Nos, elég régen írtam már, azt hiszem. És akkor sem voltam túl bőbeszédű.
Most is csak azért írok, hogy a munkatársam hallja a billentyűk kopogását, mert még a végén azt hiszi, hogy nem dolgozom... Ezért pár sor után tartok egy kis szünetet, majd folytatom.
De ha már így belejöttem, akkor el is mesélem, hogy hogy alakult az életem, vagy ahogy a dal mondja: "Elmesélem, hogy mi történt, elmesélem, hogy mi történt, elmesélem, hogy mi történt velem!"
Kezdeném azzal, hogy tavaly ősszel kölcsönösen búcsút mondtunk egymásnak a pedagógiával. Hogy mennyi ideig nem találkozunk, azt nem tudom megmondani. A pár hónaptól a pár évig is terjedhet ez az időszak.
Decemberben kezdtem már munkahelyet keresni, és találtam is. Egy webáruházban dolgozom, ügyfélszolgálati munkakörben. Én kis naiv, azt gondoltam, hogy egy ilyen cégnek nincs úgymond kimagasló telefonforgalma, vagyis a napi telefonok száma elenyésző lesz. Merthogy telefonálni nem szeretek, írásos kommunikációban pedig jó vagyok, és szeretem is. Szóval azt hittem, hogy ezzel a munkával csak nyerhetek. Az majd kiderül, mennyit nyertem vele, de annyit mondhatok, hogy nem keveset telefonálok egy átlagos munkanapon.
Sajnos olyan is van, hogy nekem kell az ügyfeleket felhívogatni, mert a csomagjukkal probléma van. Azt a részét kevésbé szeretem, de hát ezt is meg kell csinálni.
Bővebben nem akarok írni róla, érthető okokból.
Két hete kaptam egy új irodát, mert a főnököm szabadságom ideje alatt dolgozott a gépemnél (ezt egyébként nagyon etikátlannak tartom, attól, hogy szabadságon vagyok, még a munkaeszközöm tabu, és illetlenség másnak használnia az engedélyem nélkül, és sajnos nem csak a főnököm ül le a gépemhez távollétemben.) Az új iroda apropója az volt, hogy szerinte baromi zavaró az az állandó zaj és jövés-menés, ami az előző helyiségben volt (folytonos ügyfél-forgalom, meg a szállítók, meg a raktárosok jelenléte...), és úgy nem lehet dolgozni. Érdekes módon én ott is ugyanolyan jól el tudtam látni a feladataim, mint itt, de az csak nekem jó, hogy kvázi egyedül vagyok egy tágas szobában, és senki nem szól bele abba, mit hogyan csinálok.
Velem szemben egy rögzítő van, aki gyakorlatilag a weboldalra viszi fel az adatokat, egész álló nap. Ketten ülünk az új tágas szobában, és hallgatjuk, ahogy a másik dolgozik. Azért kezdtem most írni, mert - holtidő van, és nem csörög a telefon - nem akarom, hogy azt higgye, lazsálok. Bár, voltaképpen lazsálok, mert blogot írok, de ezt neki nem kell tudnia.
Azt hiszem, fogok még írogatni, ha mást nem, pár érdekes sztorit, mert mióta átjöttem ebbe az új irodába, mintha kevesebb lenne a munka. Lehet, hogy ez csak a nyári pangás miatt van? Azért az év első felében sokkal több volt a megrendelés, meg az elvégzendő feladat is. Még csomagolni is be kellett állnom. Többször is. Most meg itt ülök, és egész nap várom, hogy történjen valami.
Hm, na majd folytatom. (Lehet, hogy szakítok az évtizedes hagyománnyal, és egy nap nem csak egy posztot írok majd?)
