A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Galád. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Galád. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. augusztus 6., kedd

Galádul mocsadék.

Szerintem a macskám nem szeret engem. Vagy csak ez a ház nem tetszik neki, és azért jár át folyton a szomszédba. Lehoztuk ugyanis magunkkal Balatonfenyvesre, a nagy családi nyaralásra, mert otthon egyedül nem hagyhattuk, és 4 nap alatt már háromszor kellett utánamennünk és megkeresnünk, mert elkolbászolt. És nem tűnik valószínűnek, hogy csak azért akadunk rá mindig a szomszédos kertben, mert a nagy mászkálásban, felfedezésben nem vette észre, hogy milyen messzi került tőlünk... Láthatólag sokkal jobban érzi ott magát, pedig oda is ugyanaz a Nap süt, és ugyanaz az árnyék vetül. A háziak meg valahogy nem szívlelik... Filmbeillő volt a jelenet, ahogy E. néni megfogta, és próbálta átadni a kerítés felett. Mondjuk szerintem sem a cica, sem ő nem élvezte a helyzetet. Miért kell neki mindig valahova máshova menni? Tán nem bánok jól vele? Rossz gazdi vagyok? Ez van, nem értek a macskákhoz csak szeretni tudom őket. Vagyis pontosabban csak őt. Ezt a kis hülyét, hülye dögöt. Egyébként az idei statisztikám sokkal jobb, mint a tavalyi, ugyanis már háromszor fürödtem a tóban, de még egy vágásom sincsen. Mondjuk első napon így is elég nagy sokkhatásban volt részem, ugyanis én vonattal jöttem egy nappal a többiek után (hiszen idén is FEZEN Fesztivált kaptam születésnapomra ajándékba Luiséktól, 3.-án szombaton ugyanis Deep Purple és EDDA lépett föl. Luis apukáját előbbi, engem utóbbi érdekelt jobban, így Luis apukája sikeresebb volt nálam, mert az ő kedvencét végignéztük hallgattuk, az enyémnek a félénél le kellett lépnünk. Szerintem ebből hagyományt csinálunk, a tavalyi is nagyon jól sikerült, és szerintem jövőre is pont akkorra esik majd. No szóval ebből kifolyólag én szombaton még Székesfehérváron voltam, másnap Luiséknál, és ő vitt el engem Siófokra vasárnap este, hogy fölszálljak egy vonatra, ami elhoz ide. Olyan fél 8, háromnegyed 8 körül érkeztem meg, első kérdésem rögtön az volt, hol a cica? a válasz: "Nem tudjuk, hol van." Azt hittem viccelnek, kérdeztem, hogy hol van? "Nincs meg a cica, Ági." Aztán kiderült, hogy egész délután őt keresték, mert délben még megvolt. Na, elkezdtem siratni, körbejártam a kertet egy csomószor szólongattam, hátha előjön, aztán felhívtam Luist, sírva mondtam neki, hogy nincs meg a macska, ő nyugtatott, hogy elő fog kerülni, és eltelt másfél perc, és előmászott a kert sarkából. Vagy az én hangomra, vagy mert pont akkor éhezett meg, vagy mert pont akkorra végzett a felfedező körútjával, mindenesetre úgy megörültem neki, megölelgettem, megpuszilgattam, aztán bevittem a házba, hogy már benn maradjon. Tegnap aztán nem mászott el nagyon, sőt, végig benn volt a kertben, napozott, mosdott, mókust lesett, este pedig újra bevittem a házba, hogy éjjel benn legyen. Erre ma? Délben megint elkóborolt, a szomszédban találtunk rá, visszahoztuk, és délután megint visszament. Csak attól félek, hogy legközelebb messzebb jut, ahonnan már nem tudjuk visszahozni. Szóval nagy volt a riadalom, de aztán megnyugodtam... És úgy látszik a vízióm nem vált be, mármint hogy nem nagyon tud hova menni, mert magas a kerítés. A kerítést lehet, hogy nem tudja helyből átugrani, de remekül mászik fára, a fa meg közel van a túlkerthez... Szóval remélem, valahogy kibírja még ezt a pár hetet a hónap végééig, és hazavihetem épségben. Nem tudom, hogy élném túl, ha végleg eltűnne.
Találtam magamnak papucsot is így a nyár végére, szóval most teljes az idill. 20.-áig talán még jelentkezem, de most kezdetét veszi az évszázad (hehe) römipartija. :D

2013. február 21., csütörtök

"Hasadra süt a nap"

Az a jó abban, ha az embernek macskája van, hogy minden nap korán kelhet. Az már mellékes, hogy akar-e korán kelni, vagy sem.
Én ma reggel úgy fél 9-re állítottam az ébresztőmet, és már jóval éjfél előtt ágyban voltam, milyen jó lett volna majdnem 9 órát aludni... A drága cicám nem így gondolta. Fél 7-kor már itt nyivákolt az ajtóm előtt: "volnál szíves felkelni, ha már én is ébren vagyok?" címszóval. Kimásztam, gondoltam elintézem a reggeli rutint, aztán megetetem, de akkor észleltem, hogy a szüleim is már ébren vannak, biztosan adtak már neki reggelit. (Később kiderült, hogy dehogy adtak, a cica csak egyszerűen szereti, ha mindenki ébren van. Szóval őket is felébresztette. Szokást csinált belőle, hogy minden reggel fél 7 és 7 között rákezd a nyivákolásra, de olyan mesteri szintre emelve, hogy az embernek nem csak szíve, de idegzete sincs tovább aludni minden reakció nélkül...) Szóval még az is rám maradt, hogy jóllakassam, aztán rájöttem, hogy végül is egész jót cselekedett velem, mert ma reggel úgyis sütni akartam (délután lesz a munkahelyemen úgynevezett tanári farsang), csak kétségbe voltam esve, hogy édesanyám elutazik 3 napra, és ő a mestere a tervezett süteménynek, és hogy fogom elkészíteni teljesen egyedül... és még akkor itthon volt, és így tudott navigálni, meg felállítani a legjobb sorrendet az elkészítés menetében. Szóval itt vagyok reggel negyed 9-kor, és a sütemény már készen van, édesanyám pedig már elindult egy jó fél órával ezelőtt.
Visszaaludni lehetne, de fölösleges, én nem vagyok az a fajta, aki még miután kimászott az ágyból is képes visszafeküdni egy kicsit. Ha én egyszer felkelek, akkor felkelek. Még ha a következő dolgomig van több órám is akár. Nyáron sem csináltam divatot belőle soha, hogy pizsamában flangáltam aztán visszadőltem.
Valahogy "szent" helynek tartom az ágyamat, ahova csak frissen, üdén, illatosan fekszem be, tusolás után, és ha már kikászálódtam, nem mászok vissza, hanem rögtön ruhát váltok. (Amennyiben nem váltottam ruhát rövid időn belül, este megy a szennyesbe...)
Annyi idő szakadt hirtelen a nyakamba, hogy azt se tudom, mihez kezdjek vele. De túl sok minden közül úgysem válogathatok, mert a gyomrom nincs valami jól, úgy az egész hasam nem érzi jól magát ma reggel...
Szóval végső konklúzióként nem tudom, hálás legyek-e Galádnak vagy sem azért, mert nem hagyott aludni, és már hajnalban felébresztett...
Na jó, szokták mondani: Nyugtával dicsérd a napot! - ígérem, így is fogok tenni.

2013. január 29., kedd

30+. nap, csak úgy.

Az elején jó mókának tűnt ez a 30 napos sitty-sutty, de a végére már eléggé meguntam és most örülök, hogy végre vége.
Szerencsére pont végeztem vele hétvégére, így sikerült újrarakni a gépem, és nem volt baj, hogy egész hétvégén egy sort sem írtam. Igaz, csak félmunkát sikerült végeznünk, mert a két meghajtó közül csak az egyik újult meg teljesen. A másikon még ugyanúgy ott vannak a cuccaim, amiket rendszerezni kéne, és a fölösleget eltüntetni, a másik felét pedig kiírni DVD-re. De majd annak is eljön az ideje. Elég fárasztó meló volt, pedig a nagy részét nem is én csináltam, hanem Luis. Nekem csak a válogatás jutott, de phh, ezt sem akarom még egyszer végigcsinálni. (Hányszor megfogadtam, hogy nem fogom úgy telepakolni a gépet... Csak az a baj, hogy ezek a feleslegessé vált holmik meg sok szemét a gépen mind azelőttről maradtak meg...)
Elég keveset aludtam a hétvégén is, meg azóta is, és még a héten ilyen keveset fogok, mert ma tudtam meg, hogy jövőhét hétfőn ismét jönnek hozzám órát látogatni. Addig el kéne készítenem valami tervet. Pechemre megint a testnevelésórámra kíváncsiak... Mi másért választanák újfent a hétfőt? Nem hiszem el, hogy csak hétfőn érnek rá. És még valami kézművest is bele kell vinnem, meg az udvarra is ki kell vinnem őket... Hát, szép, mondhatom... Miért nem tudnak jönni csütörtökön? Csodás Csütörtök a kedvenc napom... Ehelyett nekik a Hisztérikus Hétfő kell... Jól fel kell kötnöm a gatyámat... (Bár már nem igazán tudom őket elkápráztatni, maximum azt láthatják, hogy mennyit fejlődtem az utóbbi 2-3 hónapban... HA egyáltalán fejlődtem.)
Közben reggelente - ha az oktatóm is ráér - járok vezetni, eddig már 2 órán voltam, és elég sok mindent gyakoroltunk, de azért a türelmes tanítgatása és folyamatos segítsége nélkül még mindig nem tudnám mondjuk egyedül beindítani a kocsit. Gondolok itt arra, hogy már milliószor tapodtam a hülye pedálokat, de még mindig nem tudom fejből, melyiket mikor kell nyomni... Még jó, hogy az oktatóm türelmes, és nem átallja tucatszor is elmagyarázni, amit nem értek, vagy amit nem bírok megjegyezni. Ha minden terv szerint haladna, akkor már áprilisra készen lennék, de mivel eddig csak 2 órán voltam, és már január első hetében jeleztem, hogy járnék a gyakorlati órákra, nem hiszem, hogy áprilisig le fog menni mind a 20 kötelező óra. És még ott vannak a pluszórák, amik nélkül biztosan nem fogom megúszni.
De azért nem lenne rossz, ha már el tudnék menni dolgozni autóval is. Legalább még ebben a tanévben.
Szegény macskám a radiátoron van, nagyjából ebben a pozícióban, és szegény már alig fér:

Szereti a meleget
De néha már neki is sok.
Esténként nagyon szeleburdi, és neveletlen. Igen, az én saram. Nem tudom, hogyan kell macskát nevelni. Hogyan kell macskát ránevelni arra, hogy használja a kaparófáját, és lenevelni arról, hogy az ágyat kaparja... Elég értelmes állat, tudja, hogy nem szabad, mégis mindig csinálja. De még nem jöttem rá, hogy miért. Féltékenységből, hogy nem vele foglalkozom? Vagy unatkozik? Nem hiszem, mert minden nap játszok vele, és mindig megsimogatom, ha hazaérek, ha felkelek, mielőtt elindulok itthonról, mielőtt lefekszem aludni... Etetem, takarítom az alomtálját... Szóval nem érezheti, hogy el van hanyagolva... De akkor miért idegesít szándékosan? Kitessékelem, aztán bekéredzkedik, aztán kaparja a kanapém, aztán kizavarom, aztán kezdődik elölről... Miért csinálja, nem tudom... Sok talány, amire sose fogok választ kapni, mert Galád az egyetlen, első és utolsó macskám.
Na, ennyi éppen elég mára, meg szerintem a hétre is, osszátok be. Megpróbálok hétvégén jelentkezni újra.

2013. január 3., csütörtök

5., 6., 7. nap, amúgy meg január 3.-a, ami az első.

5. nap: Koncertek, amiken voltál már
Nos, gondolom a kis klub-koncertek, meg garázs-zenekarok előadásai nem nagyon számítanak, és kihúzhatjuk azokat is, amiket ingyenesen/szabadtéren rendeztek, vagy utcazene jellegűek voltak... Szóval vegyük az egész estés nagykoncerteket, és a drága pénzen megváltott jegyekkel látogatott koncerteket.
Múltkoriban összeszámoltam a jegyeket (mert hogy gondosan megőriztem minden egyes belépőt), és 30 felé konvergált a számuk. Leírjam-e mindet? Időrendbe, helyszínek szerint?
Életem első nagyszabású koncertje, mely alatt szemben álltam a színpaddal, és direkt mentem el meghallgatni egy bandát, 2006-ban volt, azelőtt csak ingyenes és fesztiválszerű rendezvényeken vettem részt, vagy kisebb szórakozóhelyek kisebb bulijain, mivelhogy kiforrott zenei ízlésem sem volt még akkoriban. Azóta megszállott koncertlátogató lettem, ha mondhatjuk úgy... Korábban várva vártam a pillanatot, hogy egy-egy kedvencem a városba látogasson, és zenés estet adjon, ma már elmegyek olyan együttes/előadó rendezvényére is, akit annyira nem ismerek, vagy nem hallgatok gyakran. Mindezt azért, mert szeretem a jó zenéket. Na, sok a szöveg, lássuk a medvét:
2006.12.21. Budapest, Papp László Sportaréna, Ákos (Még közelebb)*
2007.11.20. Budapest, Petőfi Csarnok, Sonata Arctica, Epica
2008.03.05. Budapest, Petőfi Csarnok (helyett Ice Center, volt Astra Zeneca, most Koriközpont), Nightwish, Pain**
2009.04.04. Debrecen, Főnix Csarnok, Nightwish, Pain, Indica
2009.11.17. Budapest, Petőfi Csarnok, Sonata Arctica, Delain, Winterborn
2010.01.23. Budapest, Petőfi Csarnok, Stratovarius, Tracedawn, Winters Verge
2010.03.15. Budapest, Papp László Sportaréna, Republic
2010.04.14. Budapest, Zöld Pardon (még a régi helyen, 0. nap), Tankcsapda
2010.05.14. Budapest, Puskás Ferenc Stadion, Metallica (World Magnetic Tour '10), Volbeat, High on fire (ami olyan pocsék volt, hogy most is utána kellett keresnem, hogy mi a nevük, mert nem emlékeztem.)
2010.06.20. Budapest, Petőfi Csarnok, Megadeth
2010.08.14. Budapest, Sziget Fesztivál, Iron Maiden (Tankcsapda, meg pár noname zenekar előttük)
2010.10.02. Budapest, Diesel Klub, Epica (Desing Your Universe tour), Ketts, Revamp
2010.10.31. Budapest, Diesel Klub, Akela (20 éves születésnapi XV. farkasnappal egybekötött 3. utolsó búcsúkoncert),  D.N.S., Crossholder
2010.11.03. Budapest, Papp László Sportaréna, Soul&Gospel fesztivál, Hillsong
2010.11.28. Budapeset, Papp László Sportaréna, Helloween, Stratovarius, Wisdom
2010.12.19. Budapest, Papp László Sportaréna, EDDA művek (30 éve)
2011.02.12. Budapest, Dürer Kert, Leander (meg sokan mások)
2011.02.23. Budapest, Petőfi Csarnok, Apocalyptica
2011.04.01. Budapest, Club 202, Epica, Leecher
2011.04.08. Budapest, Papp László Sportaréna, Megadeth, Slayer (European Carnage Tour 2011)
2011. 04.24. Budapest, Zöld Pardon (Húsvét Vasárnap, szóval nem akármi), Republic
2011.06.11.-13. Nickelsdorf, Nova Rock Fesztivál, Iron Maiden, System of a Down, 3 doors down, Volbeat, Korn, Flogging Molly, In Flames, Linkin Park, Motörhead, The Darkness, Guano Apes, (és még sokan mások, a fele így is ütötte egymást)
2011.10.02. Budapest, Tristania, Van Canto, Xandria (Out of the dark festival tour 2011)
2011.11.19. Budapest, Club 202, Depresszió (Vízválasztó)
2011.11.28. Budapest, Club 202, HammerFall (European Outbreak 2011), Vicious Rumors
2012.01.21. Pomáz, Művelődési Ház, Kárpátia
2012.04.29. Budapest, Papp László Sportaréna, Nightwish (Imaginaerum world tour 2012-2013), Eklipse, Battle Beast
2012.05.13. Budapest, Club 202, Epica (Requiem for the indiferent tour), Xandria, Voices Destiny
2012.09.14. Budapest, Petőfi Csarnok, Kalapács József életmű koncert
2012.11.16. Budapest, Petőfi Csarnok, Depresszió, Alvin és a Mókusok, Road, Nikson
2012.11.25. Budapest, Club 202, Sonata Arctica (Stones grow her name world tour 2012) Battle Beast
2012.11.30. Bécs (Wien), Gasometer, Stone Sour / Papa Roach
2012.12.05. Budapest, Petőfi Csarnok, Dragonforce
2012.12.29. Budapest, Papp László Sportaréna, EDDA művek (Inog a világ) szuperkoncert

Na, íme. Ezek csak azok a koncertek, amelyeknek a belépője itt pihen a kis csíptetőmben a polcomon. Ki tudja, hány olyan koncert van még, melynek a jegyét valami véletlen folytán nem őriztem meg? S vajon ki tudja, mi lesz a következő koncert, amire sikerül eljutnom? (Ha már a listámról minden nevet kipipáltam, akit látni szerettem volna?)
* - zárójelbe tettem a koncert apropóját, vagyis ha éppen meg volt jelölve, hogy mely album bemutatója, vagy éppen miért került megrendezésre a show.
** - első helyen az est főszereplőjét említettem, és utána még fölsoroltam azokat a neveket, amelyek a belépőn szerepeltek, illetve a főattrakció előtt színpadra álltak. Feltéve, ha fel volt tüntetve, vagy emlékeztem rájuk.



6. nap: Írd le egy napodat!
Mondjuk épp a mai napomat? Egy átlagos csütörtököm úgy néz ki, hogy reggel 9-kor felkelek, még szöszmötölök ezzel-azzal, mielőtt kilépnék a szobámból (internet, könyv, pakolászás, ablak becsukása, ágy megigazítása, öltözék kiválasztása, stb.), és valamikor 10 felé kitámolygok a szobámból, hogy reggelit készítsek magamnak, illetve szendvicset, vagy valami elemózsiát, amit elviszek magammal a munkahelyemre. Teát főzök, ha nincs főzve, és utána fölöltözök, bepakolok a táskámba, s ha még van időm, elütöm valamivel, pl gitározás, vagy olvasgatás, vagy kommunikáció a családtagjaimmal, illetve a macskámmal. 11:00 felé már erőst elkezdek készülődni, hogy 11:25-kor ki tudjak lépni a lakás ajtaján. 11:36-kor fölszállok a buszra, és 11:40-kor leszállok róla. Csodás, mentem vele 3 megállót. Besétálok az iskolába, munkakezdésig még van negyed órám. Eszmecsere a kolléganőkkel, tiszteletkörök a portással, s délben kezdődik a munka. Azt hiszem, a gyerekek napirendjét nem írom le részletesen, ebédeltetés, csendes pihenő, udvari játék, tanulási idő, uzsonna, és ügyelet követik egymást, ilyen sorrendben. Bár, csütörtökönként a fél csoportom elmegy kézműveskedni, szóval marad 12-14 könnyebben kezelhető gyerek. 16:00-kor leadom a kulcsot, és elindulok hazafelé. Ha kell valamit vásárolnom, vagy elintéznem, akkor bemegyek a városba, vagy hamarabb szállok le a buszról 1-gyel, de különben fél 5-re hazaérek. A délutánjaim meg kb mind ugyanúgy néznek ki, kivéve persze, ha éppen elmegyek valakihez beszélgetni, vagy találkozom egy barátommal, barátnőmmel, vagy ha itt van Luis. Kajálok, megsimogatom Galádot, játszunk egy kicsit, aztán vagy a családtagjaimmal játszok, vagy egymagammal a laptopom segítségével. Ha tudok, nézek valami filmet, és este már kicsit készülődök arra, hogy másnap mit is fogok kezdeni azzal a rendetlen bagázzsal. Időben igyekszem lefeküdni aludni, hogy pénteken is reggel 9-kor fel tudjak kelni. Az ágyból már nem igen szoktam se tévézni, se zenét hallgatni, szóval ha vízszintesbe kerülök, csak benyomom a Bartókot, vagy valami más komolyzenét, és arra alszom el. Percek alatt.

7. nap: Ha megnyernéd az ötös lottót, mire költenéd a pénzt?
Nem nyerném meg. Ugyanis nem vonz a szerencsejáték. És mivel szerencsejátékon nyert pénz nem biztos, hogy annyira tisztességes vagyon, így azt is meggondolnám, hogy mire fordítsam. Azt hiszem, elsősorban a családom helyzetét rendezném, majd az egyháznak adnék belőle tetemes összeget. Nekem igazából a töredéke is elég lenne, mert csak egy új laptopot vennék rajta, meg elutaznék valahova Luissal. De nem vágytam soha arra, hogy sok pénzem legyen. Nem, nem akarok sem bővelkedni, sem szűkölködni. Én inkább annak örülnék, ha mindig lenne elegendő pénzem arra, amire kell.


És különben majd' 2 hét után ma volt az első munkanapom, ami eléggé lestrapált, szóval ideje ma is korán ágyba bújnom... Lehetőségeimhez mérten korán. Galád ma úgyis tök furcsán viselkedett, komolyan azt hittem, el kell vinnem dokihoz. Nézett rám és nyávogott, aztán ha fölálltam, elszaladt előlem, utána odaszaladt hozzám, és elkezdett makogni, hozta a kis játékgolyóját, hogy dobjam el, aztán nem hozta vissza (pedig vissza szokta), a kaját a kezemből nem ette meg, de a földről fölnyaldosta, most meg úgy alszik itt mellettem, mint akit fejbe kólintottak. Egy péklapáttal. Kétszer. Hátulról.

2012. november 10., szombat

A macskám és én.

Bírom, hogy úgy kell járnom-kelnem a lakásban, mint egy tolvajnak, folyton a lábam elé nézve, minden négyzetcentimétert figyelmesen átvizsgálva... Mert nem akarok hanyatt esni egy csörgő labdában vagy műegérben, és főleg nem akarok belsőszervi sérüléseket okozni a macskámnak egy-egy jól irányzott rúgással. De ez a bestia folyton a lábam alatt tekereg, ide nézek - itt van, oda nézek - ott van... Már úgy kell emelnem a kis lábacskáimat, mint ha jégen járnék, csúszós olvadó jégen... Mert egyetlen rossz mozdulat, és volt macskám-nincs macskám... Vagy ha van is, engem többé nem a gazdijának tekint, hanem az esküdt ellenségének. Állítólag a macskák nem felejtenek, és bosszúállóak. Ez nem tudom, mennyire igaz, de az biztos, hogy ez a dög szeret láb alatt lenni, meg hatalmasokat nyikkanni és ugrani, ha véletlenül valaki más is ott lábatlankodik, ahol ő... Utána meg szeret vadul támadni, kihasználva az alkalmas időt és az ember figyelmetlenségét, éles karmokkal, és hegyes fogakkal... Suhan, mint egy nyílvessző: ugyanolyan sebes, ugyanolyan halk, és ugyanolyan fájdalmas, ha eltalál. Igazán hű a nevéhez: Galád.
De az már nonszensz, hogy a szobámba is alig merek bejönni, és úgy kell körülnéznem minden egyes ajtónyitásnál és ajtócsukásnál, mint ha egy egyedülálló ritkaságot tartanék a kezemben, amit ormótlanul elemeltem valahonnan, és vigyázni akarnék, nehogy összetörjem... Mert attól félek, hogy a macskám valahol lesben áll, és támadásra kész. Vagy hogy beoson a szobámba, míg én nem figyelek, vagy hogy odakap a lábamhoz, mert éppen útban van neki, vagy hogy felugrik a kanapémra, és eszeveszett módon kezdi el kaparni, vagy hogy - és ez a legrosszabb, a valós félelem fő oka - rácsukom az ajtót, és volt macskám-nincs macskám...
Ma este is békésen mosom a fogamat, lépek a vízcsap felé, egyszer csak valami fekete-fehér szőrgombolyag lő ki a lábam mellett, mint ha ágyúból repült volna ki, persze aztán bújik a szekrény alá, meg a tévé mögé, és te hirtelen nem tudod eldönteni, hogy ki a rémültebb: a macskám vagy én... Aztán persze a legfontosabb nem az, hogy kiöblítsem a számat, hanem hogy köpjek, amilyen gyorsan csak tudok, és szaladjak oda a kis hülyéhez, megnézni, hogy a rémületen kívül nincs-e egyéb baja.
A múltkoriban édesanyám úgy rácsukta véletlenül a farkára az ajtót, hogy percekig nem jött elő, és hiába kutattuk az egész lakásban, totál felszívódott... Úgy elbújt. Persze én csak a vinnyantására rontottam ki a szobámból, nem tudtam, hogy mi történt, csak azt tudtam, hogy a macskámnak baja van. A szőrét is ott hagyta a küszöbön, és szegény úgy reszketett... Fogalmam sincs, hol talált magának búvóhelyet (lehet, hogy a tollamat is oda rejtette el), mert tényleg minden zugot megnéztem, és sehol sem láttam sem sötét farkincát, sem két villanó szemet... Ő meg természetesen nem tanult az esetből, utána még nem egyszer előfordult, hogy valaki a lábára vagy farkára lépett, vagy hogy ráesett valami, vagy hogy véletlen oda ült le az ember, ahol ő méltósága henyélt éppen...
Én meg úgy lopakodok a saját lakásomban, mint ha idegen lennék, mert ez a lakás már nem is az enyém, hanem egy hülye kandúré...

2012. június 22., péntek

Különböző helyzetek

A macska. Tegnap kora este megérkezett Galád. Hosszas vonatút és BKV-n való zötykölődés után, kitikkadva, elfáradva, elpilledve és lihegve toppantunk be a lakásba, de hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy a vonaton volt nagyobb a hőség, az utcán, vagy itt fönn, a 7. emeleti panellakásban. Szegénykét úgy sajnáltam, nincs még ehhez hozzászokva. Ahogy a család többi tagjához sem. Elég sokáig ismerkedett az új környezettel, rohangált fel-alá, mint egy mérgezett egér, annak ellenére, hogy macska, de végül csak megbékélt a helyzettel. Gyorsan adtam neki tejecskét meg kaját, úgyhogy rögtön megtalálta a "helyét". Az első közös éjszakánk nem volt zökkenőmentes, mert odakinn vihar tombolt, benn a szobában pedig a macska dorombolt. Amikor épp nem dorombolt, akkor fetrengett jobbra-balra, a fejemhez, a lábamhoz, a földre, az ágy alá, vagy épp a tálkájához ment tápanyag utánpótlásért, de olyan is volt, hogy az alommal zörgött... Szóval 2 óránként fölébredtem rá. Remélem, a következő éjszaka már simábban fog telni. Egyébként csöndes macska, és nagyon értelmes, meg szobatiszta, csak még szokni kell a közös életet... :) Na meg neki is meg kell szoknia, hogy néha egyedül marad. Ha itthon vagyok, folyton miákol, hogy foglalkozzak vele, de hogy ma du. elmentem egy másfél órára, teljesen jól elvolt, aludt, mire hazaértem. Ma este is magára kell hagynom egy időre, de szerintem már könnyebben fogja venni.
A nyár. Elkezdődött a nyári szezon, nyaralások, üdülések, strandolások, és hosszas esték sora... Vagy találok jó társaságot a különböző programokra, vagy egymagam találom fel magam a temérdek szabadidőmben. Kislánykoromban nagyon szerettem ezeket a mozgalmas nyarakat, egyik tábor a másikat érte, sokszor csak annyi időt voltam itthon két nyaralás között, hogy kimossuk az adag ruhámat... Aztán jöttek a főiskolás évek, majd a munka és a mókuskerék, és egyre kevesebb szabadidővel rendelkeztem... Persze azt is mások osztották be helyettem. Most viszont, hogy pedagógusként dolgozom, és június közepén már véget ért a munka, megint egy olyan nyárban találom magam, mint amilyen volt kislánykorom minden nyara... És valahogy mégsem örülök neki. Mert nem tudom kihasználni a rengeteg időt, és amit mégis, ahhoz nincs sok kedvem. Pl jövőhéten Mamócámmal kellene lemennem bátyámék telkére, Tápió-akárhova, és ott boldogítanom, mert egyedül nem maradhat, és édesapámnak nincs kellő türelme hozzá. Mennyi mindent csinálhatnék még ehelyett... Pl mehetnék Luis-hoz is, vagy ő jöhetne hozzám. De nekem nagymamámat kell pátyolgatnom, mert én vagyok az egyetlen a családban, aki ráér, és elég türelme is van hozzá. Nagyon szeretem amúgy az én drága jó Mamámat, csak ilyenkor kicsit nehéz.
A szórakozás.  Most, hogy itt a nyár, elindultak a szabadtéri programok, zenei rendezvények, koncertek, egyebek, amikre lehet bátran jelentkezni, mint résztvevő. Így voltam az idei szezon első koncertjén most kedden az új Budapest Parkban, s mind a zenekar, mind a hely igen tetszetős volt. Bár a bandát már ismertem korábbról, s voltam is már egy pár fellépésükön, de ez most merőben új volt. Ők is megújultak, meg a hely is most "debütált" az én életemben, sőt, még a társaság is majdnem teljesen új volt. Innentől már nincs megállj, sorra jönnek elő a lehetőségek, amikbe kapcsolódni tudok. Ismerem már magam, tudom, hogy most jön a pörgés, ami kitart nyár végééig, aztán ősszel már jól fog esni kicsit megnyugodni, lehiggadni. Belevetem magam az életbe. :) Egyetlen különbség lesz az idei és a tavalyi nyaram között: az, hogy most már van valaki, aki az életemet szinten tartja. :) S ha már itt tartunk...
Az élet. Azt hiszem, ha valami lehetne könnyű is, biztosan nehéz lesz. Van az a mondás az ürömről és az örömről. Most az én örömömbe egy kis üröm csöppent, úgy is mondhatnám, hogy a szép pohár tejembe belecsöppent egy kis kakaó. Elnehezül a szárnyam, mert magasan tudnék röpülni, és valami mégis visszahúz. A 100 km hirtelen 1000 lesz, a könnyű szívem hirtelen nehéz lesz. Tudtam már az elején, hogy nem lesz minden egyszerű, és jönnek majd nehéz napok, de nem ezt vártam nehézségnek. Azt hittem, majd hétköznapi problémák fognak előjönni, amikre meg kell keresni a megoldást. Hát az, amibe most beleütköztem, minden, csak nem hétköznapi. Remélem, lesz elég erőm hozzá, hogy végig csináljam.


2012. június 19., kedd

Aktuális hangulat.


Alapjáraton nem ilyen zenéket szoktam hallgatni, de ez most úgy egészében tükrözi a lelkiállapotomat. Elkezdődött a nyár, végre érzem, hogy folyik az ereimben a vér, és tudom, mennyi minden vár még rám az elkövetkező hetekben. Csütörtökön hozom haza Galádot, ezért a holnapi napomat azzal fogom tölteni, hogy előkészítem számára a helyet, meg felkészülök jövetelére azzal, hogy kitakarítom alaposan a szobámat. A nagy bevásárló tortúrán már túl vagyok, vettem neki hordozót, meg tálkát, meg almot, szóval most már csak a többi cicát kell eltakarítani az útból, hogy ő békésen elférjen. Nyugi, nyugi, azok a cicák csak porból vannak, és sötét, zugos helyeken szeretnek lapulni. De én kikergetem őket egy porszívóval, meg egy vizes ronggyal. S azt hiszem, a többiről majd inkább holnap nyilatkozom.

2012. június 1., péntek

Ez itt már a nyár?

Ha van kedvenc hónapom az évben (a május), akkor van kedvenc napom is. Ez pedig a mai nap. Június 1-je van. Most kezdődik a nyár. Bár az időjárás még nem éppen ezt mutatja, mert esős idő van, és fúj a szél, de legalább a tudat itt van, hogy jön a nyár visszavonhatatlanul. Amúgy is szeretem az 1-jéket, mert 1-jén mindig valami új történik/kezdődik. Az évben legalább 5 emlékezetes 1-je van, ha nem 6. Ott van egyből január, április, május, június, szeptember, és november. Mindegyik hónap kezdete jelent valamit. Nekem meg az egyik különösen sokat jelent. De ha választanom kell kedvencet az év napjai közül, akkor június elsejét mondanám, mert az mindig nagy nyugalommal tölt el.
Sok tervem van erre a nyárra, de persze mikor ne lennék tele tervekkel? Jó részüket már évek óta "tervezem". Apránként közelebb jutok a céljaimhoz. Írtam már korábban arról, hogy a jó dolgok bevonzzák a jó dolgokat, hát ezen az elven alapulva a lépések is lépéseket vonzanak. Ugyanis minden kis lépéssel közelebb kerülök egy megoldáshoz, vagy elképzeléshez. Ha megvalósul az egyik, az sejteti, hogy a másik is meg fog valósulni.
A következő héten megint lesz egy kis papírmunkám, mindegyik naplót le kell zárni, aztán bizonyítványokat írni, meg egyéb ilyen záró akkordok, ugyanis 10.-én vasárnap lesz nálunk a hittan-évzáró. Ez azt jelenti, hogy már csak a jövőhéten kell órákat tartanom, s utána szabad vagyok. Az óvodákat már májusban letudtam, oda már júniusban egyáltalán nem kell menni, így sok időm felszabadul reggelente. Bár az utóbbi 2 nap tapasztalata alapján nem valószínű, hogy délig fogok durmolni, ugyanis tegnap is meg ma is fölébredtem már 9 előtt, hiába aludhattam volna addig, amíg jól esik. Na de miért is? Mert most hétvégén van/lesz a Reménység Fesztivál az Arénában, tele koncertekkel, meg mindenféle jó programokkal, s ennek keretein belül énekelek egy 1000 tagú kórusban, többek között Händel Messiásának Hallelujah tételét is. Azért szépen szól egy ezerfős kórus hangján. Ide most belinkeltem egy nagyon igényes előadást, tessék elképzelni, hogyan hangozhat mindez 100 ajakról! Csodálatos! :)

Tegnap volt a főpróba, 14:00 és 15:00 között volt gyülekező, aztán beéneklés, és nagyjából 4 órától este 6-ig próbáltunk. Majd egy órás szünet, átöltözésre, étkezésre, amire kell, s este 7-kor kezdődött az alkalom, amin egy részét a daraboknak el is énekeltük. Voltaképpen a szervezőknek volt prédikáció, meg előkészítő Istentisztelet. S ez fog folytatódni ma este, (de már 4-re oda kell mennem, és 7-kor kezdünk), meg szombaton és vasárnap is, bár szombaton a kórus nem énekel. Vasárnap szintén berendeltek délután 2-re, a program maga 5-kor kezdődik. Nem tartom magam egy kimagasló tehetségnek éneklésben, de azért ennyi ember között az én hangom is elfér. Hamis nem vagyok, tudok erőteljesen is énekelni, de valahogy mégse tudnék (és nem is akarnék) énekesi karriert befutni.
Így, hogy szombaton a kórusnak nincs szerepe, van egy teljesen üres napom, amivel nem tudok mit kezdeni. Hosszú idő óta ez az első szombatom, amit azzal és úgy töltök ki, ahogy tetszik, s mégse tudom, mit kezdjek magammal... Ilyenkor szoktam általában takarítani, de azt már a múltkor elintéztem, mikor itthon voltam... Azért biztos akad majd valami tennivaló. Még az is lehet, hogy nekiindulok a városban, és beszerzek ezt-azt Galádnak, a kiscicámnak. Ugyanis nem sokára megismeri új otthonát. Mondjuk nem tudom még, hogy hogy lesz, mert lassan eljön a leválasztás ideje, de ha nyáron elkezdek utazgatni, egy pár hónapos kiscicával nem biztos, hogy utazgatnom kellene... Ezen is törhetem a kobakomat. Galád vajon mikor költözik?
Nos, nem mondanám, hogy nyárias meleg van, de mégis itt a nyár, sok tervem közül a legelső az, hogy most fogom magam, és nekiállok készülődni, mert mindjárt indulnom kell, én meg itt ülök egy szakadt pólóban, meg egy kinyúlt nadrágban... Vagy fordítva: kinyúlt pólóban, szakadt nadrágban... Az a lényeg, hogy nem utcai viseletben. A többiről meg majd még később elmélkedem.