Tavaly az év első felévben, meg nyáron valószínűleg valami nagyon unalmas könyvet olvashattam hurcolgathattam magammal mindenhova, mert a címére és szerzőjére bizony nem emlékszem. De a szomorú az, hogy a cselekményre sem. Márpedig biztos, hogy olvastam hurcolásztam magammal valamit, mert mindig van nálam könyv. És ha egy héten/hónapban csak 2 oldalt olvasok, akkor is mindenhova viszek magammal könyvet. Biztos vagyok benne, hogy a nyaralásokra is vittem magammal olvasnivalót, és míg az előző munkahelyemen dolgoztam is szorongattam valami kötetet.... Lehet, hogy ki sem olvastam, lehet, hogy ki sem nyitottam, de akkor is dühít, hogy nem emlékszem, mi volt az a könyv, vagy könyvek. Maga a tény zavar, hogy az év első feléből nem emlékszem szinte semmire. Ennyire eseménytelen napjaim lettek volna?! Vagy csak ennyire elvette a figyelmemet vala...ki?
Ez az idei év első "rendes" posztja, valahogy írnom kellene arról, hogy milyen terveim vannak idén. Első és legfontosabb tennivalóm a lesemeremírni, mert májusban letelik az elsősegély vizsga utáni egy év, amit megadtak mint határidő. Azért nem ezzel szeretnék bevonulni a történelembe... Több tervem nagyon nincs is, inkább elképzeléseim meg vágyaim vannak, de tervezni én már nem merek semmit. Jó lenne pl eljutni a Nova Rockra, mert szenzációs fellépők lesznek a féljubliemi fesztiválon, és jó lenne megismételni a 3 évvel ezelőtti őrületet. Mondjuk akkoriban igencsak más szelek jártak, és talán a Duna is irányt változtatott azóta... Továbbá örülnék neki, ha nyáron nem kellene megint állást keresnem, hanem maradhatnék ebben az iskolában, még ha kissé messze is van a lakhelyemtől. De jól érzem magam itt, és a kollégáim is befogadóak. Az egyikük talán túlságosan is... :) Erről már meséltem Luisnak is. Minden napra jut egy kedves bók, vagy dicséret, és néha már igazán nem tudom őt hova tenni... Vajon meddig tart a "kedvesség", és honnan kezdődik a "nyomulás"? Hol a határ a kettő között? Ja, ha már a nyomulásnál tartunk. Totál megdöbbentő, hogy egy kedves ismerősöm fél év után nyilvánosságra hozta a fél percig sem titkolt tényt, hogy eljegyezték egymást a párjával... Míg máshol zajlik az élet, én csak arra próbálok rájönni, mit csináltam a tavalyi év első 180 napjában... Lehet, hogy akkor is egy álomvilágban éltem?
Íme hát, eljött az ideje a hagyományos posztomnak. Mit is adott nekem a 2012-es év? Megpróbálom tételesen felsorolni, hónapokra bontva. Ha visszaemlékszem a tavalyi szilveszteremre, és arra, hogy ki hogyan kívánt nekem mit az új évre, akkor azt hiszem, kijelenthetem, a törekvésük sikeres volt, mert sokkal de sokkal boldogabb volt 2012, mint 2011. Minden tekintetben.
Kezdjük rögtön az elején. A január még Üllőn köszöntött rám, és azt hiszem, teljes volt a nyugalmam. Voltaképpen egy virtuális közösség volt a legmeghatározóbb az év első pár hónapjában, kis közösség a Facebookon, személyes találkozók is, mélyebb baráti kapcsolatok. De tavasszal minden megváltozott. Akkoriban költöztem át is a régi blogomból az újba. Szóval ott tartottam, hogy:
Január. Nagy havazások, nagy beszélgetések, nagy barátságok, és nagy dolgok kezdete. Skype felfedezése, és nagymértékű kihasználása, munkamánia, és időnként egy kis szórakozás a városi műjégpályán, vagy a Westend mozijában.
Február. Mozi, színház, rögtönzött síszünet, ami miatt dolgoznom nem kellett, de így is dupla műszakban dolgoztam, mert M asszonyt is helyettesítenem kellett, a balesete következtében. Később egy találkozás, ami meghatározó lett, hiszen oly sokáig halogattuk a dolgot. Közben egy fejezet félig elkezdődött félig lezárult, szóval olyan semmilyen állapotba került.
Március.Közös családi ünneplés Vácott, és egy újabb remek találkozó, az előző folytatásaként. Manci (laptop - a szerk.) vitaminokat és gyógyszereket kapott, és habár nem vett részt teljes vérátömlesztésen, de azért megújult egy kicsit. Rá is fért már vagy másfél év után. 2 születésnapos köszöntése a közeli barátok közül. Közben végig fejlődött, érett az új szerelem, a múltat lezártam, a jövő elkezdődött.
Április.Új közös kezdet egy komolyzenei koncerten, közös kirándulás Pákozdon, közös libegőzés a János-hegyen, közös hétvége délen és közös hétvége északon. Küzdelem a munkában, mert le kellett adnom 14 naplót szeptembertől egészen április közepéig kitöltve. De tudtam, hogy egyszer annak is vége lesz. Új blog. Új élet, új macska Galád személyében. Áprilisban sok minden kezdődött, sok minden fejlődött, sok minden megérett. Életem legszebb tavasza. Mely azóta is tart töretlen.
Május. Kóruspróba agyba-főbe, Bence születése, Mamóca születésnapja, Taliándörögd és egy csodálatos közös hétvége 2 éjszakával, fellépés a Múzeum lépcsőjén, készülődés az a tanév végére, a tavasz illata, a nyár első szele. Koncertek, szórakozás, kikapcsolódás.
Június. Reménység Fesztivál az Arénában, 1000 fős kórusban énekelni Händel: Messiás, Halleluja tételét felejthetetlen élmény volt. Utána jött a jól megérdemelt pihenés, évzáró, Múzeumok Éjszakája, a főiskola fődékánjának búcsúztató bulija nyugdíjba vonulásának alkalmából. S végre egy olyan nyár kezdete, amikor teljes bizalmam volt afelől, hogy hol fogom folytatni szeptemberben. Macska költözik, és csak kicsit piheg a forró vonatút alatt.
Július.Féktelen, boldog nyár, Balatonfenyves, családi nyaralás, Luissal kiegészülve, baleset a vízben, 2 öltéses varrás a térdemen, úszkálás mellőzése az idényre. Egy elmaradt Tankcsapda koncert Tatán, de sok csodás nap Luis oldalán.
Augusztus. Méltán emlékezzünk meg születésem napjáról a FEZEN fesztiválon, EDDA, Magashegyi Underground, Alvin és a Mókusok, Anna and the barbies, Vad Fruttik és megannyi ismeretlen banda fénykörében. Azután unokatesóm leánybúcsúja, szimpla merilin és dupla merilin... Ajándékom egy gitár, melyen azóta is hősiesen tanulgatok játszani, családi nyaralás Felvidéken, és a világ legtúlszervezettebb sznob esküvője a hónap utolsó szombatján. 31.-én egy iskolai évnyitó, ahova csak elvittem az önéletrajzomat, mert minden jel arra mutatott, hogy ezt meg kell cselekednem, és szeptember 10.-ével már ott indult az új tanévem pedagógusként. Üllő maradt, cuccaim csak hetekkel később kerültek fel Pestre, és a kulcsot még azóta sem adtam le, a macskám jött velem, és a fizetésem is a duplájára emelkedett.
Szeptember. Az emberrel mindig történnek jó dolgok. A munkahelyváltás nálam lezajlott kevesebb mint 10 nap alatt, zökkenőmentesen. Nehéz volt belerázódni az új helyzetbe, de annál nagyobb volt bennem a lelkesedés. 10.-én 26 gyerek között találtam magam, akiknek a nevét már 28.-án tudtam kívülről. Azt hiszem, azóta eléggé összeszoktunk már, talán már hallgatnak is a szavamra. Így, majd' 2 hét szünet után már hiányoznak is. Sportnap, hittanok, és Luis tölti ki minden szabadidőmet. Na meg a rohangálás az új papírok miatt. A Facebooknak köszönhetően újra barátságot köthettem R-rel, akivel anno 2010-ben szakadt meg a barátságom egy félreértés miatt.
Október. Az ősz nem csak a számomra hozott új kezdetet, Luis is talált magának állást, pár km-rel arrébb, Pakson. Így a sárbogárdi utak paksi utakra módosultak, de legalább már volt utazási kedvezményem a közigazgatási rendszer jóvoltából. Egy régi történet végleg lezárult, mert a szívem visszavonhatatlanul másé lett. Így ha nem lehetek egészen, ne legyek sehogyse az övé. Jobb is ez így mindkettőnknek, nincs több nyűg a vállamon miatta. Egy vidámparki mulatság, és egy mozi édesanyámmal. Közben segítettem valakinek albérletet találni, ő pedig azzal hálálta
meg, hogy a hátam mögött vágott rá pofákat, és még én voltam a hibás...
Szóval nem csak szép dolgok voltak ebben az évben.
November. Belevágtam valami újba: elkezdtem KRESZ-t tanulni. 7 elméleti alkalom, utána KRESZ-vizsga, majd azt követheti a gyakorlati oktatás. Az elmélet nagyon jól ment, könnyen megtanultam, és még értem is, meg érdekel is, Dávid is azt mondta, hogy szerinte nekem jól fog menni a vezetés, mert odafigyelek és mert érdekel a téma. Remélem, hogy így van, januárban várnak rám az utak, hogy tanuljak. Bátyám születésnapja, és egy koncert Bécsben, tartalmas volt a november is. Luishoz már nem sokáig járhattam Paksra, mivel szegényt elküldték próbaidő alatt, de ez még nem akadályozott meg bennünket abban, hogy gyakran találkozzunk.
December.Az idei december teljesen más volt, mint az eddigiek, az adventből 2 szombat is munkanap volt, a maradék egyen pedig gyerekkarácsonyi műsor volt a templomban, szóval nem sok időm volt készülődni az ünnepre. A szobámat is több részletben tudtam csak kipofozni, és az ajándékok után is hetekig rohangáltam, mivel sosem volt időm egyszerre többet megvenni. A hónap elején, 8.-án kimentünk Luissal a bécsi adventi vásárba, ahol kis pénzekért nem találtunk nagy ajándékokat, ellenben nagy pénzekért kis apróságot mindenkinek tudtunk venni. Előtte való nap, 7.-én vizsgáztam KRESZ-ből, és megígértem, hogy elsőre átmegyek, elsőre át is mentem. 65 pontot szereztem a 72-ből, ez nem rossz arány szerintem. És egyik kérdés sem jelentene életveszélyt, ha a valóságban is elvéteném. Közösen ünnepelni Luissal pedig nem ér fel semmivel.
És íme, ez az év is lezárult, és megint csak a második fele telt eseménydúsabban, sokkal több minden történt velem a második 6 hónapban, mint az elsőben.
Néhány jellemző 2012-ről.
Az év zenéje:
Emellett csak tételesen felsorolok párat: Vad Fruttik - Lehetek én is, Stone Sour - Gone Sovereign, Sonata Arctica - I have a right
Az év koncertje: Nem lenne nehéz a Bécsi Stone Sour + Papa Roach koncertet választani, de nekem mégsem az tetszett a legjobban, hanem az EDDA, aki egy 3 órás gigakoncertet adott december 29.-én az Arénában az új (egyébként elég gyengére sikerült) albumuk tiszteletére.
