A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kalendárium. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kalendárium. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. január 3., péntek

"Mert ha csak a múltat bámulom, seggel köszönök a jövőnek..."

Ahogy azt már olvasóim (az a néhány, kik előtt kalapomat őszintén megemelem) megszokhatták, mindig úgy írom meg a visszatekintésemet az elmúlt évemre, hogy tételesen felsorolom a legemlékezetesebb dolgokat, minden hónapról. Általában nagy bajban vagyok, mert az év első felére szinte egyáltalán nem emlékszem. És valahogy mindig csak nyáron és nyár után történnek velem dolgok...
De azért veselkedjünk neki.
Január: Egy pedagógusnak nehéz dolga van, mert az év számára soha nem januárban kezdődik, és nem decemberig tart, hanem szeptemberben kezdődik, és júniusig tart. 2013 januárjában én még egy újpesti iskolában dolgoztam, mint elsős napközivezető, és hiába voltam én magam elégedett a munkámmal és jó barátságban egy-két kollégámmal, a vezetőség ezt mégsem így gondolta. A hónap legnagyobb újdonsága talán az volt, hogy elkezdtem vezetni járni, remélvén, hogy év végére a jogosítványom is meglesz... Több dologra nem is nagyon emlékszem, a január mindig nagyon csendesen telik.
Február: az ominózus óralátogatás, ami után végképp elment a kedvem az egész élettől is, nem hogy a pályától... Olyan szinten megsemmisíteni egy embert, mint ahogy ott engem megsemmisítettek, még a Terminátornak sem sikerülne. Az egész "évemre" rányomta a bélyegét, és egyetlen támaszom csak Luis volt. Egy régi barátomtól végleg búcsút vettem, azzal, hogy a kettőnk valaha volt közös korszakát lezártam, és azóta nem beszéltünk.
Március: hó hó hátán, a Nemzeti ünnepen eső helyett is csak hó esett, és a BM engem is felszólított, hogy bátran üljek be valaki másnak az autójába. Mókás így visszaemlékezni rá, de tudom, hogy akkor ott nem igazán volt mulattató a helyzet. És a hó csak nem akart elolvadni, a tavasz csak nem akart jönni. A szüleimet elküldtük üdülni a házassági évfordulójuk alkalmából egy pár napra, és noha mikor megszerveztük, még verőfényes napsütést ígértek arra az időre, mire megérkeztek, már hótaposót kellett a lábukra húzniuk. Nem hiába, ez az ország mégsem elég kicsi. Közben az ország gyászba borult, mert meghalt egy énekes, de jaj, erről inkább nem írok, mert még a végén valakiben sebeket szaggatok fel...
Április: Habár az év első negyede telt csak el, mégis évfordulót ünnepeltünk. Mellesleg a macskám is betöltötte első életévét. Beálltam önkéntesnek a közeli állatmenhelyen, hogy én majd kutyákat fogok sétáltatni, meg rendezvényeken veszek részt, és noha nagyjából össze tudom számolni, hányszor mentem el ténylegesen segíteni, töretlenül küldözgetik a hírleveleiket, melyekben megköszönik a segítséget és invitálnak egy újabb programra. Igazából nem tudom, milyen rendszerük van, de nem nagyon veszik tudomásul, hogy nagyjából negyedévente jelenek meg egy-egy rövid séta erejéig. Áprilisban volt szerencsém 2 hétig mellőzni a szüleimet, mivel elutaztak egy ismerősük jóvoltából, azért sokkal jobb lesz majd, ha saját otthonom lesz, legalább nem kell majd azon törnöm a fejem, hogy a krumplinyomót melyik fiókból húztam elő.
Május: Elsősegély-vizsga, elsőre sikeresen, állítólag azon nem lehet megbukni, de én mégis láttam olyat, akinek sikerült. Innentől kezdve 1 évem van rá, hogy megszerezzem a jogosítványt (és fél évvel később, január elején jelentem, még nem sikerült...) Újra sikerült énekelnem egy 1000 fős kórusban, az Arénában, csak ezúttal más szervezésben, és kicsit kényelmetlenebb is volt, mint az első alkalom. Először ugyanis (anno 2012) mindenki le tudott ülni, és fix helye volt. Másodszor viszont állni kellett, és még a 2 éneklés közötti szünetben is. Egy látogatás Monoron és Üllőn, két kedves barátnőmnél, egy koncert tesóval, nagyjából ennyi volt az egész éves szórakozásom.
Június: Izgalmak felső foka, miután a 4 új kollégából 2-nek meghosszabbították a szerződését, és számítani lehetett rá, hogy az enyémet nem fogják. Aztán a maradék 2-ből egynek szintén felajánlották, hogy továbbra is dolgozzon ott, és az az egy nem én voltam. S nem elég, hogy tudom, nincs rám szükség, még menjek be az iskolába napközis tábort csinálni, mindenféle keret nélkül, mármint a keretet anyagi értelemben értem. Mert fizikai kereteim igenis voltak: az iskola falai és kerítése. Ebből hozz valamit össze, öregem, vegyes korcsoporttal, hogy nekik csak a menzát kellett fizetni, és te sem kapsz semmivel sem több pénzt. Vagyis ez a művészete a sz*rból várépítésnek. Sikertelen forgalmi vizsga Nr1. Aztán álláspályázatok dögivel, interjúk interjúk után, ajánlatok egymást érik, és még szinte el sem kezdődött a nyár, de szinte már tudtam, hogy hol fogok dolgozni szeptembertől.
Július: Sikertelen forgalmi vizsga Nr2., közben oktatót és iskolát is váltottam az első kudarc után, továbbra is állásvadászat, gyerektábor, családi nyaralás, ifjúsági tábor, táboroztatás, de mindenekelőtt egy biztos munkahely ősztől.
Augusztus: Nyaralás, üdülés, pihenés, készülés, macskázás és macskavadászás, utazás, és ügyintézés, és regenerálódás, és kosztümvásárlás, és óravásárlás, és szerelem.
Szeptember: Évnyitó, új kihívások, új közeg, új munkahely, új munkaviszony, ami nem is iszony, és még mindig az az átkozott jogosítvány, már szinte mániákus vagyok... Egy állatkerti séta. Minden új, és minden változik, kivéve egyet. A szerelmet.
Október: Még mindig új küzdelmek, még mindig felzárkózás és kétségbeesett próbálkozás, hogy magamat utolérjem,  tömegundor, és hosszúra nyúlt nyár, már ami az időjárást illeti. Meg azért a másfél év az mégis csak másfél év.
November: Új lehetőség a régi köntösben, vagyis helycserés támadás, háromcé helyett négybé, és sokkal üdítőbb és jobb, mint az első próbálkozás volt. Az új munkához új külső is dukál, hozzávetőlegesen féléves elhatározást követően hosszú barna hajból lett rövid vörös, és jelentem, azóta sem bántam meg. Befigyelt egy kis arcüreggyulladással színezett influenza is, meg egy kínkeserves látogatás a nőgyógyászaton is, ahol is bogyót írtak föl nekem a görcseim kezelésére. Jelentem, a helyzet nem sokat változott azóta.
December: Rohanás. Advent, mely csak szóban jelenti az eljövetelt. Egy hétvége Sopronban szüleimmel (melyről nem írtam semmit azóta sem, és ezt röstellem), egy hétvége Luissal és frizuraigazítással, egy hétvége munkalázban, és máris itt a karácsony, ami még csak most múlt el. Igazából a munkán kívül nem sok eseményben volt részem 2013-ban, és nem állítom, hogy boldogabb év volt, mint az azt megelőző, de eltelt, én még egyben vagyok, és ez a lényeg.
Koncertekben és programokban szegény év volt, de minden más tekintetben elég gazdag.
Most jöhetne a lista a 2014-es terveimről, de azokról majd inkább holnap írok.
Most egy kis összegzés még tavalyról.

Az év zenéje: Rúzsa Magdi - Na na na
Az év koncertje: Pál utcai fiúk 30 éves születésnapi koncert
Az év könyve: Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Az év legrosszabb filmje: Tajtékzó napok
Az év legjobb filmje: Phillips kapitány
Az év sorozata: Broadchurch
Az év desszertje: Kézműves fagyi
Az év itala: Kézműves sör
Az év zenei "újdonsága": Ákos 2084
Az év arca:
Az év programja: Tóalmás
Az év meglepetése: egy ismerősöm zenei ízlésének formálódása
Az év legrosszabb pillanata: Az óralátogatás értékelése
Az év legjobb pillanata: Balatonfenyves, Galáddal fűszerezve 

2013. január 1., kedd

366 tömören.

Íme hát, eljött az ideje a hagyományos posztomnak. Mit is adott nekem a 2012-es év? Megpróbálom tételesen felsorolni, hónapokra bontva. Ha visszaemlékszem a tavalyi szilveszteremre, és arra, hogy ki hogyan kívánt nekem mit az új évre, akkor azt hiszem, kijelenthetem, a törekvésük sikeres volt, mert sokkal de sokkal boldogabb volt 2012, mint 2011. Minden tekintetben.
Kezdjük rögtön az elején. A január még Üllőn köszöntött rám, és azt hiszem, teljes volt a nyugalmam. Voltaképpen egy virtuális közösség volt a legmeghatározóbb az év első pár hónapjában, kis közösség a Facebookon, személyes találkozók is, mélyebb baráti kapcsolatok. De tavasszal minden megváltozott. Akkoriban költöztem át is a régi blogomból az újba. Szóval ott tartottam, hogy:
Január. Nagy havazások, nagy beszélgetések, nagy barátságok, és nagy dolgok kezdete. Skype felfedezése, és nagymértékű kihasználása, munkamánia, és időnként egy kis szórakozás a városi műjégpályán, vagy a Westend mozijában.
Február. Mozi, színház, rögtönzött síszünet, ami miatt dolgoznom nem kellett, de így is dupla műszakban dolgoztam, mert M asszonyt is helyettesítenem kellett, a balesete következtében. Később egy találkozás, ami meghatározó lett, hiszen oly sokáig halogattuk a dolgot. Közben egy fejezet félig elkezdődött félig lezárult, szóval olyan semmilyen állapotba került.
Március. Közös családi ünneplés Vácott, és egy újabb remek találkozó, az előző folytatásaként. Manci (laptop - a szerk.) vitaminokat és gyógyszereket kapott, és habár nem vett részt teljes vérátömlesztésen, de azért megújult egy kicsit. Rá is fért már vagy másfél év után. 2 születésnapos köszöntése a közeli barátok közül. Közben végig fejlődött, érett az új szerelem, a múltat lezártam, a jövő elkezdődött.
Április. Új közös kezdet egy komolyzenei koncerten, közös kirándulás Pákozdon, közös libegőzés a János-hegyen, közös hétvége délen és közös hétvége északon. Küzdelem a munkában, mert le kellett adnom 14 naplót szeptembertől egészen április közepéig kitöltve. De tudtam, hogy egyszer annak is vége lesz. Új blog. Új élet, új macska Galád személyében. Áprilisban sok minden kezdődött, sok minden fejlődött, sok minden megérett. Életem legszebb tavasza. Mely azóta is tart töretlen.
Május. Kóruspróba agyba-főbe, Bence születése, Mamóca születésnapja, Taliándörögd és egy csodálatos közös hétvége 2 éjszakával, fellépés a Múzeum lépcsőjén, készülődés az a tanév végére, a tavasz illata, a nyár első szele. Koncertek, szórakozás, kikapcsolódás.
Június. Reménység Fesztivál az Arénában, 1000 fős kórusban énekelni Händel: Messiás, Halleluja tételét felejthetetlen élmény volt. Utána jött a jól megérdemelt pihenés, évzáró, Múzeumok Éjszakája, a főiskola fődékánjának búcsúztató bulija nyugdíjba vonulásának alkalmából. S végre egy olyan nyár kezdete, amikor teljes bizalmam volt afelől, hogy hol fogom folytatni szeptemberben. Macska költözik, és csak kicsit piheg a forró vonatút alatt.
Július. Féktelen, boldog nyár, Balatonfenyves, családi nyaralás, Luissal kiegészülve, baleset a vízben, 2 öltéses varrás a térdemen, úszkálás mellőzése az idényre. Egy elmaradt Tankcsapda koncert Tatán, de sok csodás nap Luis oldalán.
Augusztus. Méltán emlékezzünk meg születésem napjáról a FEZEN fesztiválon, EDDA, Magashegyi Underground, Alvin és a Mókusok, Anna and the barbies, Vad Fruttik és megannyi ismeretlen banda fénykörében. Azután unokatesóm leánybúcsúja, szimpla merilin és dupla merilin... Ajándékom egy gitár, melyen azóta is hősiesen tanulgatok játszani, családi nyaralás Felvidéken, és a világ legtúlszervezettebb sznob esküvője a hónap utolsó szombatján. 31.-én egy iskolai évnyitó, ahova csak elvittem az önéletrajzomat, mert minden jel arra mutatott, hogy ezt meg kell cselekednem, és szeptember 10.-ével már ott indult az új tanévem pedagógusként. Üllő maradt, cuccaim csak hetekkel később kerültek fel Pestre, és a kulcsot még azóta sem adtam le, a macskám jött velem, és a fizetésem is a duplájára emelkedett.
Szeptember. Az emberrel mindig történnek jó dolgok. A munkahelyváltás nálam lezajlott kevesebb mint 10 nap alatt, zökkenőmentesen. Nehéz volt belerázódni az új helyzetbe, de annál nagyobb volt bennem a lelkesedés. 10.-én 26 gyerek között találtam magam, akiknek a nevét már 28.-án tudtam kívülről. Azt hiszem, azóta eléggé összeszoktunk már, talán már hallgatnak is a szavamra. Így, majd' 2 hét szünet után már hiányoznak is. Sportnap, hittanok, és Luis tölti ki minden szabadidőmet. Na meg a rohangálás az új papírok miatt. A Facebooknak köszönhetően újra barátságot köthettem R-rel, akivel anno 2010-ben szakadt meg a barátságom egy félreértés miatt.
Október. Az ősz nem csak a számomra hozott új kezdetet, Luis is talált magának állást, pár km-rel arrébb, Pakson. Így a sárbogárdi utak paksi utakra módosultak, de legalább már volt utazási kedvezményem a közigazgatási rendszer jóvoltából. Egy régi történet végleg lezárult, mert a szívem visszavonhatatlanul másé lett. Így ha nem lehetek egészen, ne legyek sehogyse az övé. Jobb is ez így mindkettőnknek, nincs több nyűg a vállamon miatta. Egy vidámparki mulatság, és egy mozi édesanyámmal. Közben segítettem valakinek albérletet találni, ő pedig azzal hálálta meg, hogy a hátam mögött vágott rá pofákat, és még én voltam a hibás... Szóval nem csak szép dolgok voltak ebben az évben.
November. Belevágtam valami újba: elkezdtem KRESZ-t tanulni. 7 elméleti alkalom, utána KRESZ-vizsga, majd azt követheti a gyakorlati oktatás. Az elmélet nagyon jól ment, könnyen megtanultam, és még értem is, meg érdekel is, Dávid is azt mondta, hogy szerinte nekem jól fog menni a vezetés, mert odafigyelek és mert érdekel a téma. Remélem, hogy így van, januárban várnak rám az utak, hogy tanuljak. Bátyám születésnapja, és egy koncert Bécsben, tartalmas volt a november is. Luishoz már nem sokáig járhattam Paksra, mivel szegényt elküldték próbaidő alatt, de ez még nem akadályozott meg bennünket abban, hogy gyakran találkozzunk.
December. Az idei december teljesen más volt, mint az eddigiek, az adventből 2 szombat is munkanap volt, a maradék egyen pedig gyerekkarácsonyi műsor volt a templomban, szóval nem sok időm volt készülődni az ünnepre. A szobámat is több részletben tudtam csak kipofozni, és az ajándékok után is hetekig rohangáltam, mivel sosem volt időm egyszerre többet megvenni. A hónap elején, 8.-án kimentünk Luissal a bécsi adventi vásárba, ahol kis pénzekért nem találtunk nagy ajándékokat, ellenben nagy pénzekért kis apróságot mindenkinek tudtunk venni. Előtte való nap, 7.-én vizsgáztam KRESZ-ből, és megígértem, hogy elsőre átmegyek, elsőre át is mentem. 65 pontot szereztem a 72-ből, ez nem rossz arány szerintem. És egyik kérdés sem jelentene életveszélyt, ha a valóságban is elvéteném. Közösen ünnepelni Luissal pedig nem ér fel semmivel.

És íme, ez az év is lezárult, és megint csak a második fele telt eseménydúsabban, sokkal több minden történt velem a második 6 hónapban, mint az elsőben.
Néhány jellemző 2012-ről.
Az év zenéje:
Emellett csak tételesen felsorolok párat: Vad Fruttik - Lehetek én is, Stone Sour - Gone Sovereign, Sonata Arctica - I have a right
Az év koncertje: Nem lenne nehéz a Bécsi Stone Sour + Papa Roach koncertet választani, de nekem mégsem az tetszett a legjobban, hanem az EDDA, aki egy 3 órás gigakoncertet adott december 29.-én az Arénában az új (egyébként elég gyengére sikerült) albumuk tiszteletére.
Az év könyve: Ray Bradbury: Marsbéli krónikák
Az év desszertje: Milli Mia family dessert
Az év itala: Meggyes Soproni Démon
Az év zenei "újdonsága": The Cure
Az év programja: Taliándörögd, Május 26-28
Az év arca: