Galádul mocsadék.

Szerintem a macskám nem szeret engem. Vagy csak ez a ház nem tetszik neki, és azért jár át folyton a szomszédba. Lehoztuk ugyanis magunkkal Balatonfenyvesre, a nagy családi nyaralásra, mert otthon egyedül nem hagyhattuk, és 4 nap alatt már háromszor kellett utánamennünk és megkeresnünk, mert elkolbászolt. És nem tűnik valószínűnek, hogy csak azért akadunk rá mindig a szomszédos kertben, mert a nagy mászkálásban, felfedezésben nem vette észre, hogy milyen messzi került tőlünk... Láthatólag sokkal jobban érzi ott magát, pedig oda is ugyanaz a Nap süt, és ugyanaz az árnyék vetül. A háziak meg valahogy nem szívlelik... Filmbeillő volt a jelenet, ahogy E. néni megfogta, és próbálta átadni a kerítés felett. Mondjuk szerintem sem a cica, sem ő nem élvezte a helyzetet. Miért kell neki mindig valahova máshova menni? Tán nem bánok jól vele? Rossz gazdi vagyok? Ez van, nem értek a macskákhoz csak szeretni tudom őket. Vagyis pontosabban csak őt. Ezt a kis hülyét, hülye dögöt. Egyébként az idei statisztikám sokkal jobb, mint a tavalyi, ugyanis már háromszor fürödtem a tóban, de még egy vágásom sincsen. Mondjuk első napon így is elég nagy sokkhatásban volt részem, ugyanis én vonattal jöttem egy nappal a többiek után (hiszen idén is FEZEN Fesztivált kaptam születésnapomra ajándékba Luiséktól, 3.-án szombaton ugyanis Deep Purple és EDDA lépett föl. Luis apukáját előbbi, engem utóbbi érdekelt jobban, így Luis apukája sikeresebb volt nálam, mert az ő kedvencét végignéztük hallgattuk, az enyémnek a félénél le kellett lépnünk. Szerintem ebből hagyományt csinálunk, a tavalyi is nagyon jól sikerült, és szerintem jövőre is pont akkorra esik majd. No szóval ebből kifolyólag én szombaton még Székesfehérváron voltam, másnap Luiséknál, és ő vitt el engem Siófokra vasárnap este, hogy fölszálljak egy vonatra, ami elhoz ide. Olyan fél 8, háromnegyed 8 körül érkeztem meg, első kérdésem rögtön az volt, hol a cica? a válasz: "Nem tudjuk, hol van." Azt hittem viccelnek, kérdeztem, hogy hol van? "Nincs meg a cica, Ági." Aztán kiderült, hogy egész délután őt keresték, mert délben még megvolt. Na, elkezdtem siratni, körbejártam a kertet egy csomószor szólongattam, hátha előjön, aztán felhívtam Luist, sírva mondtam neki, hogy nincs meg a macska, ő nyugtatott, hogy elő fog kerülni, és eltelt másfél perc, és előmászott a kert sarkából. Vagy az én hangomra, vagy mert pont akkor éhezett meg, vagy mert pont akkorra végzett a felfedező körútjával, mindenesetre úgy megörültem neki, megölelgettem, megpuszilgattam, aztán bevittem a házba, hogy már benn maradjon. Tegnap aztán nem mászott el nagyon, sőt, végig benn volt a kertben, napozott, mosdott, mókust lesett, este pedig újra bevittem a házba, hogy éjjel benn legyen. Erre ma? Délben megint elkóborolt, a szomszédban találtunk rá, visszahoztuk, és délután megint visszament. Csak attól félek, hogy legközelebb messzebb jut, ahonnan már nem tudjuk visszahozni. Szóval nagy volt a riadalom, de aztán megnyugodtam... És úgy látszik a vízióm nem vált be, mármint hogy nem nagyon tud hova menni, mert magas a kerítés. A kerítést lehet, hogy nem tudja helyből átugrani, de remekül mászik fára, a fa meg közel van a túlkerthez... Szóval remélem, valahogy kibírja még ezt a pár hetet a hónap végééig, és hazavihetem épségben. Nem tudom, hogy élném túl, ha végleg eltűnne.

Találtam magamnak papucsot is így a nyár végére, szóval most teljes az idill. 20.-áig talán még jelentkezem, de most kezdetét veszi az évszázad (hehe) römipartija. :D

Utóhang

Elhatároztam, hogy legközelebb ha összefutok Darth Vaderrel a lépcsőházban (ahol nem ciki megismernie és köszönnie), megkérdezem, milyen bulikra szokott eljárni, és hogy esetleg a Cure-t szereti-e. A válaszától függően majd eldöntöm a továbbiakat... 30.-án ugyanis sok érdekes külsejű és szokásrenddel bíró egyedet láttunk a Cure Tribute-zenekar koncertjén, mialatt ültünk és vártunk a kezdésre Luis és én. A legkülönfélébb figurák, amik mellett az én szomszédom külseje és jelleme egészen eltörpül... Nem tudom, ő milyen helyekre járhat, de lehet, hogy sokkal kifinomultabbakra, mint amiket mi ismerünk... Elég gyakran szoktam látni, biztos nem telik el túl sok idő az elgondolás és a megvalósítás között... Kicsit valahol már várom is, kíváncsi vagyok, lesz-e elég merszem hozzá, hogy megszólítsam. Minden az aktuális lelkiállapotomtól függ. Na meg az övétől. Van, amikor köszönni sem hajlandó, máskor meg széles mosollyal az arcán üdvözöl, mint valami régi jó barátot. Jön a nyár, jönnek a fesztiválok, meg egyéb szabadtéri programok, megugrik a lehetőségek száma, hogy valahol a városban véletlenszerűen is összefussak vele. Bár, nyílt terepen nem szokott "felismerni".

A többiről majd később nyilatkozom. 

Egyébként üdvözlégy május!

Ne feszengj, inkább FEZENgj! :D

Csodás napra virradtunk ma. Augusztus 3.-a van, kezdődik az új év. :)

Életem egyik legjobb köszöntése lehet, ugyanis egy rakás koncertet kapok ajándékba. Csak maradjon végig ilyen szép az idő! :)

Tegnap 1 éves körútja után megérkezett a legújabb társam, akit még nem neveztem el, de azt hiszem, Minerva lesz, a sok legény mellé kell már egy hölgy is, elvégre is szép hangja van, és támogatja a művészetet... Vagy legyen inkább Apolló, mint a zene istene? :) Egy gyönyörű akusztikus gitárról van ugyanis szó, amin meg fogok tanulni játszani. Tavaly ilyenkor kellett volna betoppannia az ajtón, de szegény lemaradt a buszról, vagy a repülőről, vagy ki tudja miről, s így egy teljes évet kellett várnom rá. De most már itt van, megérkezett, és ezennel elválaszthatatlan társak lettünk.

Elég sok kétely van bennem az "új évemet" illetően, mert már közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz, és ez aggaszt. Megszűnik a MÁVos kedvezményem, annak ellenére, hogy még mindig fiatalabbnak néznek a koromnál. Még hetekkel ezelőtt elhatároztuk Luis-szal, hogy kimegyünk FEZENre egy napra, csak még a napot nem sikerült meghatározni, az csak a napokban dőlt el, hogy 3.-a péntek lesz a nyerő. Erről tettem is említést a blogomban. Másnap meg sietnem kell haza, mert délután 3-kor jelenésem van unokatesóm leánybúcsúján, ahova az egyik fő kelléket én viszem. No de addig még itt van előttem ez a csodálatos nap, Kb még 1 órám van indulásig, azalatt össze kell gondolnom, mit viszek magammal, kell készítenem legalább egy szendvicset a vonatra, mivel be nem engednek semmiféle kaját, (mondjuk ez is milyen hülyeség már, hogy még egy palack vizet se vihetsz be magaddal... Bezzeg tavaly Nova Rockra egész karton söröket, meg ásványvizeket, meg kilós kenyereket lehetett bevinni, a kutya nem szólt érte, pedig minden biztonsági őr látta/láthatta.) Szóval ha nem akarsz elájulni az éhségtől, vagy előtte zabálsz be, vagy a helyszínen vásárolsz méregdrága szendvicseket az abszolút felszerelt büfében. Több koncert is van, ami érdekel, javarészt magyar együttesek, úgy mint Alvin és a Mókusok, Akela, Magashegyi Underground, és természetesen a top 5-ös EDDA. :) Várom már nagyon, fel vagyok készülve, és kijár nekem ennyi az elmaradt tatai buli után. (Ahova odamentünk már délután 5-re, és este fél 10-ig vártunk, hogy legyen valami, mire bemondták, hogy az összes koncert elmarad... köszi. Persze a jegyünk árát nem adták vissza, és a zenekarokkal se lehetett face-to-face találkozni, csak a szervezőkkel üzentek.)

Szóval én nem feszengek, indulok a FEZENre! :)

Ja, és hogy ki ne maradjon, ez már-már kötelező minden évben:

"Ki ne találd már...!"

Nos, a balatoni helyzetjelentés óta egy sort se írtam. Hol idő, hol alkalom hiányában, vagy csak szimplán azért, mert nem volt meg hozzá a hangulatom. Pedig esemény volt szép számmal.

A csodás balatoni nyaralás során mindössze kétszer fürödtem a tóban... Pedig mindvégig kánikula volt. S hogy mi volt e balszerencse oka? Az, hogy mindkétszer elvágtam a lábam. Első alkalommal egy sziklával - erről már előző posztomban is tettem említést - másodszor pedig egy üveggel. Kifelé tartottunk éppen a matraccal, s a lábammal hajtottam magam. Éppen csak súrolta valami a térdemet, egy hangos sikoly hagyta el a számat, majd egy óriási könnycsepp a szememet. Ezennel megállapítható, hogy a tóból kipusztultak a kagylók. A vágott sebet ugyanis egyik esetben sem eme lények okozták. Ez a későbbi sérülés már súlyosabb volt, ugyanis azonnal vittek a sürgősségi ügyeletre Marcaliba, ahol két öltéssel összevarrták... Nem részletezem ennél jobban, annyit elég tudni, hogy megpecsételte a további üdülésemet, mivel onnantól kezdve orvosilag el voltam tiltva a víztől. Még a mosakodás alatt is arra kellett figyelnem, hogy ne érje víz a sebet, illetve a kötést. Esténként társasoztunk, beszélgettünk, elmentünk sétálni, szombaton este meg már megérkezett az én Luisom is, úgyhogy nekem sem kellett unatkoznom, míg a többiek bementek fürdeni. Mert az én hősies lovagom gumimatraccal segített be a Balatonba, és kitartott mellettem a hatalmas hullámok között is. Nem hagyta, hogy elraboljanak a kalózok, és azt sem hagyta, hogy a piranhák kiharapják a csónakom alját. :)

Az én drága jó mamócám is ott volt, meg a testvérének a lánya a férjével, meg az egész népes család, s Mamóca mindig azt szajkózta mindenre, ami hihetetlenül hangzott, vagy ha szimplán valamiért nem volt kedved/időd megcsinálni, amit kért, hogy "ki ne találd mán...."

Pénteken értünk vissza a jó illatos Budapestre, visszaszereztem a macskámat, és este 9-kor már a saját ágyamon ücsöröghettem nagy nyugalommal.

Hétfőn délben már az Ipoly mellett találtam magam, Kemencén, 16 kis gyerek és 4 másik felnőtt társaságában, gyermektáborban. Az egy dolog, hogy elmentem a gyerekekre vigyázni, de a fél hét az én felelősségem volt. "Igazi" perzsa táborban volt részünk, eredeti perzsa receptek alapján főztünk paprikás krumplit, krumplis tésztát, sajtos-tejfölös tésztát, kenyérlángost, palacsintát, palóc bablevest, rizses húst és virslit... :) De legalább minden gyerek élvezte, hogy ő perzsa tésztát eszik perzsa sajttal, perzsa tejföllel, és utána perzsa teát iszik. :) Megtanultunk perzsául köszönni is. Salem aleykom! Aleyko salam!

21.-én szombaton felavattuk az új ZP-t, de nem csak a hely volt új, hanem a koncert előadója is, ugyanis eddig még nem vettem részt soha Jamie Winchester koncerten. Nem is hittem, hogy ismerek tőle 1-2 számnál többet. A hely nem nyerte el annyira a tetszésemet, de a társaság legalább jó volt, unokahúgom és én is először voltunk ott. A muzsika sem volt rossz, bár kicsit elüt mindkettőnk stílusától. Legközelebb majd 30.-án hétfőn megyek Luis-szal Pál Utcai Fiúkra, az a banda megintcsak új lesz nekem

Most vasárnap megyünk Tatára, utcazene fesztiválra, de főként a Tankcsapda érdekel, a jegyet már megvettem, holnap le is megyek Luisékhoz, ott töltöm a szombatot is, vasárnap meg együtt indulunk neki. Izgatott vagyok már, jó ideje nem voltam metál-koncerten.

FEZENből is kapok egy napot idén, pont a születésnapomon, ott is a szívem egyik csücske lesz az esti fellépő, az EDDA. Túl sok a jóból, azt hiszem. De mint mindenki más, én is megérdemlem. :) S ezzel még nincs vége a mókák sorának, ugyanis rögtön másnap lesz unokatesóm leánybúcsúja, harmadnap pedig az én születésnapomat ünnepeljük. 6.-án hétfőn pedig megkezdődik az idei nyár utolsó családi nyaralása, Kovácspatakon. Jól ki van ez találva, kérem. :) Csak addig be ne üssön a crach. :D

Azt hiszem, igencsak jól telik ez a nyár. :)

Ez itt már a nyár?

Ha van kedvenc hónapom az évben (a május), akkor van kedvenc napom is. Ez pedig a mai nap. Június 1-je van. Most kezdődik a nyár. Bár az időjárás még nem éppen ezt mutatja, mert esős idő van, és fúj a szél, de legalább a tudat itt van, hogy jön a nyár visszavonhatatlanul. Amúgy is szeretem az 1-jéket, mert 1-jén mindig valami új történik/kezdődik. Az évben legalább 5 emlékezetes 1-je van, ha nem 6. Ott van egyből január, április, május, június, szeptember, és november. Mindegyik hónap kezdete jelent valamit. Nekem meg az egyik különösen sokat jelent. De ha választanom kell kedvencet az év napjai közül, akkor június elsejét mondanám, mert az mindig nagy nyugalommal tölt el.

Sok tervem van erre a nyárra, de persze mikor ne lennék tele tervekkel? Jó részüket már évek óta "tervezem". Apránként közelebb jutok a céljaimhoz. Írtam már korábban arról, hogy a jó dolgok bevonzzák a jó dolgokat, hát ezen az elven alapulva a lépések is lépéseket vonzanak. Ugyanis minden kis lépéssel közelebb kerülök egy megoldáshoz, vagy elképzeléshez. Ha megvalósul az egyik, az sejteti, hogy a másik is meg fog valósulni.

A következő héten megint lesz egy kis papírmunkám, mindegyik naplót le kell zárni, aztán bizonyítványokat írni, meg egyéb ilyen záró akkordok, ugyanis 10.-én vasárnap lesz nálunk a hittan-évzáró. Ez azt jelenti, hogy már csak a jövőhéten kell órákat tartanom, s utána szabad vagyok. Az óvodákat már májusban letudtam, oda már júniusban egyáltalán nem kell menni, így sok időm felszabadul reggelente. Bár az utóbbi 2 nap tapasztalata alapján nem valószínű, hogy délig fogok durmolni, ugyanis tegnap is meg ma is fölébredtem már 9 előtt, hiába aludhattam volna addig, amíg jól esik. Na de miért is? Mert most hétvégén van/lesz a Reménység Fesztivál az Arénában, tele koncertekkel, meg mindenféle jó programokkal, s ennek keretein belül énekelek egy 1000 tagú kórusban, többek között Händel Messiásának Hallelujah tételét is. Azért szépen szól egy ezerfős kórus hangján. Ide most belinkeltem egy nagyon igényes előadást, tessék elképzelni, hogyan hangozhat mindez 100 ajakról! Csodálatos! :)

Tegnap volt a főpróba, 14:00 és 15:00 között volt gyülekező, aztán beéneklés, és nagyjából 4 órától este 6-ig próbáltunk. Majd egy órás szünet, átöltözésre, étkezésre, amire kell, s este 7-kor kezdődött az alkalom, amin egy részét a daraboknak el is énekeltük. Voltaképpen a szervezőknek volt prédikáció, meg előkészítő Istentisztelet. S ez fog folytatódni ma este, (de már 4-re oda kell mennem, és 7-kor kezdünk), meg szombaton és vasárnap is, bár szombaton a kórus nem énekel. Vasárnap szintén berendeltek délután 2-re, a program maga 5-kor kezdődik. Nem tartom magam egy kimagasló tehetségnek éneklésben, de azért ennyi ember között az én hangom is elfér. Hamis nem vagyok, tudok erőteljesen is énekelni, de valahogy mégse tudnék (és nem is akarnék) énekesi karriert befutni.

Így, hogy szombaton a kórusnak nincs szerepe, van egy teljesen üres napom, amivel nem tudok mit kezdeni. Hosszú idő óta ez az első szombatom, amit azzal és úgy töltök ki, ahogy tetszik, s mégse tudom, mit kezdjek magammal... Ilyenkor szoktam általában takarítani, de azt már a múltkor elintéztem, mikor itthon voltam... Azért biztos akad majd valami tennivaló. Még az is lehet, hogy nekiindulok a városban, és beszerzek ezt-azt Galádnak, a kiscicámnak. Ugyanis nem sokára megismeri új otthonát. Mondjuk nem tudom még, hogy hogy lesz, mert lassan eljön a leválasztás ideje, de ha nyáron elkezdek utazgatni, egy pár hónapos kiscicával nem biztos, hogy utazgatnom kellene... Ezen is törhetem a kobakomat. Galád vajon mikor költözik?

Nos, nem mondanám, hogy nyárias meleg van, de mégis itt a nyár, sok tervem közül a legelső az, hogy most fogom magam, és nekiállok készülődni, mert mindjárt indulnom kell, én meg itt ülök egy szakadt pólóban, meg egy kinyúlt nadrágban... Vagy fordítva: kinyúlt pólóban, szakadt nadrágban... Az a lényeg, hogy nem utcai viseletben. A többiről meg majd még később elmélkedem.