Autóvásárlási mizéria, és annak viszontagságai.
Tudvalévő, hogy november óta várok arra, hogy új közlekedési eszközt vásárolhassak a régi, összetört álmok helyett. Van egy nagy magyar üzemeltetésű internetes oldal (nem minősül reklámnak), ahol szép számmal hirdetnek ócskábbnál ócskább roncsokat. Jó pénzért.
Megkértem a testvéremet, hogy segítsen választani, mégiscsak jobban ért
az autókhoz mint én, és teljesen a kezébe vette az ügyet. A roppant elfoglaltságot jelentő állandó munkája ellenére is. Kilométereket autózott velem, meg nélkülem is, hogy megnézzen egy-egy autót, pedig senki nem kötelezte rá.
Elsődleges szűrési szempont volt (természetesen a vételáron felül) az évjárat, a km óra állása, valamint a karosszéria állapota. Nem akartam sem kisbuszt, sem sedan kivitelt, sem terepjárót. Kis városi, nőies autóra vágytam, mindenképpen rövidseggűre. Vagyis csapott hátúra. Na és nyilván nem akartam érte 200 km-eket utazgatni, pláne, ha nem is biztos a vétel. Szóba is jött jó pár lehetséges versenyző, már szűkítettük is a kört bizonyos típusokra, és nagyjából 3 hete elkezdtük őket igazán vadászni, de hosszas kutakodás és utánajárás sem hozta el a várt eredményt. Leginkább az bosszantott, hogy tökéletesnek látszó, jól felszerelt autókról derült ki, hogy rozsdás a kaszni, kopog a váltó, furcsán búg a motor, zörög a lengéscsillapító, pattogzik a festék, és még sorolhatnám. Hogy a visszatekert órákról már ne is beszéljek! Elsőnek egy VW Polot néztünk meg nem egészen a világ végén, de elég közel hozzá. Na, már az sem volt egészen kongruens a hirdetéssel, és alkuról hallani sem akart. Ti meg azt nem akarjátok hallani, mennyi lett volna a vételár. A tulaj azt mondta, hogy ő megnézegette a hasonló autókat, és belőtt egy középárat. Szerintem kissé túlbecsülte a kocsiját. Egyébként mint ember, teljesen normális volt, valahol sajnáltam is, hogy végül nem mi visszük el az autót, vagy hogy nem tőle vesszük meg, de sajnos a kaszni nem éppen úgy nézett ki, mint a képeken. Csak azt nem értem, hogy miért éri ez meg nekik. Valótlant állítanak az eladni kívánt járműről, sorra fogadják az érdeklődőket, és a végén nem viszi el senki. El is ment vele az egész délután, utána már csak egy kereskedésbe tudtunk elmenni, ahol egy olyan Skodát néztünk meg, amit inkább a szemétégetőbe kellene vinni, vagy roncstelepre, de nem használt autók közé. Erről több szót nem is ejtek.
Másnap folytatódott a hajsza, reggel 9-kor szintén egy Skoda, ami még jó is lett volna, ha lett volna benne szervó, és megfelelő lett volna a gumik mérete. Természetesen nem akartuk megvásárolni, úgyhogy indultunk tovább Velencére. Egy Opel volt a kiszemelt. Lehet, hogy azóta már elvitte valaki, egy gyengehallású. Mert mi hallottuk, hogy valami zajong a motortérben. Sajnos itt is igaz volt Murphy idevonatkozó törvénye: ha beállsz a gyorsabban haladó sorba, biztos, hogy elindul az, amiben előtte hosszas perceket várakoztál. Jó, kicsit átvitt értelemben. Mert arra gondolok, hogy kinézünk pár autót, ami tetszene, elmegyünk az elsőt megnézni, és nyilván a legjobb lesz a legutolsó. Csakhogy a legutolsót több alkalommal már elvitték az orrunk elől. 6-7 autót írtunk fel magunknak, ebből láttunk 3-at, és természetesen a maradékot már nem volt lehetőségünk megtekinteni, ugyanis addigra elkelt. Következett egy újabb VW, az még szép is volt, a kasznija is rendben, belül is kulturált, csak éppen furcsa búgást hallatott, míg nem kiderült, hogy előző nap vitték el motormosásra, és valószínűleg valahol vizet kapott, vagy csak bepárásodott. Sokalltuk is érte a ajánlott vételárat, és az ember nem akart alkudni. Mondtuk neki, jelentkezzen, ha kitisztult a motor, és kiderült, hogy mi okozza a zajt. Jelentkezett is, de akkor már az üzlet tárgytalan volt. Nem akarok olyan autót, amit egyből szervizelni kell. Azért a nap végére még beiktattunk egy utolsót, ha jól rémlik, az is Opel volt, és még jó is lett volna, csak egy kicsit le volt lakva az autó, és mondjuk finoman: fényezésre nem szeretnék költeni. Bár, igaz, a tulajdonosa nem árult zsákbamacskát, a hirdetésében is feltüntette, hogy az autó nem új, ne is várjuk tőle, hogy úgy nézzen ki, mint ha most jött volna ki a gyárból. És még este felhívott a reggeli Skodás, hogy engedne az árból, mert úgy látta hogy tetszik nekünk a kocsi, de nemet mondtam. Nem akarok olyan autót, amit nem lehet kormányozni.
Ezután egy hét csend következett, aktív keresgéléssel, de én már kezdtem kétségbeesni, hogy nem fogok olyat találni, ami minden igényemnek megfelel. Persze Sanyi után nem lehetnek túl nagy igényeim, de mondjuk azért titkon reménykedtem benne, hogy jobbat kapok.
Kétségbeesésemben már mindenféle autót kerestem, ami az összeghatárba belefér. És valahogy egy mindig elkerülte a figyelmemet. (Talán jobb is így, mert amiket én mutogattam testvéremnek, valahogy sosem nyerték el a tetszését, pedig fikarcnyival sem voltak gyengébbek, mint az őáltala preferált darabok.) Pedig amikre az elején azt mondta, ne vegyek, mert nem éri meg, a végén már egész jó vételnek tartotta volna. Pl a Chevrolet. Első gondolat: Ne vegyél Chevit, mert rohad, és drága. Utolsó gondolat: Talán ezt még érdemes is lenne megnézni.
Aztán a héten ő még megnézett 2-3 autót egyedül (mondván, hogy úgy is ő a fő döntéshozó), és az utolsóról küldött is egy fényképet. Egész pénteken azon izgultam, hogy el ne vigyék, mielőtt én is megnézhetném. És ma eljött a pillanat. Az igények összeértek, a lécek lejjebb szálltak, a tekintetek megálltak, és a papírok... nos a papírok megíródtak.
Jelentem: Emil, aki Emília megérkezett. Köztünk van. Mindenkit üdvözöl, innen az utcából!
Kereskedésből, kevés km-rel, gyönyörű utastérrel, kifogástalan motorral, rozsdamentes külsővel, és szépen daloló alkatrészekkel várja, hogy elinduljunk életünk első közös utazásán. Ami reménység szerint évekig fog tartani. Sem márkában, sem felszereltségben nem olyan, mint amiket előtte nézegettünk, vagy szerettünk volna, de bizton állítom, hogy nagyon fogom szeretni!
És ha már minden papírt elintéztünk, és mindent fel tudok mutatni, mint egyedüli tulajdonos, akkor bővebben is bemutatom.
És talán a viszontagságokról is többet mesélek. Mert igenis, lehet Magyarországon szép állapotú, használt járművet vásárolni, csak ki kell várni a megfelelő és a kínálkozó alkalmat.
Aloha!
