Menjél már....

És a nyár egyetlen nyaralása ma megkezdődik... Utazom Balatonszárszóra, vasárnapig leszek ott, egy jól megtervezett és népes táborban a gyülekezetünk szervezésében. Nem mondhatnám, hogy eddig olyan eseménydús lett volna a nyaram, illetve hát esemény volt dögivel, és Luis is sok mindent kitalált, de nem büszkélkedhetek egyetlen "ottalvós bulival" sem. Pedig bőven ráértem. Na nem baj, majd bővebb és alaposabb beszámolót tartok vasárnap, vagy hétfőn, most pedig megyek aludni, mert nem lenne jó az első nyaralás első napját végigaludni, vagy kókadtan végig nem-tudom-mi-vanozni...

Beállok én is!

Republic: Megyek a sorban

Nem tudom, mi a jó
Nem tudom, mi a rossz
Nem tudom, ki vagy
Nem tudom, ki vagyok
Lehet, hogy fehér, lehet, hogy vörös
Lehet, hogy megyek, lehet, hogy jövök
Nem tudom, mit akarok
Nem tudom, mit akarsz
Hosszú a folyó, túl messze van a part
Ahogy a többiek megyek a sorban
Lassan, de biztosan kialakultan
Itt élek valahol és boldog vagyok
Mint a mesében, míg meg nem halok
Nem sokat iszom, nem sokat eszem
Így élni lehet, így könnyű nekem
Ahogy a többiek, megyek a sorban
Lassan, de biztosan kialakultam
Mindenki ugyanolyan boldog és éhes
Trombita harsog, szóljon az ének

Sorozatos picsogás.

Most egy kis picsogás következik.... Mivel a féljubileumi 150. poszt emlékezetessé tételéről lemaradtam (mert utoljára csak egy kis szösszenetet írtam), már mindegy, miről írok... Szóval hadd picsogjak egy kicsit. Nem vagyok egy nagy sorozatfan, nagyon kevés sorozatot nézek rendszeresen, és még kevesebb az olyan sorozat, aminek minden epizódját fanatikusan megnéztem és nézek. Néha egy-egy részt elkapok egy-egy nyomozós sorozatból, vagy valami amerikai tingli-tangliságból, de nem mondanám, hogy "kúraszerűen" nézem mindegyiket. Nagyjából az összes sorozatot, amit figyelemmel követek a televízióból szedem össze, szóval lusta is vagyok és értelmét sem látom letölteni őket. Ha egy-egy rész kimarad, az sem zavar, mert általában tudom követni a cselekményeket. De azt már nehezen tűröm, ha a cselekményeket önhibámon kívül nem tudom befogadni, mert a kedves televíziócsatorna random pakolgatja be az éppen aktuális esti részeket. Értem én ezt arra, hogy elkezd vetíteni egy sorozatot, amibe bekapcsolódok, és várom a sztori folytatását, de egy héttel később - mikor a következő epizódot kellene műsorra tűzniük - már máshonnan folytatják. Teszem azt az 5. évad utolsó epizódja után nem a 6. évad első epizódja következik, hanem tök random a 7. évad közepéről egy rész. Vagy ami még rosszabb, játsszák a 7. évadig rendesen a sorozatot, aztán egyszer csak félbehagyják, tartanak több hétnyi esetleg hónapnyi szünetet, és elkezdik folytatni a 6. évad végétől. Úgy ugrálnak a részek között, mint szereplőink a Slidersben (csak hogy témánál maradjunk) a dimenziók között... És még ezt is képesek tetézni: a sorozat szünetelése közben műsorra tűznek egy másik szériát, és láss csodát: azt is félbehagyják, mikor az eredetit (máshonnan) folytatják. Hát normálisak? Mire jó ez nekik? Értem én, hogy ezek a nyomozós sorozatok epizódjai magukban is érdekesek, nem kell feltétlenül az emberi viszonyokat feltérképezni ahhoz, hogy érteni lehessen őket, és a gyilkosságot akkor is felderítik, ha történetesen az előző részben még összeházasodott két karakter, és a következőben még nem is ismerik egymást... De ez akkor is nonszensz... Itt van például az egyik kedvencem (szerintem nyomozós sorozatok közül az egyik legjobb) a Dr. Csont. Nem az első évad első epizódjától néztem, de azért mikor csak tudtam, bekapcsoltam a tévét hétfőn esténként. Évadokon keresztül vártam, hogy összejöjjön a két karakter. Végre megtörtént a csoda, aztán gyerekük fogant, aztán a gyerek meg is született, és a sorozat még mindig folyt...atódott egy ideig. De hirtelen észbekaptak, vagy csak elfogytak a szinkronizált részek, és hopp, levették a repertoárról. Nyugisan teltek a hétfőim, vártam, hogy újra előkerüljön a kis sorozat, és mikor újra leadtak belőle egy részt, visszanyúltak vagy 3 évaddal korábbi részekhez. Utána megint ugrottak egyet az időben, és az utoljára félbehagyott évadot kezdték elölről. Sőt, ahogy a filmajánlókból kiderült, egy másik sorozattal is megtették ugyanezt. A 18. évadot hirtelen a 15. követte. Ki érti ezt? Ésszerű magyarázatot nem találok rá, hogy miért csinálják. Mit profitálnak belőle? Vagy nem is tudatos, észre sem veszik? És mint mondtam, nem egy-két rész kihagyásán vagyok fennakadva. Hanem azon, hogy egész összefüggéseket nem értek meg csak azért, mert még meg sem történt az a dolog, amire visszautalnak... Lehet, hogy népnevelő hatása van? Azt akarják elérni, hogy letöltsem a részeket, és a saját tempómban a saját rendszeremben haladva nézzem meg őket? Pont ideális probléma és picsogás egy nyári péntek estére, de már kellett.. Bocsi.

A kilók úgy is eltűnhetnek, hogy mind megmaradnak...

Egy régi történet:

Egyik rokonunkhoz mentünk még egy jó 10 évvel ezelőtt, én és a bátyám. A lépcsőház ajtaján éppen akkor lépett ki egy kisfiú, és így be tudtunk menni anélkül, hogy csengetni kellett volna. A kisfiú nagyon illedelmes volt, jó hangosan köszönt: "Csókolom." Én meg visszaköszöntem, és kedvesen mondtam neki, hogy nyugodtan mondhatja, hogy "szia", nem vagyok még öreg. (Ha csak nem számít öregnek egy 16-18 év körüli leány.) Majd a lépcsőházban felfelé sétálva megjegyeztem a bátyámnak, mennyire nem szeretem ha csókolommal köszönnek, ilyen idősnek látszok talán? Erre a bátyám kicsit sem kedvesen odavetette: "Ne csodálkozz, hogy lecsókolomoz, ha ilyen kövér vagy." Hát, köszönöm szépen... Olyan mélyen az emlékezetembe ivódott, hogy azóta érzem úgy magam, mint egy anorexiás, pedig még a bordáim sem látszanak ki...

Egy mai történet:

Bátyámnak tetszik egy lány, aki egyébként teljesen az ideálja. (Ő nem vallja be, de az összes lány, akire valaha azt mondta, szép, vagy jó az alakja, karakterre tökéletesen egyezik a mostani "kiválasztottal".) Elhatározta, hogy randira hívja, én pedig rákérdeztem, sikerült-e. Hozzátettem a lány nevét is, erre bátyám fennakadt, hogy lehet az, hogy ennek a lánynak mindenki tudja a nevét, csak ő nem tudta? Mire én: Hát, én már dolgoztam vele tavaly nyáron egy hetet, szóval onnan ismerem. De egyébként teljesen az ideálod, nem? Erre bátyám: "Nekem nincs ideálom. Különben is, kicsit vékony. Kicsit húsosabb lenne, szebb lenne." (A nagy büdös külsőségek, ugye... meg a valóság.) Én csöndesen visszakérdeztem, hogy milyen lenne az a testalkat? És most figyelj: "A te testalkatod teljesen megfelelő. Ennél nem kell vékonyabbnak lenni. Egy lányon legyen mit fogni." (Abba ne menjünk bele, hány lányt hogyan "fogott", de az egómat igenis megsimogatta a drága...)

Az eltelt nagyjából 10 év alatt szerintem nem hogy fogytam volna, de még gyarapodtam is kilókban, és hirtelen "vékony" lettem. Nem is kell fogyókúráznom, hisz a saját szekálós bátyám mondta, hogy ennél nem kell vékonyabbnak lenni. Úgy tűntek el rólam a kilók, hogy észre sem vettem!

Egyébként csak mellékesen jegyzem meg, nálam "jó" az, ha kicsit teltebb vagyok, mert akkor vagyok lelkileg kiegyensúlyozott. Ha visszatekintek az életemre, mindig akkor voltam "vékony", amikor nem voltam a topon lelkileg. Mihelyst kezdtem jól érezni magam, kezdtek szűkülni a ruháim.