi, amik ott voltak népszerűek, elég jellegzetes illatot hagyva maga után a lépcsőházban.

Van egy középkorú szigorú családapa, aki mellett a családtagjai nem mernek megszólalni.

Van egy elfogult zenei rajongó, hosszúhajú srác, mindig ugyanabban a pulcsiban mutatkozik. Érdekes beszédkészsége van.

Van egy pizzafutár, akit még mindig az anyja tart el, pedig már szerintem simán betöltötte a 40-et is.

Van egy állattartó, akinek bűzlik a lakása, de még az emelete is.

Van a csúnya fiú.

S vannak a csendes meghúzódók, akik megélnek egy-egy odúban, ritkán mutatkoznak nagy nyilvánosság előtt, és nem igazán fedik fel lakóhelyüket. Bujkáló életmódot folytatnak, kerülik a botrányokat. Őket is csak a nagy elektromos szerkezetben lehet időnként fellelni, de különös módon nehéz emlékezni, hogy melyik szinten hagyják el azt.

Oldalakat tudnék regélni róluk, hogy mely egyed mivel s hogyan irritál, s mely egyeddel miért utálok egyszerre beszállni a liftbe, vagy kilépni a kapun. A barátait megválogathatja az ember, a Szomszédait nem igazán. Elég érdekes farmon élek én, ugye?

S.I.K.K.-es indulás

Baszki, féltékeny vagyok olyan valakire, akihez közöm sincs... Vagy nem is tudom, ezt az érzést minek lehetne nevezni, de rohadtul idegesítő egy dolog. Tavaly ősszel kezdtem el vezetni tanulni, vagyis beiratkoztam egy iskolába, és elkezdtem a KRESZ-tanfolyamot. Már akkor repestem, hogy tavasszal ha minden jól megy, levizsgázhatok, és milyen jó lesz nekem nyáron friss jogsival... Az elméleti rész le is ment december elejéig, 7.-én megvolt a vizsga elsőre, és 1 hónap szünettel (és tőkegyűjtéssel) kezdtem a gyakorlati oktatást. Ha jól veszek minden akadályt, akkor áprilisban már magamat fuvarozhatom.

De mit tapasztalok? Mindenkire most jött rá a vezethetnék meg a jogosítvány szerezhetnék, és ezt nem átallják kiposztolni lépten-nyomon Facebook-ra is. Hadd tudja mindenki minden elhanyagolható részletét a folyamatnak. És engem piszokmód idegesít, mert az én "históriámra" senki sem kíváncsi. Az én jogsi-szerzésem felől senki nem érdeklődik. Én meg ezt jól tiszteletben tartva nem is dörgölöm mindenki orra alá, hogy "ma is voltam vezetni, hurrá" meg "azt mondta az oktatóm, hogy blablabla" meg "szerencsére mindenki épp bőrrel megúszta". De van, aki nem tartja tiszteletben, vagy csak annyira egoista, hogy azt hiszi, mindenki az ő kis sz*ros életére kíváncsi. Jaj, bocsánat, hozzáteszi, hogy senkit nem érdekel, de azért jól elmondja mindenkinek. Kinek képzeli magát? József Attila reinkarnációjának? "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" effektus? Egyáltalán is miért olyan nagy szenzáció, ha egy oktatóval az anyósülésen 30-as sebességgel, minimális forgalomban nem gázolsz el senkit?! De a legnagyobb kérdés nem is ez. Hanem az, hogy engem miért idegesít ez cseszettül. Miért irritál már maga a téma is, ha valaki a jogosítványszerzés rögös útjairól regél nekem? Egyedül csak azért, mert féltékeny vagyok rá, hogy én nem mesélhetek senkinek róla? Persze, a világon több milliárd ember szerez jogosítványt, olyanok is, akiknek semmi érzékük nincs hozzá... De egyik ember története sem olyan, mint az enyém. Valószínű, hogy a milliárdos nagyságrendű jogsis történetek közül 2 egyforma sincs, de az én sztorim akkor is különleges. Még ha ez nem is érdekel senkit, akkor is. És "megfulladok", hogy én erről senkinek nem mesélhetek, mert vagyok annyira toleráns... Szívem szerint én is kiírnám minden egyes vezetés után a Facebook falára, hogy aznap hogyan dicsért vagy tolt le az oktatóm, hogy milyen új dolgokat tanultam, vagy hogy mennyire sikerült alkalmaznom az elsajátított tudományt... Szívem szerint én is sztorizgatnék az ismerősöknek a nagy eseményről, hogy mennyire zabos vagyok, amikor elém vág be index nélkül egy audis, vagy amikor úgy megy át valaki a piroson, hogy én azt se tudom, a fékhez vagy a kuplunghoz kapjak előbb. De én nem sztorizgatok, én nem fárasztok senkit a vacak történeteimmel, én nem nyomom mindenki orra elé, hogy mennyire álságos ez az egész... És ezért vagyok kimondhatatlanul féltékeny arra a hülye libára, és remélem, hogy jó sokáig szenved még a folyamattal, mert annyira rosszmájú mégsem vagyok, hogy azt kívánjam, soha ne menjen át a forgalmi vizsgán. Meg azt se kívánom, hogy pukkadjon meg. De szívem szerint kívánnám. Francba.

21. nap: Dolgok, amik más emberekben irritálnak

Szokták azt mondani, hogy minden emberben azt a hibát találod meg, ami benned is megvan. Hát, ez könnyen meglehet, rögtön elsőre egy olyan dolog jutott eszembe, ami nekem is nagy hiányosságom. De azért azt nem mondanám, hogy irritál, csak nem esik jól. Ez pedig a halogatás. Ha valaki megígér valamit, és csak halogatja, halogatja, vagy tudom, hogy van egy feladata, de nem hajlandó elvégezni, hanem csak tolja maga előtt. Ez nálam is így van. Sokszor csak a kellő motiváció hiányzik, és azért nem kezdek bele ebbe vagy abba, de van, amikor szimplán lusta vagyok hozzá. Viszont idegesítő dolog rengeteg van. Nagyon sok ember tud engem irritálni. Csak úgy tételesen fölsorolok egy pár ilyen dolgot, nem hiszem, hogy kell hozzá fűznöm bármilyen magyarázatot, de ami megkívánja, hogy jobban kifejtsem, azt le fogom írni bővebben is.

Teszetoszaság, túlzott lustálkodás/lustaság, idétlen szokások, úgy mint: ceruzarágás, toll/ceruza fülbe tuszkolása, hangos zenehallgatás (amikor te is hallod pontosan az egészet, csak épp a fülhallgató másik végén vagy), csettintgetés, ujjropogtatás, láblóbálás, tollkapcsolgatás, tévékapcsolgatás, meg még egy pár, ami nem jut eszembe, továbbá horkolás, kellemetlen illat, túlzott közelség (amikor nekem kell hátralépnem 2 lépést, hogy normális távolságban álljunk egymással szemben), ha az illető nem hagy élni (minden délutánra van valami programötlete, mindig készségesen rám köszön Facebookon, mindig küld sms-t, hogy hogy vagyok, mi van velem, és ennek további válfajai), ha valaki annyira önös, hogy ha beszélgetünk, mindig az ő bajairól/dolgairól van szó, felőlem egyáltalán nem érdeklődik, ha úgy beszél valaki minden dologról, mint ha az teljesen egyértelmű és mindenki számára világos lenne, mint ha nem is létezhetnének olyan emberek, akik nem értik, ha valaki úgy terpeszkedik széjjel még a közös használatú helyeken is, mint ha az övé lenne az egész világ, ha valaki nem teszi a helyére a dolgokat, amikor azoknak van pontos szabott helye, főleg közös használatú tárgyak esetében, ha valaki hangosan vihog/beszélget/énekel tömegközlekedési járatokon vagy az utcán, az alkoholos befolyásoltság, meg egyáltalán a nem normális emberi viselkedés.

Biztos rengeteg dolog van még, de most ezek jutottak eszembe. Végiggondoltam azt a pár embert, aki valamilyen formában engem idegesített vagy zavart, és körülbelül az itt felsoroltak ugrottak be. Annyira meg azért senkit sem szeretnék kielemezni, hogy itt ország-világ elé tárom minden hülye szokását meg agyi zizijét. Még ha nagyjából csak 5-en vannak is, akik ezt a blogot olvassák.

8. nap: Szépségtrendek, amik nem tetszenek

Ó, erről oldalakat tudnék regélni. De hogy tömör legyek és lényegre törő, csak tételesen felsorolok pár dolgot, és néha egy-két hozzáfűzést is teszek.

- Kitépett szemöldök újrarajzolva (úgynevezett "csodálkozó tekintet")

- Mindenféle színes körömlakkok, 5 centis műkörmökkel

- Feszülős cicanadrág (párduc-, gepárd-, zebra-, és egyéb állatok mintázatával tarkítva)

- Feltupírozott haj hátul összefogva (külön "szépség" benne, ha a bizonyos tupírozott frufrut hullámcsattal rögzítik a homlok fölött, hogy jó púpos legyen a hajkorona)

- Kiskutya kistáskában hordva, kis ruhácskába bújtatva

- Utazótáska méretű "retikül" az alkaron lógatva cibálva

- Magasított talppal és tűsarokkal ellátott "kopogós cipők"

- Meg úgy az egész "diszkó-világ", amit a lányok (és sajnos egyre többször a fiúk is) képviselnek... Kezdve a pufi szemeteszsákra hasonlító dzsekiktől a nyakláncként hordott rózsafüzéreken át a push-up melltartókon keresztül a répaszárú buzis nadrágokig). Egyszerűen hányni tudnék attól, ahogy a mai tinik (meg 20-onévesek) kinéznek...

Ja, de ott hibádzik a történet, hogy ezek nem "szépség"-ek, szóval nem is illenek bele a "szépségtrend" kifejezésbe. Mindegy, attól még irritálnak.