Igazából ezt a bejegyzést meg kellett volna már írnom Óév napján, vagy az Újév első sugaraival, de nem jutottam el addig... Szóval most pótolom, egy éve pont egy nappal korábban írtam... Ha ez így megy, jövőre csak vízkereszt napján jutok el oda, hogy számba vessem az elmúlt évet. :)
Egy pedagógusnak roppant nehéz naptári években gondolkodni, mert az év igazából a tanévet jelenti. A visszaemlékezés is sokkal könnyebb lenne szeptembertől augusztusig, mint januártól decemberig... Lehet, hogy jövőre taktikát váltok? :D
Január: Nagyon szomorúan indult a 2015-ös évem, mert az én hőn szeretett, rajongásig bálványozott kiscicám megbetegedett, és örökre el kellett válnom tőle. Nagyon megviselt, még egy gyásznaplót is vezettem róla, és ennek a szomorú eseménynek pont ma van az évfordulója. Letelt a gyászév, és a hiányát még mindig nem tudtam teljesen megszokni. Az egész hónapom ebben a szomorúságban telt, és mellette több rokont és kedves ismerőst is meggyászoltam az év során. Vidám dolgokra most nem szívesen emlékszem vissza.
Február: Édesanyám születésnapja, és az ő remek ajándéka, ami kicsit ajándék volt nekem is: Nabucco. Farsangolás az iskolában, ahol rocksztárnak öltöztem.
Március: Szó szerint tavaszi nagytakarítás, akkora hatása volt rám, meg a szobámra, hogy azóta is emlegetem, és tisztán emlékszem rá. Még a pontos dátumára is. (Hadd ne mondjam, hogy most szintén ráférne egy alapos takarítás a szobámra, de lehet, hogy megvárom a tavaszi lomtalanítás idejét inkább.)
Április: 3 éve már, hogy egyet(nem)értésben tengődünk egymással és egymás mellett Luissal. Ezt (is) megünnepelendő, ellátogattunk Szentendrére, ami szintén olyan jól sikerült, hogy azóta visszasírom. A macskámnak pedig pont ehónap közepén lett volna a 3. születésnapja. Most már csak mi vagyunk egymásnak...
Május: Az én drágám születésnapja, és a névleges ajándéka az volt, hogy aznap vezettem először egyedül, támogató nélkül. Illetve rossz hírből is kijutott a hónapra: kiderült, hogy nem hosszabbítják meg a szerződésem Csepelen, ahol második éve dolgoztam, szóval kezdhettem nézelődni új állás után.
Június: A nézelődésnek eredménye lett: 2 hét leforgása alatt már megvolt a biztos új helyem ősztől. (Ahol egyelőre jól érzem magam, és habár rengeteg okom lenne panaszra, mégsem panaszkodom.) És ha emlékeim nem csalnak, pont az utolsó osztálykiránduláson dőlt el és derült ki, hogy velem képzelik el a közös munkát, tehát a tanévnek még csak hivatalosan sem lett vége, de már biztos továbbjutó voltam. Első körből. :) És életem legnehezebb tanévét (minden évben ezt mondom, ezek szerint minden évben egyre sz*rabb a helyzet?) tudtam lezárni, és magam mögött hagyni.
Ennek örömére beruháztam egy új telefonra is, ami már azóta kétszer volt szervizben....
Július: A legnehezebb tanév után életem legszuperebb nyara következett, rögtön július elején egy 4 napos külföldi utazással, amikor is Belgiumban (Brüsszelben) élő unokatestvéremet látogattuk meg édesanyámmal. Életemben először ültem repülőn (és ez ideig nagyon úgy néz ki, hogy utoljára... hiába mondják, hogy a legbiztonságosabb közlekedési módszer, én a láb megbízhatóságában hiszek...) láttam a belga tengert, és ettem eredeti, hamisítatlan, utánozhatatlan belga sültkrumplit gofrit. :) Ezt egy egyhetes evezőtúra követte a Tiszán, ami szintén első élmény volt, és habár utánozni nem lehet, de remélem, ismételni igen. Fantasztikus volt!
Augusztus: Nyaralásunk folytatódott Balatonon, két helyen is, a születésnapomat is ott töltöttem, és azt hiszem, ilyen nyarunk utoljára kislánykoromban volt, amikor nem az eső elől kellett menekülnünk a szobába, hanem a szobából kellett menekülnünk a vízbe. :) Még bementem a régi munkahelyemre papírokat intézni, meg elköszönni attól a pár kedves kollégától, akikkel jó viszonyt ápoltam (az igazgató nő persze hivatalosan sose jelentette be, hogy távozom, még csak el sem köszönt, jókkal se biztatott... kösz szépen) és az új munkahelyemen is összeismerkedtem a leendő munkatársakkal, meg az épülettel, és belevetettem magamat a 2015/16-os tanév forgatagába.
Szeptember: Nincsen rózsa tövis nélkül, nincs szerelem bánat nélkül. Elég rázós időszakon mentünk keresztül, de sikerült kievickélni belőle. Legalábbis azt hiszem. Nem mondom, hogy minden zökkenőmentes, mert azért vannak apró összezördülések, de még mindig itt vagyunk egymásnak, és szeretjük egymást. Az iskola meg kőkeményen elkezdődött, és megláttam a jéghegy csúcsát. (Jelentem, most már az alját is látom...)
Október: Édesapám születésnapja, meg őszi szünet, és komolyan fontolóra vettem, hogy autót vásárolok, ezért be is állítottam egy keresőt, hogy küldje a hirdetéseket, de egyelőre nem sok mindent találtam, ami hozzám való lenne. Aprócska osztálykirándulás, aprócska megfázás, és politizálni meg nem akarok, de lényeg a lényeg, hogy fejpályaudvar mellett közlekedtem minden nap.
November: Megszereztem a kedvenc mesekönyvemet, és kiderült róla, hogy nem is olyan, mint amilyenre emlékeztem, ráadásul egy csomót szenvedtem vele, hogy azt a kiadást kapjam meg, ami gyerekkoromban is megvolt. Elhatároztam, hogy idén rendes adventem lesz, és úgy fel fogok készülni karácsonyra, mint egy angyal, ennek örömére, már a hónap közepén beszereztem szüleimnek a nagy karácsonyi ajándékukat: egy tetőboxot. Amit aztán hetekig kellett a szomszédunk (és egyben legjobb barátaink) erkélyén tárolnunk, hogy senki ne fogjon gyanút. :)
December: Gyerekekkel elkezdtünk korcsolyázni járni a városi műjégre, minden héten pénteken reggel ott kezdünk, ezért nekem is oda kell mennem fél 8-ra, és Csepelen 2 éven keresztül keltem MINDEN áldott pénteken fél 6-kor, és ezt szerettem volna mindenáron elkerülni, hát tessék, most visszakaptam... De azért nem hagytam, hogy az adventemet tönkre tegye, és az évemet se fogja tönkre tenni! A jéghegy borult, a bomba robbant, és egyszeriben dupla annyi munka szakadt rám, mint amit magamra vállaltam volna, ugyanis a tanítópárom lebetegedett, és nekem kellett orrvérzésig helyettesítenem őt. (Ennek aztán messzemenő következményei is lettek, de arról majd máskor, máshol.)
Csodálatos volt a karácsonyunk, jó volt a szilveszterünk is, habár mindennel csak csosszra készültem el, de a rohanásnak is volt oka: a hónap közepén, családi összefogással végre vásároltam egy autót, ami nem is túl régi, de nem is a legújabb, remekül karban volt tartva, kevés kilométerrel, és rendezett háttérrel. Majd törlesztenem kell az árát, az idei évem rá is fog menni, de nem baj, mert már a nevemen van, enyém a forgalmi és a slusszkulcs is, és gyakorlatilag akkor megyek vele, amikor szeretnék. Karácsonyra már kész volt minden, úgyhogy szilveszterkor is már azzal közlekedtem. Majd később mesélek róla.
Ja, egyébként a szilvesztert Kehidakustányban töltöttük, fürdőbe is mentünk, és régen láttam már annyi meztelen embert egyrakáson, mint ott. Talán én voltam az egyetlen, aki nem mutogatta magát. :) Képek és beszámoló a 4 napos kikapcsolódásról majd később.
Kedvenceket 2015-ből nem választok, sok mindenben izgalmas év volt, nem volt a legkönnyebb évem, de volt már ennél rosszabb is, és hálát adok az Úrnak, hogy egyetlen napot sem kellett munkanélküliként töltenem, mert augusztus 31-én lejárt a szerződésem Csepelen, szeptember 1-jével pedig felvettek a belvárosban. :)
Hogy mit tervezek 2016-ra? Először is azt, hogy megtanulom helyesen leírni az évszámot. :) A folytatásról pedig majd a következő posztban.
Adios!
