4. nap: A legjobb dolog, ami a héten történt veled

Nos, azzal kezdeném, hogy a múlt héten karácsony volt. Ez önmagában már lehetne a legjobb dolog, ami velem történt. De én nem is ezt akarom kiemelni, mert a karácsony az szerintem magában foglalja azt, hogy "valami jó". Hétfő van, december 31.-e, szilveszter. Vagyis én a "hét" alatt az elmúlt egy hetet értem. A karácsonyról pedig szót sem ejtettem a blogomban. Ez öreg hiba, pedig ez a karácsony teljesen más volt, mint az eddigiek. S hogy miért? Mert idén először ünnepeltünk két részletben, és idén először ünnepeltem valakivel közösen. S a héten a legjobb dolog kétségtelenül ez volt: Luissal együtt ünnepelni. A szilvesztert is együtt töltjük, hát kell ennél több?

Azt hiszem, a hagyományos évértékelést meghagyom holnapra, ma este még elég sok mindennel kell foglalkoznom.

Mindenek előtt azonban nagyon boldog új évet kívánok minden elvetemültnek, aki ezt a pár sort olvassa. :)

Eszembe jutott egy Bojtorján-dal, idézem a szövegét:

Fekete volt a karácsony
Fagyos és nem túl szép
Nem is lesz hó már az idén
Fekete volt a karácsony
Nem enged még a tél
Talán az új év elején.

Nem pontosan vág ide, de ezt a nótát dúdolgatom már napok óta, és most aktuálissá válik. Esik pár centiméter hó, az idős emberek keseregnek rajta, meg ijedeznek, a fiatalok pedig örvendeznek, de azért van annak valami kecsessége, ha Szenteste friss hó borítja a tájat... És akkor bejelentik, hogy az ünnep első (de voltaképpen második) napján akár 10-et is mutathat a hőmérő higanyszála, csak a 0-tól fölfelé... Hogy lesz így gyönyörű fehér karácsonyunk? Már most tiszta latyak minden, pedig reggel óta kora délutánig folyamatosan havazott. Lehet, hogy csak egy divatmágus találta ki, hogy az a szép, ha karácsonykor minden tiszta fehér a hótól? És lehet, hogy valójában 1000-ből 1 esetben valósul ez meg? Vagy csak kicsiny hazánkra nem jellemző? Mert én őszintén megmondva nem is emlékszem olyan karácsonyra, hogy például az ajándékbontás közepette odakint szállingózott volna a hó. Persze-persze, szokott hó lenni decemberben, de karácsonykor már nem friss. Sőt, az utóbbi években inkább azt tapasztalom, hogy a nagy havazások februárban vannak. Februárban, amikor már a tavasz első jelei is mutatkoznak.

Szóval így megyünk neki az ünnepnek ebben a szép decemberben. A szikrányi kis hó már vízzé vált, ha már a bor nem válik vízzé...

De ez nem szegte kedvem: lelkesen készülődtem és készülődök még most is az esti családi ünneplésre: díszítem a szobám, csomagolom az ajándékokat, hajszolom a még utolsó darabokat, sütöm a süteményt, és ráérős időmben játszok a cicámmal, elvégre legyen neki is karácsony. :)

Idén nagyon lelkes vagyok, visszatért a régi karácsonyi hangulat, amikor kislánykoromban úgy vártam az ünnepet, meg hogy mikor szólal meg a kis csengettyű, hogy szabad bemennünk a szobába, ajándékok után kutatva. Senkinek nem adok túl drága ajándékot, de mindegyikben ott van az érték, mindenkire szeretettel gondoltam. A mi családunkban úgyis csak a szándék a fontos, az meg jól megvan mindenkiben.

Életemben először készülhetek úgy a Szeretet ünnepére, hogy valaki mással is együtt tölthetem, akit tiszta szívemből teljesen szeretek. 24.-én hagyományosan szentesti áhítat a templomházban délután, aztán családi vacsora és ajándékbontás, 25.-én Luissal kiegészülve a család elmegy unokatestvéreimhez, hogy ott méltón ünnepeljen sok édességgel, italozással, játékkal és beszélgetéssel, majd 26.-án idén először én is elutazok karácsonykor, megyünk Luisékhoz, hogy ott is tiszteletüket tegyük. Békés ünnepnek nézünk elébe.

Lógnak a díszek, készülnek a sültek, bújnak az ajándékok, ölelnek a szerettek, legyen mindenkinek boldog és áldott karácsonya!

KRESZ és egyéb rendszerek, avagy közlekedj okosan...

Bírom mikor a macskám miatt nem férek hozzá a laptophoz... Nem baj, attól még szeretem ezt a kis dögöt. De most nem róla akarok írni, és nem is fogom rá, hogy megint napok óta nem írtam egy árva mukkot se.

Szóval az utóbbi időben eléggé lefoglalt a KRESZ-tanfolyam, az elmúlt hetekben minden kedden és csütörtökön délután 5-től este fél 8-ig 8-ig ültem a kis padban, és jegyzeteltem bőszen jobbkéz-szabályról, előzési tilalmakról, várakozás és parkolás szabályrendszeréről, sebességhatárokról, műszaki felépítésről és karbantartásról, rakomány megengedett hosszáról és szélességéről, különleges esetekről, és rendőri kéztartásokról. De mondhatom, az oktatás sikeres volt, mert rengeteg (khm elegendő) gyakorlás után elsőre átmentem a vizsgán, amelyre 7.-én pénteken került sor. Sajnos a várakozástól eltérően, de az elvárásnak eleget téve a 75 maximális pontszámból 67-et sikerült begyűjtenem, és a 4 kérdés, amire nem adtam megfelelő választ, egyik sem baleset-forrás, ha úgy vesszük. Mert nekem személy szerint teljesen mindegy, hogy egy mezőgazdasági lassú jármű 15-tel mehet-e főúton, vagy 20-szal, és az sem tesz rám túl nagy hatást, hogy egy autó parkolóövezetben szabályosan parkol-e a járdán, ha nincsenek felfestve a fehér csíkok. Ha nem is kötelező, de azért én tartanék egy-két biztosítékot a járműben, és természetesen előzékenyen előre engednék egy villamost akkor is, ha éppen megállóból indulna el. Nem hiszem, hogy ezek nem tudása, rosszul tudása kihatással lenne az én vezetési képességeimre, illetve a többi autó(s) biztonságára. Talán ezért is gratulált a program a végén, hogy "megfelelt", és kívánt további sikeres vizsgákat.

Én megígértem, hogy elsőre átmegyek, és úgy is lett. Cserébe egész hónapban a KRESZ-könyvet fogom bújni. Vezetési órákat viszont csak januártól fogok tudni venni, mert annyira sajnos nem állok jól anyagilag így karácsony előtt, hogy még azt is ki tudjam gazdálkodni a vagyonkámból. Remélem, a vezető oktatóhoz fogok kerülni, őróla csupa pozitívat hallottam, és biztos nagyon türelmes lenne velem, kis szerencsétlennel is.

Nem is tudom, mit akarnék első önálló úticélnak, ha  megszerezném a jogsit. De arra már kaptam ígéretet, hogy nyáron levezethetek én a Balatonra. Ha jól megy minden, és elsőre átmegyek mindenből, akkor már kora tavasszal (max áprilisban) volán mögé is ülhetek. Csak nem kell várnom 30 éves koromig.

Na de nem csak a KRESZ-re volt gondom az elmúlt időszakban, hanem jutott egy kis szórakozás is, az elmúlt 3 hétben 4 koncerten is voltam, többek között Bécsben is, Stone Sour és Papa Roach párosításon, ahova külön busszal vittek minket ki, és én tulajdonképpen csak Zs-t kísértem el, mivelhogy ő az, aki ismeri a két bandát, de nem volt aki menne vele, én meg bevállaltam, mert miért ne. Az egész este folyamán ha 3 számot ismertem, az már sok, de már rég kinőttem abból a korszakból, hogy csak azért megyek el egy banda koncertjére, mert hallgatom a lemezüket. Mert régen ahhoz kötöttem, hogy legalább egy teljes albumot ismerjek az együttestől. Ezzel már felhagytam, mert pl az új albumokat már egy idő után nem is tudtam követni. Nem is tudom, hogy van-e olyan formáció, aminek a jelenleg kiadott összes albumát ismerem... Leszámítva persze azokat a bandákat, akik már nem aktívak és évek óta nem volt új lemezük. De ha jól belegondolok, ilyen banda sincsen. Szóval már elmegyek egy olyan koncertre is, amelyen az előadókat csak névről ismerem, vagy 1-2 szám erejéig. Megtanultam élvezni a zenét úgy is, ha nem üvöltöm végig a számot. :)

Bécsben is 2X voltam rövid időn belül, mert 30.-án volt a koncert, és tegnap voltam ott Luissal, az Adventi vásáron, amire külön EuroLines-os busz vitt el bennünket. Konkrétan megszállták a várost a magyarok. Lépten-nyomon honfitársainkba botlottunk. Csak a Népligetből 6 busz indult el reggel 7-kor, azok közül a 3. számún voltunk mi rajta. És még találd ki, azon kívül hány busz indult el magánúton, vagy bérelve, vagy iskolásokkal, vagy szülőkkel, vagy falusiakkal... Mi odaértünk délelőtt 10-re, és birtokba vettük először a metróállomást, ahol ketten 2 sorba álltunk be: Luis vonaljegyet vásárolni az automatából (pénztár speciel nem is volt, vagy csak nem volt nyitva*) én pedig a WC előtt, kiengedni a 3 órás út fáradalmait... Voltaképpen nem tudom, melyik sor volt ijesztőbb. De egy a lényeg, ezeknek az osztrákoknak vagy nagyobb a hólyagjuk, vagy csak undorodnak a nyilvános WC-ktől és azok használatától, valaki a sorban azt állította, hogy talán több helyen van nyilvános WC, és nincsenek hozzászokva mint a magyarok ahhoz, hogy ahol WC-t látnak ott muszáj elmenni, ha kell ha nem... de nem értettem, hogy egy központi metróállomáson miért nincsen egy normális "női" és egy normális "férfi" WC. Talán másnak ez nem meglepő, mert gyakorlott turista, sokat jár külföldön és minden félévben legalább egyszer kimegy Bécsbe is, de azt egyszerűen felháborítónak tartom, hogy van 1, azaz EGY darab mozgássérült WC, 1 azaz EGY darab angol WC, és 1 helyiség piszoárokkal a férfiak részére, nem gondolom, hogy túl sok piszoárral. Vagyis koedukáltan volt az egyetlen lehúzós normál WC, és azt használhatta ember fia-lánya egyaránt. Annyit mondhatok, hogy a leglepusztultabb magyar csehóban is kulturáltabb mellékhelyiség van, mint ott. Egyáltalán örülök, hogy le lehetett húzni, mert nem tudom, mekkora bűz lehetett volna még ott, ha a lehúzó sem működött volna. Szóval az első tapasztalatom igencsak negatív volt a várossal kapcsolatban. Ezt némiképp kompenzálta az, hogy a jegykiadó automatában volt magyar nyelvű opció is. Így sikerült jegyet is váltanunk, amit egész bécsi tartózkodásunk ideje alatt kétszer vettünk igénybe, először bemetrózni a belvárosba délelőtt, másodszor visszametrózni a buszhoz estefelé. A kettő közötti időszakban gyalogoltunk, sétáltunk, caplattunk, tülekedtünk, vacogtunk és dideregtünk a tereken és utakon, egyik vásártól a másik vásárig ingázva fel alá...

Megnéztünk sok szép épületet - kívülről, és egy McDonald's-ot - belülről, valamint legalább 3 vásárt szerte a városban. Giccsparádé giccsparádé hátán, karácsonyfadíszek, faragványok, nippek, kerámia készítmények és bőrök, voltaképpen Vörösmarty téri vásár nagyban. De ennyi arannyal körbefuttatott vackot már régen láttam egyszerre egy helyen. Nem is részletezem jobban, elég annyi, hogy bizonyos távolságonként ismétlődtek a standok, és mindenhol irdatlan nagy tömeg volt. A vásárlók 80 %-a szerintem magyar volt, a fennmaradó 20 % osztozott az olaszokon, németeken, oroszokon, franciákon, és helybélieken. Utoljára ennyi embert együtt szerintem a nagy 2006-os választásokon láttam a Kossuth téren. Persze minden rohadt drága volt, úgyhogy nem is költekeztünk túl sokat, ittunk egy forralt bort, meg ettünk egy almás rétest, és nagyjából készen is voltunk. Azért a családtagoknak hoztunk egy-egy apróságot, de csak az élmény miatt, hogy "kinn voltunk Bécsben, nesze", mert ugyanazokat szerintem töredékéért is megkaptuk volna a Vörösmarty téren, feleakkora tömegben. Nekem nincs tömegiszonyom, meg fóbiám, de a végére már nekem is megfájdult a gyomrom a sok embertől. Meg rendesen át is fagytunk, szóval nem volt túl sok kedvünk  a végén már ott császkálni. Elég korán, több mint egy órával hamarabb visszamentünk a buszpályaudvarra, és a jó fűtött váróban ücsörögtünk egy rakás szlovák újságon. Indulás előtt egy fél órával elmentem a váróterem mosdójába, 50 eurocentért sorba is álltam, és csak 3 nőt kellett kivárnom. De az élmény az mindent megért. Még magyarul is ki volt táblázva, hogy ügyeljünk a tisztaságra. (Napközben a McDonald's-ban is volt szerencsém egy negatív illemhelyes élményhez, ugyanis a 2 működő WC-ből csak az egyiknek volt ajtaja, pont nem annak, ami a bejárathoz esett közelebb, szóval ha nem kilométeres női sor áll még az ajtó mögött is, akkor én sem merek oda bevonulni dolgomat intézni, pedig nem mondom magamat egy szégyellős embernek, főleg idegenek előtt, akikkel kis szerencsével egyszer találkozom életem során.)

A buszon visszafelé szinte végig aludtam, hol egyik oldalra, hol másik oldalra, Luis vállára dőlve, és olyan szinten kimerített az egész - komolyan, a tömeg fárasztott le - hogy hazaérve már kb. annyi erőm sem volt, hogy egy szendvicset elkészítsek magamnak... Jobban elfáradtam, mint ha egész nap hegyekben túráztam volna. És kétszer is meggondolom, hogy legközelebb belevágok-e ilyen kalandba Advent közepén...

De hogy is van abban a dalban? "Szép volt, jó volt, de köszönöm, ennyi...." - szóval nem hiszem, hogy a közeljövőben visszamegyek még Bécsbe.... Majd legközelebb egy szép tavaszi átlagos hétköznapon, mikor nem szállják meg a várost az albán menekültek... Akkor talán a város szépségeiből is fogok látni valamit, és nem csak arra fogok tudni koncentrálni, hogy a saját lábamat járásra egyedül én használjam, és fényképet is többet készíthetek majd, mert nem állnak a jégcsapok az ujjaimból...

*Két vásár között, ha kicsit megfáradtunk, akkor nyakunkba vettük a várost, hogy egy kulturált helyet keressünk lábat melegíteni, meg kicsit leülni, és a nagy belvárosból indultunk kicsit kifelé, de nem jutottunk túl a belső kerületeken, szóval végig Körút jellegű volt a képlet. Ennek ellenére verőfényes (zimankós hideg) adventi szombaton egy árva bolt sem volt nyitva. Én nem tudom, hogy náluk milyen törvények vannak érvényben, de azért Budapesten ha szombaton 2 órakor elmész a nagy körútra, legalább egy élelmiszerboltot, meg a kis butikokat nyitva találod. A nagy bevásárlóközpontok talán este 8-9-ig is nyitva vannak, de a kis specifikus üzletek is 6-ig... Ezzel szemben Bécsben kb csak egy-egy kávézó, meg gyorsétterem kellette magát, no meg egy hatalmas irodatechnikai szakáruház. De se egy cipőbolt, se egy ruhabolt, se egy papír-írószer, se egy könyvesbolt, se egy hangszerüzlet, se egy boráruház....

Az egészben egyetlen jó dolog volt: kézenfogva sétálni a szerelmemmel egy klasszikus város utcáin.

Kérem tisztelettel, milyen nap van ma?

Az normális, hogy én már most, több mint másfél hónappal az ünnep előtt azon töröm a fejem, hogy kinek adjak karácsonyra ajándékot, és mit? Sose szoktam ilyen korán gondolkodni ezeken. Mindig is idegesített a bevásárlóközpontokban és kirakatokban az elhamarkodott készülődés. Amikor még tél sincs, advent sincs, egy fikarcnyi hó sem esett (mert a hó Pesten esni szokott, csak vidéken hullik...), de a reklámújságok és kirakatok csillognak-villognak a szebbnél szebb és jobbnál jobb és drágábbnál drágább és mesterkéltebbnél mesterkéltebb karácsonyi díszektől és meglepetés-ötletektől...

Szóval ez az én szememet mindig bántotta, és mindig cinikusan jegyeztem meg, hogy minden nagyon szép, csak a nyuszit hiányolom. S ezek után itt látom magam, november első hétvégéjén, még igazán hideg sincsen, s azon tanakodom, hogy hogyan is fog telni a karácsony... Hát, ezt teszi velünk a média, meg a divat... Persze, soha nem lehet elég előre készülni, és soha nem tudhatod, hogy amit kitaláltál, az tényleg jól fog-e elsülni, de azért sose kellett majd' 2 hónappal előre elterveznem semmit... Mondjuk tervekről még nincs szó, csak egy-két ötletem van, amik totál átalakulhatnak még addig, de akkor is... Nem akarok november elején december végéről gondolkodni! Máskor, az ezt megelőző években még szinte karácsony előestéjén sem voltam ráhangolódva kellőképp az ünnepre, és az advent sem jelentette igazán azt, amiről szólnia kellene. Ültem a sorsom romjain, és bántott, hogy "nyakunkon az ünnep, nekem meg nyakamon a hurok", mert semmi hangulatom nem volt... Úgy telt el az év egyik legszebb ünnepe, hogy észre se vettem.

Félek, hogy idén is ez lesz, főleg ha már november elején az egészet eltervezem, és hamarabb megeszem a gyümölcsöt, mint elkezdene érni... Nem akarok november elején december végéről gondolkodni!

Szeretném megtartani, és elraktározni azt a pár ötletet, amim van, hogy a kellő pillanatban vehessem elő őket.

S addig szeretnék ráhangolódni az őszre, mert még ez sem sikerült igazán...

Eltelt 2 teljes hónap az őszből, és az eleje tiszta nyár volt, alig 2 hete hordom az őszi ruháimat. Azokat a ruhákat, amiket akkor hord az ember, mikor nyári ruhában már fázik, téliben pedig melege van. De nem soká el is tehetem őket, mert elő kell vennem a nagykabátot és csizmát... Az emlékeimben valahogy mindig szebben élnek az átmeneti évszakok. Mindig úgy emlékszem rájuk, hogy gyermekkoromban mennyivel másabbak, mennyivel szebbek voltak. Gyermekkoromban mindig úgy vártam a következő évszakot... 3 hónap egy évszakból bőven elég volt. 3 hónap nyár után már jól esett az ősz. 3 hónap ősz után már jól esett a tél... S most? Örülök, ha a tavaszból és őszből 3 nap van... Nyár után egyből a tél jön, tél után pedig egyből a nyár... :( Talán ezért van az, hogy én már most a karácsonyon gondolkodok. Mert kinézek az ablakon, és telet látok.

Jön is a tél, hiszen ma volt nyitva utoljára a Vidámpark. Egy gyerekkori álmom teljesült ma, erről is fogok hamarosan írni. Talán holnap. Ma pedig bebújok a takarómba, beteszek valami kellemes zenét, és csöndesen álomba szenderedek, mert az idő, noha nem ritmikusan változik, azért nem áll meg, s a szürke hétköznapok jönnek rendületlenül. Remélem, nem fogok rénszarvasokkal álmodni.