A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bolt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bolt. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. november 14., csütörtök

Bőségesen zavar.

Annyira bírom, hogy bármikor ha beszabadulok egy boltba vagy akármilyen vásártérre, mindig szemben találom magamat a "bőség zavara" problémájával. Nekem 2 dolog közül is nehezemre esik választani, nem hogy 222 dolog közül. Főleg, ha mindegyik ugyanolyan árban van, és még a leírás is ugyanazokból a szavakból áll... Tegnap például bementem a drogériába, ahol elég széles választék van, hogy szerezzek végre egy hajlakkot, mivel az új hajam karbantartásához elengedhetetlen szükségletnek látszik... Mindegyik hajlakk (azonos márka, azonos leírás, csak a flakon színe más) 750 magyar petákba került, mondom, nem akarok olyat, ami egy atomreaktor erejével hat a burámra, vegyünk egy közepeset, ez éppen jó lesz... Este itthon - mikor már az sem gáz, ha elrontom - kipróbáltam, meg tudom-e vele csinálni úgy, ahogy a fodrász csinálta, és mikor kész lettem a művelettel, pár perc elteltével valami furcsát kezdtem érezni. Valami olcsó férfi-illat csapta meg az orrom, és akárhogyan figyeltem, nem jöttem rá, honnan jön. Mígnem hosszas szaglászás után kitaláltam, hogy a hajlakkom árasztja magából. Pontosabban a hajam. Hát nem sikerült (szerintem az egyetlen) férfidezodor-szagút kiválasztanom?! Úgyhogy azt a méregdrága eszközt többé már a fejem közelébe sem engedem, vagy megbújik a fiókom mélyén, hátha egyszer szert teszek egy jó kis pasztellkréta készletre és arra elhasználhatom, vagy talán lesz egy olyan Elvis-imitátor ismerősöm, aki nagy hasznát veszi a dezodorszagú hajlakkomnak is... Legközelebb meg ha arra járok, vehetek egy másik hasonló kinézetű ámde jobb illatú szert... Már ha fog sikerülni választanom. Mert mint mondom, két azonos típusú táblás csokoládéból sem tudok dönteni... Így a vásárlásaimnak kétféle végkimenetele lehet. Az egyikféle az, ha a döntésképtelenségem miatt megveszem mind a kettő (vagy három vagy négy...) esélyest, a másik pedig az, ha nem veszek egyet sem. Illetve ha mégis sikerül egyik mellett döntenem, hetekig/hónapokig kísért a gondolat, hogy talán mégis a másikat kellett volna megvennem. És ha netalán mégis sikerül nyugodt szívvel egy valamit megszereznem, akkor amiatt átkozom magam, hogy miért nem vettem belőle egyből kettőt... De a legrosszabb mégiscsak az, ha egy konkrét céllal megyek be egy üzletbe, és pont azt (vagy olyat) nem találok, amit keresek... Például egy ruha, egy eszköz, egy kiegészítő, vagy egy ajándék... Ebből csak azt akarom kihozni, hogy gyűlölök vásárolni, és megalapozott okom is van rá. Milyen jó, hogy a macskámat például nem több tucat közül kellett kiválasztanom annak idején, hanem jött magától, hogy Galád jön és kész. Ó, bele sem merek gondolni, mi lesz, ha végre eljutok addig, hogy Manci helyett szerezzek egy Teodort....

2013. május 31., péntek

Nem a ruha teszi...

Azt mondta ma reggel a rádió, hogy május 31.-e van. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy nem. Szóval bekapcsoltam a tévét is, hátha ott megmondják, mi az igazság. De ott is azt állították, hogy mindjárt jön a nyár. nem volt szép ez a május, nem volt olyan, mint amilyennek a májust szeretem. Igazából úgy telt el, hogy észre sem vettem. Holnap meg már június 1-je, és éneklünk az 1000 fős kórussal, és előtte jó lenne kialudni magamat, és amúgy is jó lenne pihenni a hétvégén, mert már minden hétfőt úgy indítok, hogy hullafáradt vagyok. Legalább az utolsó hetem legyen energiával teli.
Tegnap gardenparty volt az egyik munkatársamnál, ott volt a fél tantestület, sütike, pogácsa, étel-ital, grillezett hús és bográcsban főtt gulyásleves, amit csak a szem-száj megkíván, és pont abban a kettő, két és fél órában nem esett az eső, míg kinn ücsörögtünk a kertben. Ott volt az egyik leendő elsős tanítónő is, aki jövőre megy vissza tanítani a gyes után, bemutattak minket egymásnak, kérdezte, hogy melyik osztályt tanítom, mondtam, hogy az egyik elsős osztály napközise vagyok, aztán hozzátettem, hogy nem biztos, hogy jövőre találkozunk. Erre a házigazda (akit amúgy csecsemőkorom óta ismerek) megszólalt: nem tudni még semmit, ez még kiderül. Szóval ő még nem tett le arról, hogy jövőre is ott leszek, ami abból a szempontból izgalmas, hogy ő az igazgatótanácsban is benne van... Szóval valami belső dolgokat csak tudhat... Na de ez majd elválik.
Ma délután édesanyámmal elmentünk az egyik neves turkálóba (hogy stílszerű legyek, second hand üzletbe), keresni valami "alkalomhoz illő" ruhát holnapra. Mivel mint előzőleg kitértem rá, kikötötték, hogy alul fekete, felül piros/fehér/zöld színű ruhában legyünk. S végigfuttatva gondolatban a ruhatáramat rájöttem, hogy fekete cuccból válogatni is tudok, annyi van, van egy-két barna meg krémszínű felsőm, van egy pár "kockás ingem", meg pántos szaladgálós ruháim, de NINCS egyetlen zöld vagy piros felsőm sem, ami illenék egy nemes alkalomhoz. Még piros pólót úgy ahogy tudtam volna szerezni, mint hogy van is egy pántos felsőm, ami azért nem az a boltba leszaladós fajta, hiszen még dolgozni is elmegyek benne; de azt is kikötötték, hogy ne póló legyen, hanem valami elegánsabb darab, és legyen egyszínű. Szerintem a nagy magyar átlagnak nincs otthon elveszőben egyszínű piros vagy zöld női blúza. Nem túlzok, ha azt mondom, 50 ruhát felpróbáltam, mire találtam olyat, amit meg mertem venni. És én - ha ruhavásárlásról van szó - csak édesanyámmal vagyok hajlandó elmenni, és fölpróbálni egy egész kollekciót, mivel az ő ízlésében bízom meg maradéktalanul. Meg néha jobban is ismer engem, mint én magamat, és képes visszatetetni egy cuccot a polcra akkor is, ha pont minden vágás és öltés stimmel rajta s rajtam, HA tudja, hogy soha nem fogom fölvenni. "Ági, ezt ne vegyük meg, mert nem fogod hordani." És akkor nem vesszük meg, mert nem fogom viselni. (Ellenpéldám is van, megvásárolt holmiról, aminél fogadkoztam, hogy de igenis fogom hordani, majd szabadkoztam, hogy nem hordom, és a végén landolt egy ismerősnél vagy ruhavásáron mert sosem volt rajtam.) Több mint két órát vesztegeltünk a ruhaboltban, de végül meglett az eredménye, mert 2 zöld pántos felsőt, és 4 piros blúz szerűséget is vettünk, (na meg grátiszba 2 fürdőruhát is, ha már a kezembe akadt), amiket már be is tettünk gyorsmosásba, és ott lógnak a radiátoron. Legalább máskor is fogom tudni őket hordani, úgyis már keveselltem a nyári ruhámat. Télen valahogy mindig könnyebben felöltözök, hiszen kötött pulcsim annyi van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni.
De ha holnap is ilyen borús idő lesz, mint ma, akkor nem leszek olyan boldog attól, hogy énekelhetek. Szereznem kell egy fehér mappát is még holnap, hogy tudjam miből nézni a kottákat... És nem ártana időben lefeküdni aludni. Csak az a fránya televízió megint, hogy a múlt héten kifogtam egy jó kis sorozatot, vagyis részt egy sorozatból, ami pechemre folytatásos, és ma éjjel vetítik a második felét...