"Maga a játék az igazi ajándé-é-é-ék" :)

Az a baj minden ünnepi készülődéssel, hogy már napokkal, esetleg hetekkel az esemény előtt lázban égek, és alig bírom türtőztetni magam, hogy ne fecsegjem ki az éppen érdekelt személynek, mivel is készülök, mivel is fogom meglepni... Luisnak nagyjából 2 hét múlva lesz a születésnapja, és én nagyjából karácsony óta azon töröm a fejem, hogy mivel lepjem meg. Ahogy Petőfi mondaná: "S jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat", de valahogy egy sem volt az igazi. Illetve sok igazi lett volna köztük, amikkel nagy nagy örömet szerezhettem volna annak, akit szeretek, de többnek igen kétséges lett volna a megvalósítása, vagy egyenesen kivitelezhetetlennek tűnt, és olyan is akadt az ötletek között, amit miután alaposan átgondoltam, mégis elvetettem, mert nem a legmegfelelőbb örömszerzésre. Telt múlt az idő és már hirtelen május lett, ilyenkor azért már egy biztos elképzelésnek kellene lennie, mert szűkül az idő és én kapkodni nagyon utálok, elkésni meg még annál is jobban. Úgyhogy ismét gondolkodóba estem, de ezúttal már csak olyan dolgokon járt az eszem, amiket május végéig meg is tudok csinálni. És tegnap villámcsapásként hasított belém a felismerés, mi legyen idén az ajándék. Délelőtt éppen semmi dolgom nem volt, úgyhogy volt lehetőségem több dolognak utána járni, aztán a nap végére teljesen körvonalazódni látszott az egész. Ma pedig - mivel órákkal előbb elengedtek - hazafelé betértem az üzletbe, és megvásároltam minden kelléket a tökéletes ajándék elkészítéséhez. Jelentem, ma el is készült, (mivel nagyjából 4 órával hamarabb itthon voltam mint más munkanapokon) és már ott pihen a polcon. Annyira szívesen leírnám, mit találtam ki, de sajnos (nem sajnos!) Luis is látogatja a blogomat. És ha kiderülne, akkor oda lenne a meglepetés! Szóval most nagyjából 2 hétig kell görcsösen titkolóznom előtte, mert azt akarom, hogy az öröme teljes legyen. És remélem, sikerül is a tervem. Mármint nem a titoktartásra vonatkozóan, hanem az örömszerzésre. Azt mondta, mindennek örül, hát majd ez szépen kiderül idejében. Én megtettem, ami tőlem telt.

Ilyenkor már kérdezgetni szokta, hogy mit fog kapni? Én meg visszakérdezek, hogy tényleg eláruljam-e, és ő gyorsan rávágja, hogy ne. Ezt játsszuk a születésnapjáig, ezt játszottuk karácsony előtt is, és a játéknak mindig akkor van vége, amikor végre elérkezik az ajándékbontás ideje. Úgy tudom, pont azt, amire éppen vágyott még nem adtam soha, de olyat, aminek nagyon örült, kétség kívül.

Egyébként a jó ajándéknak kettő ismérve van. Az egyik az: Olyan, aminek te is örülnél. Mert aminek te örülnél, biztosan örülne a másik is. Elvégre csak nem adsz olyan ajándékot valakinek, amit ha te kapnál szíved szerint visszautasítanád. A másik pedig: Olyan, aminek a kiválasztásakor a másikra gondoltál, és neki szántad. Elvégre csak nem adsz olyan ajándékot valakinek, amit igazából valaki másnak szántál. Ha ezeket tartod szem előtt, nagy csalódásban nem lehet részed, nem lőhetsz nagyon félre.

Én az ajándékozásban mindig a másik embert szeretem, és azért megyek hetekig az ajándékok után, hogy mindig megtaláljam a tökéleteset. Persze az évek múlásával az ötletek is fogynak, de talán jönnek helyettük újak.

A nagymamám születésnapja (89.) pedig a jövő hétvégén lesz, és arra még semmit nem találtam ki. Azért vagyok gondban, mert az elmúlt években az összes karácsonyi és születésnapi ajándékot én találtam ki neki, és mind egytől egyig hasznos és boldogító volt. Most pedig édesanyám is rám bízta ezt a dolgot, úgyhogy jó sokat kell rajta gondolkodnom.

Szóval most nagy ünnepi készülődésben vagyok, és már alig bírom kivárni az alkalmat. Pedig nem is az én születésnapom lesz... Lehet, hogy abban az üzletben, ahol Luis ajándékát beszereztem, Mamócának is találnék valamit, de az csak az én személyes részem lenne, viszont a nagy családi meglepetést nem pipálhatnám ki vele. Neki azért nehéz olyat adni, aminek én is örülnék, mert elég nagy közöttünk a korkülönbség... Majdnem 60 év. Inkább a másik ismérvet kell figyelembe vennem: sokat kell Mamára gondolnom (már egy hete csak...) és meglesz a meglepetés.

Őszi sugarak

Olyan szép ősz van. Szeretem az évnek ezt az időszakát. Pont az a kellemes langymeleg, amikor már kell a kabát, de még nem kell sapka és kesztyű. Azt hiszem, a tavaszban is ezt szeretem a leginkább. Süt a nap, de nem éget, fúj a szél, de nem dönt fel, esik az eső, de nem csap fel. Mondjuk most éppen szélcsend van, és csapadéknak nyoma sincs, de ez nem szegi kedvem, attól még az októbert igazán szeretem. Valahogy úgy van az ember, hogy pont elég neki az a 3 hónap nyár, hogy utána jöjjön az ősz, és az a 3 hónap ősz, hogy utána jöjjön a tél. Tudom, mostanában egyre ritkábban lehet tapasztalni, hogy Magyarországon 4 évszak van, de ettől még én tudok örülni az őszi napsugárnak, és a tavaszi szellőnek. Kinézek az ablakomon, és látom az ősz ezernyi színét, a sárgán hulló faleveleket, az avart, az aranybarna fákat, és a gyenge fűszálakat. Ilyenkor kedve támad az embernek sétálni egyet, rúgni a bakancsával a nyirkos avart a fák tövében, neki támaszkodni egy odvas fának és az arcát belefordítani a napfénybe. Kirándulni szeretnék. Hegyet mászni, és a hegy tetejéről ordítani a világnak, hogy enyém a szabadság. Most éppen itthon vagyok, enyhe alhasi görcsökkel, de holnap már az iskola ablakából csodálhatom az októbert. Valahogy sokkal kipihentebb és sokkal örömtelibb vagyok, hiába kellett az orvost kétszer is meglátogatnom. Jót tesz nekem ez az őszi langymeleg.

Új erővel indulhatok neki a hétnek, és csak egy fél hetet kell kibírnom, hogy utána megint szabadon élvezhessem a világ szépségeit. Szombaton édesapám születésnapját üljük, már az ajándékára is van ötletem, a kérdés csupán az, hogy mikor tudom beszerezni. De a legnagyobb ajándék mégis csak az, hogy együtt ünnepelhet a család. És szerintem az ő életében a legnagyobb ajándék maga a család. :)

Ezt meg a jókedvhez.

Ne feszengj, inkább FEZENgj! :D

Csodás napra virradtunk ma. Augusztus 3.-a van, kezdődik az új év. :)

Életem egyik legjobb köszöntése lehet, ugyanis egy rakás koncertet kapok ajándékba. Csak maradjon végig ilyen szép az idő! :)

Tegnap 1 éves körútja után megérkezett a legújabb társam, akit még nem neveztem el, de azt hiszem, Minerva lesz, a sok legény mellé kell már egy hölgy is, elvégre is szép hangja van, és támogatja a művészetet... Vagy legyen inkább Apolló, mint a zene istene? :) Egy gyönyörű akusztikus gitárról van ugyanis szó, amin meg fogok tanulni játszani. Tavaly ilyenkor kellett volna betoppannia az ajtón, de szegény lemaradt a buszról, vagy a repülőről, vagy ki tudja miről, s így egy teljes évet kellett várnom rá. De most már itt van, megérkezett, és ezennel elválaszthatatlan társak lettünk.

Elég sok kétely van bennem az "új évemet" illetően, mert már közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz, és ez aggaszt. Megszűnik a MÁVos kedvezményem, annak ellenére, hogy még mindig fiatalabbnak néznek a koromnál. Még hetekkel ezelőtt elhatároztuk Luis-szal, hogy kimegyünk FEZENre egy napra, csak még a napot nem sikerült meghatározni, az csak a napokban dőlt el, hogy 3.-a péntek lesz a nyerő. Erről tettem is említést a blogomban. Másnap meg sietnem kell haza, mert délután 3-kor jelenésem van unokatesóm leánybúcsúján, ahova az egyik fő kelléket én viszem. No de addig még itt van előttem ez a csodálatos nap, Kb még 1 órám van indulásig, azalatt össze kell gondolnom, mit viszek magammal, kell készítenem legalább egy szendvicset a vonatra, mivel be nem engednek semmiféle kaját, (mondjuk ez is milyen hülyeség már, hogy még egy palack vizet se vihetsz be magaddal... Bezzeg tavaly Nova Rockra egész karton söröket, meg ásványvizeket, meg kilós kenyereket lehetett bevinni, a kutya nem szólt érte, pedig minden biztonsági őr látta/láthatta.) Szóval ha nem akarsz elájulni az éhségtől, vagy előtte zabálsz be, vagy a helyszínen vásárolsz méregdrága szendvicseket az abszolút felszerelt büfében. Több koncert is van, ami érdekel, javarészt magyar együttesek, úgy mint Alvin és a Mókusok, Akela, Magashegyi Underground, és természetesen a top 5-ös EDDA. :) Várom már nagyon, fel vagyok készülve, és kijár nekem ennyi az elmaradt tatai buli után. (Ahova odamentünk már délután 5-re, és este fél 10-ig vártunk, hogy legyen valami, mire bemondták, hogy az összes koncert elmarad... köszi. Persze a jegyünk árát nem adták vissza, és a zenekarokkal se lehetett face-to-face találkozni, csak a szervezőkkel üzentek.)

Szóval én nem feszengek, indulok a FEZENre! :)

Ja, és hogy ki ne maradjon, ez már-már kötelező minden évben: