"Természetesen sok hibán van, ha benned kevés a szeretet."

/C.H. Spurgeon/

Szabad itt egy hely?

Az meg milyen már, hogy valaki a buszon nem csak megkocogtatja a vállad, hanem durván megüti, aztán mikor idegesen hátrafordulsz, hogy megtudd ki az és mit akar: még durvábban szólal meg az idegen, hogy adjad át a helyed... Nézel körbe, nem érted, kinek és miért kellene átadnod, mire az idegen az előzőnél is durvábban mondja, hogy: nem láttad? Alig bírt felszállni. (Nem, nem láttam.) Nem mellesleg volt még közvetlenül mellettem szabad hely. Nem is egy. Én nem lehetek beteg? Nekem nem fájhat a lábam? Úgy, de úgy utálom az ilyen embereket. Csak azért mert fiatal vagyok és rövid a hajam, már egyből én vagyok az egyetlen, akit ezzel cseszegetni kell? Én nem ülhetek, főleg addig míg van szabad ülés? Gyááá, nagyon nem indul jól a napom...