zavar a zavarban

Basszus már mindenki házasodik meg gyereket szül meg ilyenek. Én meg csak állást keresek - megint - és nem tudok egyről a kettőre lépni. Valamit nagyon nem jól csinálok. És basszus kezd zavarni, így közel a 30-hoz, hogy én még nem házasodok és nem szülök gyereket. Mert biztos valamit nem jól csinálok. Biztos nem jól csinálok valamit, mert mindenki házasodik meg gyereket szül, én meg nem, és egyelőre nem is fogok, és az zavar, hogy ez nem zavar, de zavarnia kellene, és akkor már inkább zavar. Szarügy.

Évek és a rutin.... :)

Azért jó egy neves naphoz kötni bizonyos eseményeket, mert az ember mindig vissza fog tudni emlékezni, hogy mikor történtek. Ezt az elvet szem előtt tartva majdnem 1 évvel azután, hogy megszereztem a jogosítványt, éppen pont ma vezettem először egyedül. (Egyébként a forgalmi vizsgám pont arra a napra esett, mint anno az államvizsgám.) És hogy miről neves ez a mai nap? Kérdezzétek őt! Nem is, inkább köszöntsétek! Nyugalom, nem ő Caesar. De az én szememben mindenképp győztes vezér! :)

Szóval elhatároztam, hogy a születésnapjára (természetesen a valódi ajándék mellett) meglepem egy névlegessel is, mégpedig azzal, hogy bevállalok egy utat autóval teljesen egyedül. Csak anyukámért mentem ki a pályaudvarra, az egész út nem volt több fél óránál, illetve de, több volt, mert még 10 percig keresgéltem parkolóhelyet és próbáltam bepasszírozni az autót két gyökérmódon álló kocsi közé, de megküzdöttem vele. Még segítséget is kértem, mert pl. parkolójegyet sem vettem még soha egyedül. Igaz, mással se. És az a döbbenetes, hogy sokkal felszabadultabb voltam egyedül, mint mikor mellettem van egy tapasztalt sofőr. Nem paráztam a sávváltásoknál sem, meg más dolgokon sem, amikre egy gyakorlott vezető (mint édesapám) folyton felhívja a figyelmemet, még akkor is, ha magamtól is észleltem, vagy tudomást vettem róla. Pedig mennyire féltem attól, hogy majd eltévedek, vagy nem tudom kezelni a váltót, vagy beletolatok valakibe piros lámpánál. Nos, úgy látszik, engem nem az feszélyez, hogy ügyetlen vagyok, hanem azért vagyok ügyetlen, mert a mellettem ülők feszélyeznek.  Nos, erről a témáról még bővebben is írok majd, meg még másról is, zajlik az élet több fronton, de most még egyszer, maximális hangerővel innen is

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, LUIS! :)

pofon - (a szerencsétől, vagy a szerencsének?)

Határozottan nem szeretem, mikor valaki az én segítségemet kéri ahhoz, hogy nyerjen egy játékban, így én nem is kérek konkrétan senkitől semmit. De köztudott, hogy szeretnék egy autót, és most "miért ne?" alapon esélyt adva a szerencsének regisztráltam egy nyereményjátékba, amivel autót lehet nyerni. Csak annyi dolgom van, hogy másokat is buzdítsak a regisztrációra. Nos, én nem fogok senkit sem buzdítani, viszont itt ez a link, ha valaki szintén részt szeretne venni a játékban. Pontosan nem tudom, hogy működik, de talán minél több ember regisztrál a te javaslatodra, annál nagyobb esélyed van nyerni. Szóval vegyétek úgy, hogy én most meghívtam mindenkit, akit érdekel, és senkit sem hívtam meg, akit nem érdekel. Mert mint hangsúlyoztam, én nem szeretek ilyesmikben "partner" lenni. De akkor is szívesen nyernék egy kocsit. :)

Arról meg majd később írok, hogy mi lett a vége. (Mert ugye én soha nem veszek részt ilyen játékokban, ennél fogva soha nem nyertem még semmit.)

Update május 22: Végül persze nem én nyertem az Opelt. Valami vidéki csóka vitte el, aki biztosan több száz ismerősét bevonta a buliba. Úgyhogy most újra gondolkodóba estem, hogyan és honnan szerezzek autót. Vagy pénzt. De inkább autót.