"Mert ha csak a múltat bámulom, seggel köszönök a jövőnek..."

Ahogy azt már olvasóim (az a néhány, kik előtt kalapomat őszintén megemelem) megszokhatták, mindig úgy írom meg a visszatekintésemet az elmúlt évemre, hogy tételesen felsorolom a legemlékezetesebb dolgokat, minden hónapról. Általában nagy bajban vagyok, mert az év első felére szinte egyáltalán nem emlékszem. És valahogy mindig csak nyáron és nyár után történnek velem dolgok...

De azért veselkedjünk neki.

Január: Egy pedagógusnak nehéz dolga van, mert az év számára soha nem januárban kezdődik, és nem decemberig tart, hanem szeptemberben kezdődik, és júniusig tart. 2013 januárjában én még egy újpesti iskolában dolgoztam, mint elsős napközivezető, és hiába voltam én magam elégedett a munkámmal és jó barátságban egy-két kollégámmal, a vezetőség ezt mégsem így gondolta. A hónap legnagyobb újdonsága talán az volt, hogy elkezdtem vezetni járni, remélvén, hogy év végére a jogosítványom is meglesz... Több dologra nem is nagyon emlékszem, a január mindig nagyon csendesen telik.

Február: az ominózus óralátogatás, ami után végképp elment a kedvem az egész élettől is, nem hogy a pályától... Olyan szinten megsemmisíteni egy embert, mint ahogy ott engem megsemmisítettek, még a Terminátornak sem sikerülne. Az egész "évemre" rányomta a bélyegét, és egyetlen támaszom csak Luis volt. Egy régi barátomtól végleg búcsút vettem, azzal, hogy a kettőnk valaha volt közös korszakát lezártam, és azóta nem beszéltünk.

Március: hó hó hátán, a Nemzeti ünnepen eső helyett is csak hó esett, és a BM engem is felszólított, hogy bátran üljek be valaki másnak az autójába. Mókás így visszaemlékezni rá, de tudom, hogy akkor ott nem igazán volt mulattató a helyzet. És a hó csak nem akart elolvadni, a tavasz csak nem akart jönni. A szüleimet elküldtük üdülni a házassági évfordulójuk alkalmából egy pár napra, és noha mikor megszerveztük, még verőfényes napsütést ígértek arra az időre, mire megérkeztek, már hótaposót kellett a lábukra húzniuk. Nem hiába, ez az ország mégsem elég kicsi. Közben az ország gyászba borult, mert meghalt egy énekes, de jaj, erről inkább nem írok, mert még a végén valakiben sebeket szaggatok fel...

Április: Habár az év első negyede telt csak el, mégis évfordulót ünnepeltünk. Mellesleg a macskám is betöltötte első életévét. Beálltam önkéntesnek a közeli állatmenhelyen, hogy én majd kutyákat fogok sétáltatni, meg rendezvényeken veszek részt, és noha nagyjából össze tudom számolni, hányszor mentem el ténylegesen segíteni, töretlenül küldözgetik a hírleveleiket, melyekben megköszönik a segítséget és invitálnak egy újabb programra. Igazából nem tudom, milyen rendszerük van, de nem nagyon veszik tudomásul, hogy nagyjából negyedévente jelenek meg egy-egy rövid séta erejéig. Áprilisban volt szerencsém 2 hétig mellőzni a szüleimet, mivel elutaztak egy ismerősük jóvoltából, azért sokkal jobb lesz majd, ha saját otthonom lesz, legalább nem kell majd azon törnöm a fejem, hogy a krumplinyomót melyik fiókból húztam elő.

Május: Elsősegély-vizsga, elsőre sikeresen, állítólag azon nem lehet megbukni, de én mégis láttam olyat, akinek sikerült. Innentől kezdve 1 évem van rá, hogy megszerezzem a jogosítványt (és fél évvel később, január elején jelentem, még nem sikerült...) Újra sikerült énekelnem egy 1000 fős kórusban, az Arénában, csak ezúttal más szervezésben, és kicsit kényelmetlenebb is volt, mint az első alkalom. Először ugyanis (anno 2012) mindenki le tudott ülni, és fix helye volt. Másodszor viszont állni kellett, és még a 2 éneklés közötti szünetben is. Egy látogatás Monoron és Üllőn, két kedves barátnőmnél, egy koncert tesóval, nagyjából ennyi volt az egész éves szórakozásom.

Június: Izgalmak felső foka, miután a 4 új kollégából 2-nek meghosszabbították a szerződését, és számítani lehetett rá, hogy az enyémet nem fogják. Aztán a maradék 2-ből egynek szintén felajánlották, hogy továbbra is dolgozzon ott, és az az egy nem én voltam. S nem elég, hogy tudom, nincs rám szükség, még menjek be az iskolába napközis tábort csinálni, mindenféle keret nélkül, mármint a keretet anyagi értelemben értem. Mert fizikai kereteim igenis voltak: az iskola falai és kerítése. Ebből hozz valamit össze, öregem, vegyes korcsoporttal, hogy nekik csak a menzát kellett fizetni, és te sem kapsz semmivel sem több pénzt. Vagyis ez a művészete a sz*rból várépítésnek. Sikertelen forgalmi vizsga Nr1. Aztán álláspályázatok dögivel, interjúk interjúk után, ajánlatok egymást érik, és még szinte el sem kezdődött a nyár, de szinte már tudtam, hogy hol fogok dolgozni szeptembertől.

Július: Sikertelen forgalmi vizsga Nr2., közben oktatót és iskolát is váltottam az első kudarc után, továbbra is állásvadászat, gyerektábor, családi nyaralás, ifjúsági tábor, táboroztatás, de mindenekelőtt egy biztos munkahely ősztől.

Augusztus: Nyaralás, üdülés, pihenés, készülés, macskázás és macskavadászás, utazás, és ügyintézés, és regenerálódás, és kosztümvásárlás, és óravásárlás, és szerelem.

Szeptember: Évnyitó, új kihívások, új közeg, új munkahely, új munkaviszony, ami nem is iszony, és még mindig az az átkozott jogosítvány, már szinte mániákus vagyok... Egy állatkerti séta. Minden új, és minden változik, kivéve egyet. A szerelmet.

Október: Még mindig új küzdelmek, még mindig felzárkózás és kétségbeesett próbálkozás, hogy magamat utolérjem,  tömegundor, és hosszúra nyúlt nyár, már ami az időjárást illeti. Meg azért a másfél év az mégis csak másfél év.

November: Új lehetőség a régi köntösben, vagyis helycserés támadás, háromcé helyett négybé, és sokkal üdítőbb és jobb, mint az első próbálkozás volt. Az új munkához új külső is dukál, hozzávetőlegesen féléves elhatározást követően hosszú barna hajból lett rövid vörös, és jelentem, azóta sem bántam meg. Befigyelt egy kis arcüreggyulladással színezett influenza is, meg egy kínkeserves látogatás a nőgyógyászaton is, ahol is bogyót írtak föl nekem a görcseim kezelésére. Jelentem, a helyzet nem sokat változott azóta.

December: Rohanás. Advent, mely csak szóban jelenti az eljövetelt. Egy hétvége Sopronban szüleimmel (melyről nem írtam semmit azóta sem, és ezt röstellem), egy hétvége Luissal és frizuraigazítással, egy hétvége munkalázban, és máris itt a karácsony, ami még csak most múlt el. Igazából a munkán kívül nem sok eseményben volt részem 2013-ban, és nem állítom, hogy boldogabb év volt, mint az azt megelőző, de eltelt, én még egyben vagyok, és ez a lényeg.

Koncertekben és programokban szegény év volt, de minden más tekintetben elég gazdag.

Most jöhetne a lista a 2014-es terveimről, de azokról majd inkább holnap írok.

Most egy kis összegzés még tavalyról.

Az év zenéje: Rúzsa Magdi - Na na na

Az év koncertje: Pál utcai fiúk 30 éves születésnapi koncert

Az év könyve: Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Az év legrosszabb filmje: Tajtékzó napok
Az év legjobb filmje: Phillips kapitány

Az év sorozata: Broadchurch
Az év desszertje: Kézműves fagyi

Az év itala: Kézműves sör

Az év zenei "újdonsága": Ákos 2084

Az év arca:

Az év programja: Tóalmás
Az év meglepetése: egy ismerősöm zenei ízlésének formálódása
Az év legrosszabb pillanata: Az óralátogatás értékelése
Az év legjobb pillanata: Balatonfenyves, Galáddal fűszerezve 

Ez egy amolyan "szeret" lista

Szeretem hallani, mikor a macskám sóhajt egyet az elalvása előtti pillanatban.
Szeretem hallgatni, ahogy csámcsog.
Szeretem belefúrni az ujjaimat a puha szőrébe.
Szeretem tudni, hogy benn alszik velem a szobában.
Szeretem neki első szóra (első nyi-nyi-re) kinyitni az ajtót.
Szeretem eldobni neki azt a kis alufólia golyót. 
Szóval úgy összességében szeretem a macskámat.

Szeretek kinézni a szobám ablakán.

Szeretek belefeküdni a frissen megágyazott ágyamba.

Szeretem egy mozdulattal elhallgattatni a tévémet.

Szeretem félig fölengedni a rolettát.

Szeretem rögtön tudni, melyik fiókot kell kinyitnom ahhoz a dologhoz, amit keresek.

Szeretem az ágyamból, a párnára dőlve nézni a filmet a laptopon.

Szeretem hangosan bömböltetni a zenét takarítás közben.

Szóval úgy összességében szeretem a szobámat.

Szeretem egy taktusból fölismerni az adott zenét.
Szeretek az első sorokban tombolni egy koncerten.
Szeretek semmi másra hallgatva zenét hallgatni.
Szeretem tudni, hogy a lejátszómon melyik dal után melyik következik.
Szeretek megismerni új énekeseket és új zenei irányzatokat.
Szeretem az elsők között megtudni, ha a közelben koncertezik egyik kedvenc együttesem.
Szóval úgy összességében szeretem a zenét.

Szeretem hallani a szél zúgását.

Szeretem nézni az ablaküvegen lefolydogáló esőcseppeket.

Szeretem figyelni a repülő madarakat.

Szeretem gyűjteni az őszi faleveleket és a fenyőtobozokat és a makkokat.

Szeretem a friss hó roppanását hallani a talpam alatt.

Szeretem a szivárvány végeit megkeresni.

Szeretem nyáron a hasamat süttetni.

Szóval úgy összességében szeretem a természetet.

Szeretek a hátamon lubickolni az éppen elég meleg vízben.
Szeretek versenyt úszni a kisgyerekekkel.
Szeretem a balatoni látképet.
Szeretem a labdát úgy odadobni a másiknak, hogy a víz jól ráfröccsenjen.
Szeretem a vízipisztolyt teletölteni, hogy utána lövöldözhessek kedvemre.
Szeretem nézni a habos hullámokat vihar idején.
Szóval úgy összességében szeretem a vizet.

Szeretek reggelente arra ébredni, hogy egy új kihívás vár.

Szeretek új ötleteken gondolkodni és keresgélni a megoldásokat.

Szeretem itthon kipróbálni azt, amit a gyerekeknek is beviszek megmutatni.

Szeretem hallani a csivitelésüket az udvaron és hallani a csendjüket leckeírás alatt.

Szeretek válaszolni a kérdéseikre, és új kérdéseket feltenni nekik.

Szeretem előre eltervezni, hogy hogyan fogom végigvinni az egész hetet.

Szóval úgy összességében szeretem a munkámat.

Szeretem elsőre kiolvasni a leírt szövegeket.
Szeretem kipróbálni a tollakat ceruzákat, többféle betűtípussal.
Szeretem beszínezni a betűk közötti lyukakat.
Szeretem kisimítani a Ferero Rocher aranypapírját.
Szeretem látni, hogy új bejegyzés született az általam látogatott blogban.
Szeretem összehasonlítani a régi írásomat a mostanival.
Szeretek verset írni.
Szóval úgy összességében szeretem a papír-írószert és az irodalmat.

Szeretek a boltokban mindent megfogdosni, még ha nem is veszem meg őket.

Szeretem a plüssállatokat szorongatni.

Szeretem a játékok leírását és szabályzatát elolvasni.

Szeretek rácsodálkozni a polcok rendezettségére.

Szeretek kirakatokat nézegetni, és ábrándozni az ott látottakról.

Szeretek minden könyvbe beleszagolni.

Szóval úgy összességében szeretek üzletekben járni, vásárlás nélkül is.

Szeretek illatosított gyertyákat és mécseseket szagolgatni.
Szeretem gyűjteni a füstölőket, és meggyújtani őket.
Szeretem az illóolajokat, és a tipikus ünnepi illatokat.
Szeretem a frissen mosott ruha illatát.
Szeretek virágot kapni.
Szeretek  végigszaglászni mindenféle parfümöt és tusfürdőt a drogériában.
Szóval úgy összességében szeretem az illatokat.

Szeretek ajándékokat venni..

Szeretem várni az ajándékozást.

Szeretem gyűjteni a karácsonyi csomagolópapírokat.

Szeretem a fenyőfa illatát.

Szeretem az ünnepi készülődést.

Szeretem izgatottan kibontani az ajándékomat.

Szóval úgy összességében szeretem a meglepetéseket.

Szeretem énekelni a dalokat, még akkor is, ha belebukok néha a szövegbe.
Szeretek úgy csinálni, mint ha tudnék dobolni, pedig nem is.
Szeretem a narrátorral együtt mondani a szöveget egy-egy sorozatban.
Szeretem megelőzni a szövegmondót, ha ismert szöveget mond.
Szeretem a kedvenc dalaim refrénjeit dúdolgatni.
Szóval úgy összességében szeretem "fitogtatni tudásomat".

Szeretek sokáig feküdni az ágyban még azután is, hogy fölébredtem.

Szeretek zenére elaludni.

Szeretek még alvás előtt olvasni vagy rejtvényt fejteni egy kicsit.

Szeretem az éjjeli lámpát és a megbízható zseblámpát a párnám mellett.

Szeretek a hátamon feküdni és nézni a plafont.

Szóval úgy általánosságban szeretek fetrengeni és aludni.

Szeretem felvenni a kapcsolatot régi ismerősökkel, akár hónapok után is.
Szeretem meghallgatni az emberek panaszait, még ha segíteni nem is tudok rajtuk.
Szeretek megoldást keresni és segítséget nyújtani a rászorulóknak.
Szeretem hangjukról felismerni az ismerőseimet.
Szeretem az illatokat, színeket, formákat emberekhez kötni.
Szóval úgy összességében szeretem az embereket.

De mindenek előtt és mindennél jobban...

...szeretem...

Őt.

14. nap: Dolgok, amiket szeretsz/utálsz

Van egy közösségi oldal (nem a Facebook, és nem az IWIW, teljesen más jellegű dolog), ahol adnak tippeket, hogyan töltsd ki az adatlapodat magadról. "Rólad. Szeret/nem szeret" Na, oda ezt írtam igazán találóan:
"Szeretem, ha nem kell szeret/nem szeret dolgokra osztanom önmagam.
Nem szeretem, ha a képembe hazudnak."

Na jó, nem akarom ennyivel elintézni a dolgot, de szívem szerint ezt tenném.

Nagyon sok dolog van, amiket szeretek, és nagyon sok olyan is, amiket utálok. Írjak róluk listát? Össze se tudnám szedni őket.

De azért leírok egy pár dolgot, csak úgy mindenféle rendszer nélkül.

Szeretek/szeretem:

Ébredés után lustálkodni az ágyban, egész nap pizsamában flangálni, a macskámat, a macskámat dögönyözni, a macskámmal játszani, a macskámnak enni/inni adni, a macskámat simogatni, idióta sorozatokból 1-1 részt megnézni, az állatokat, a könyvillatot, az ezüst ékszereket, a narancssárga színt, a kocsimat, a szép tollakat, a különleges gyümölcsteákat, a csokit, a füstölőket, a puha plüssállatokat, a bakancsomat, a parfümömet, a hajamat, a bőrkesztyűmet, a testápolókat, a csomagolásból kibontani a dolgokat, amikor még újak, pötyögtetni a pukkanós papírt, a laptopomat, biciklizni a tavaszi napsütésben, napozni és közben regényt olvasni, az életszerű regényeket, Agatha Christie-t, Szabó Magdát és Gárdonyi Gézát, azt, hogy Hetfield velem egy napon ünnepli a születésnapját, meg Gárdonyi Géza is, a táncházakat, a népzenét, a heavy metált és a rockot, koncertekre járni, a virágokat (kapni is), a kecskéket, fényképezni, verset írni, a fehérneműs fiókomban rendet rakni, hónapok után felvenni egy olyan ruhát, amire már nem is emlékeztem, a szilvát, az elsőre kényelmes cipőt, ami nem töri a lábam, a magnómat, mosolyogni, majd' megfulladni a nevetéstől, mások tetoválásait nézni, a raszta hajat, finom édes vörös bort, vagy Soproni sört inni, ha olyan helyre megyek, a kardvirágot, a friss eső illatát, és nézni az ablak mögül, ahogy odakinn esik az eső, vagy havazik, hógolyózni, vízben lubickolni, evezni, együtt aludni a párommal, gitározni, dúdolászni, bámulni az eget és a felhőket, rámosolyogni a csecsemőkre, átadni a helyemet az idős néniknek (akik nem futnak a busz után, hanem tényleg látszik rajtuk, hogy meg vannak fáradva), hajat fésülni, a 90-es évek zenéjét, kiszárítani a rózsákat, amiket kaptam, és tudni róluk, hogy kitől mire, kirakatokat nézni, és az üzletben megérinteni mindent, ami nem is kell, a túrófagyit, a gyümölcslevest, aludni, azt az érzést, hogy egyedül én tudok egy kérdésre válaszolni pl egy vetélkedőben, hamarabb kimondani a megoldást, mint a kvízjáték résztvevője, a napszemüvegemet, együtt enni valakivel, az asztaltársaságot, a zoknikat, először felvenni egy új zoknit, a polár takarómat, a friss festék/hígító/benzin/lakk illatát, az Élet vagy valami hasonló c. filmet, Brian élete c. filmet, felismerni a magyar hangokat, beszélgetni, érdekes előadásokat hallgatni, fura dolgokról álmodni, blogokat olvasni, meg úgy általában olvasni, felismerni a helyesírási hibákat, a frissen mosott ruha illatát, a teaházakat, sétálni kézenfogva a párommal, elsöpörni a kósza hajtincset a homlokából, leszöszölni a kabátot, a 100%-os gyümölcslevet, a Toblerone-t, tollat kattintgatni, képeslapot kapni, valakit meghallgatni, akinek szüksége van rá, és ezernyi más dolgot, amit most már túlzás lenne itt fölsorolni.

Nem szeretek/ nem szeretem:

A helyesírási hibákat, a hazugságot, ha megpróbálnak hülyének nézni, a fülsüketítő zenét, a monotonitást, a gombát, a kellemetlen szagokat, a fájdalmat, a csalódást, a betegségeket, az idióta divatot, és divatmajmolást, a rap-et, a tömött buszokat és villamosokat, az indokolatlan tömeget, az idióta filmeket, az erőltetett poénokat,  az értelmetlen várakozást, a külső körülmények miatt történő késést, az "édes"-t, mint kedveskedő kifejezést, a gagyogást csecsemőkkel való kommunikáció gyanánt, a felszólító sms-eket, a kiosztó hangnemet, a trehányságot, azt, ha valaki nem tud alkalmazkodni a másikhoz, a más munkájába való belekontárkodást, az ízeltlábúakat, főleg a pókokat, a sötétséget, a magányosság érzését, az üres hűtőt, a pillanatot, amikor épp az orrom előtt zár be egy üzlet, azt, ha egy jól bevált terméket már nem lehet kapni, azt, ha valaki lemondja az előre megbeszélt programot, a belsőségeket, a rámenős ágenseket, a szórólapokat, a büdös embereket, azt, ha nincs hely a vonaton/buszon, azt, hogy januárban sosem tudom leírni azt a nyomorult dátumot, azt, ha tudom, hogy jót álmodtam, és mégsem emlékszem rá, azt, ha valaki nem tartja be az ígéretét, azt, ha valaki nem emlékszik semmire, amit mondok neki, és nem Alzheimer-kóros, azt, amikor nem tudok elaludni a Bartók rádió műsorára, mert idióta pattogós jazz megy rajta, egyedül aludni, a horkolást, a pogót, a dohányfüstöt, és a dohányszagot, ha nincsen szappan/törülköző/papír/tükör/zárható ajtó/kézszárító/víz a mosdóban, ha elszakad a szatyor füle és kiborul belőle minden, a minőséghibás árukat, ha elromlik a lift, a marcipánt, a mazsolát, ha az utcán szakad le a ruhám gombja, ha elfogy a papír zsebkendőm, azt, hogy minden ünnep elmúlik, azt, hogy itt Magyarországon nincsenek megbecsülve a pedagógusok, azt, amikor "valaki mindig mindent jobban tud", az okoskodást, az értetlenkedést, azt, ha nem hallgatnak végig és folyton belevágnak a szavamba, ha valamit 10X kell elismételnem ahhoz, hogy megértsék, a negyedóránként reklámokat egy film közben, ha nem értek valamit a filmből, és senki sem tudja elmondani, mi volt az, vagy mi hangzott el, a sztereotípiákat és azt, ha valaki nem bír kimászni belőlük még akkor sem, ha bizonyított, hogy nem igazak, a pókhálókat, ha elmegy a netem és nem is jön vissza, és ezernyi más dolgot, amit most már túlzás lenne itt fölsorolni.

2. nap: Öt dolog a kívánságlistádról

Igazából ezt az izét én pénteken késő este kezdtem el írni, szóval nézzétek el nekem, hogy mára 2 is jutott. Nálam mindig alvás után van "holnap", és gyakorta igaz rám a mondás, hogy: "tegnap is ma feküdtem le, ma is holnap fogok".

Szóval ebből a 30 napos izéből a 2. napra az az előírás, hogy soroljak föl 5 dolgot a kívánságlistáról. Először is tisztáznunk kellene, mi az a kívánságlista... Mondjuk úgy: bakancslista? Vagyis dolgok, amiket szeretnék elérni/megkapni/kipróbálni/megtapasztalni az életben? Rengeteg ilyen van. De akkor nézzük mondjuk az első ötöt, ami eszembe jut. Nem fontossági sorrend, és semmiféle kapcsolat nincs az egymást követő dolgok között.

1.: végigmenni egy katonai kiképzőterepen. Egész kislánykorom óta vonzz ez a téma, szívesen kipróbálnám magam, milyen sárban kúszni, kötelet mászni, falat ugrani, buzogányok elől elhajolni, célba lőni, és ilyenek, meghatározott idő alatt. Mint a filmekben. Csak mondjuk nem éles lőszerrel, és nem úgy, hogy bármi bajom származzon belőle, ha nem sikerül teljesíteni...

2.: csináltatni egy orr-piercinget. Kis ezüst karikát, a bal orrlyukamba. El is határoztam már magam, csak még gondolkodom, hol és kinél csináltassam meg.

3.: megtanulni gitározni. Igazából egész jól haladok, mert idén születésnapomra kaptam egy akusztikus gitárt, amin már tanulgatok játszani, sok akkordot le is tudok már fogni, mennek a váltások is köztük, csak egy valamit nem tudok: pengetni ÉS énekelni egyszerre.

4.: eltölteni egy hétvégét teljes ellátással egy ötcsillagos, vagy még elitebb szállodában, ahol van jakuzzi, minibár, puha vízágy, perzsa szőnyeg, gyönyörű kilátás a városra, teljes kiszolgálás, zene, szobaméretű kád és bársonyos tapintású  törülköző... Csak egy hétvégét, vagyis 2 nap 1 éjszaka, de a legmagasabb luxuskivitelben, hogy megtapasztalhassam, milyen. Persze úgy, hogy nekem egy fillérembe se kerül. Nem is vágynék vissza máskor, mert nem kell nekem a fényűzés, csak poénnak fognám fel. És ugrálnék az ágyon.

5.: egyszer úgy elindulni a városba, hogy bármi amit látok, ami az utamba kerül, vagy csak az utcán eszembe jut, azt lehetőségem legyen kipróbálni/megvásárolni/megnézni/stb. Szóval egy nap a városban, hogy minden múzeumba betérek, bármelyik boltból meg tudok venni valamit, ami tetszik, bármelyik épületet meg tudom nézni, bárkivel tudok beszélni egy pár szót... Nem feltétlen nagy dolgokra gondolok, csak az érzésre, hogy "megtehetem".

Szeretnék egyszer "megtehetni" bármit. :)

Azt hiszem, a kívánságlistám itt ki is fúlt, a többi vagy nagyon bensőséges, vagy még nem elég kiforrott dolog bennem, szóval éppen elég volt ezeket ujjhegyre szedni. De persze ez a képzeletbeli lista folyamatosan bővül, húzódnak ki róla dolgok, kerülnek rá újabbak, és közben azt hiszem, teljesen elégedett lehetek az életemmel.