Bezárva egy kristálygömbbe.

Néha úgy érzem, mint ha egy kristálygömbben lennék. Látszólag minden csodás, szépen fénylik, csillog, de nincs belőle szabadulás. Folytonos körforgás, falakba ütközés, és lebegés...

Élem a hétköznapi emberek egyszerű életét, dolgozom, macskát nevelek, pihenek, beszélgetek, szerelmesen, de közben belül feszít valami kellemetlen érzés. Hogy be vagyok zárva. Egy kristálygömbbe. Amit ha kívülről néz bárki, csak azt látja, milyen szép csodás, kerek egész, csillogó, ragyogó, milyen nyugalom árad belőle. De nem érzik a benne lévő feszültséget, a takargatott hiányosságait. Hogy körbetapogatva milyen kemény és mindenhol csak falak vannak, hogy csak forog körbe-körbe, nincs lehetősége irányt változtatni, hogy a kristály akármennyire is ragyog, azért eléggé szúr, ha megsérül...

Hogy mi ennek a tébolynak az oka? Az, hogy úgy érzem, be vagyok gubózva.... Egy kívülről szép, belülről lekorlátozó világba. Lógnak a levegőben a "majd találkozunk" céduláim, hetek, hónapok, sőt, valakivel már évek óta. Minden hétköznap estét társaság nélkül töltök, és minden hétvégét Luissal. Néha belenyúlik a találkozásunk a hétköznapokba, de ha vele vagyok, neki szentelem az időm, és nem szervezek külön programot magamnak. Csak az a baj, hogy akkor is hiába szerveznék bármit, ha nem vagyunk egy városban. Mert azokban az időkben korlátozottak a többi ember lehetőségei is... Vagyis amikor ráérnék, és nem Luissal tölteném az időmet, mások nem érnek rá. Ki tudja, talán a többiek is úgy vannak, hogy csak hétvégére mernek maguknak programot szervezni... Azt meg mégsem tehetem meg, hogy odaállok Luis elé: "bocsi, ma nem találkozunk, mert tök régen söröztem a cimboráimmal, és inkább velük mennék el".

Egyrészt ebből rögtön azt érezné, hogy mellette unatkozom, (ami pedig nem igaz), vagy hogy elégedetlenkedek, vagy hogy nekem nem elég ő (mert ez sem igaz), másrészt nem is akarom őt ilyesmivel megbántani, megijeszteni, harmadrészt nem is akarok nélküle eltölteni egy hétvégét sem, ha már úgyis csak hétvégente tudunk igazán együtt lenni. Nekem hiányozna, ha nem lenne itt. De most azt érzem, hogy mások is hiányoznak. A régi barátaim hiányoznak. A személyes beszélgetések hiányoznak. A kimozdulás hiányzik. A megszokottól eltérő hiányzik.

Úgy érzem, hogy most szükségem van a társaságra. Szükségem van arra, hogy kimozduljak, hogy jöjjjek-menjek, hogy legyenek programjaim... Hogy ne itthon kelljen ülnöm minden nap munka után... Ki kell egy kicsit ereszteni a stresszt...  És ápolni kell a régi barátságokat... Azokat, amelyeknek a cédulái itt lógnak fölöttem... Nem akarok elveszíteni így senkit, ilyen rohanás miatt... Nem akarok egy reggel arra ébredni, hogy a "majd találkozunk" barátaimmal többé már nem találkozhatok... Nem akarok begubózni a kristálygömbömbe, ami kívülről csodás, de belülről szúr... Nem akarok olyan lenni, akivel nem lehet semmit sem szervezni, mert soha nem ér rá, és ha mégis szervez valamit, akkor azt lemondja...

Nem akarok egy "öregasszony" lenni a macskájával... Nem akarok itthon ülni és gubbasztani... Kicsit már besokalltam tőle.

Lehet, hogy azt kellene csinálnom, hogy kijelölök egy belátható távolságon belül lévő, de azért elég távoli időpontot és helyszínt: Ekkor és ekkor ebben és ebben a kávézóban leszek megtalálható, aki akar, találkozhat velem. S aztán jöhetne bárki, aki vágyik velem eltölteni egy kis időt, akinek van velem beszélgetni valója, akinek számít egy kicsit a jelenlétem... És azért a biztonság kedvéért bekészítenék egy könyvet magamnak, arra az esetre, ha mégsem jönne el senki.

30+. nap, csak úgy.

Az elején jó mókának tűnt ez a 30 napos sitty-sutty, de a végére már eléggé meguntam és most örülök, hogy végre vége.

Szerencsére pont végeztem vele hétvégére, így sikerült újrarakni a gépem, és nem volt baj, hogy egész hétvégén egy sort sem írtam. Igaz, csak félmunkát sikerült végeznünk, mert a két meghajtó közül csak az egyik újult meg teljesen. A másikon még ugyanúgy ott vannak a cuccaim, amiket rendszerezni kéne, és a fölösleget eltüntetni, a másik felét pedig kiírni DVD-re. De majd annak is eljön az ideje. Elég fárasztó meló volt, pedig a nagy részét nem is én csináltam, hanem Luis. Nekem csak a válogatás jutott, de phh, ezt sem akarom még egyszer végigcsinálni. (Hányszor megfogadtam, hogy nem fogom úgy telepakolni a gépet... Csak az a baj, hogy ezek a feleslegessé vált holmik meg sok szemét a gépen mind azelőttről maradtak meg...)

Elég keveset aludtam a hétvégén is, meg azóta is, és még a héten ilyen keveset fogok, mert ma tudtam meg, hogy jövőhét hétfőn ismét jönnek hozzám órát látogatni. Addig el kéne készítenem valami tervet. Pechemre megint a testnevelésórámra kíváncsiak... Mi másért választanák újfent a hétfőt? Nem hiszem el, hogy csak hétfőn érnek rá. És még valami kézművest is bele kell vinnem, meg az udvarra is ki kell vinnem őket... Hát, szép, mondhatom... Miért nem tudnak jönni csütörtökön? Csodás Csütörtök a kedvenc napom... Ehelyett nekik a Hisztérikus Hétfő kell... Jól fel kell kötnöm a gatyámat... (Bár már nem igazán tudom őket elkápráztatni, maximum azt láthatják, hogy mennyit fejlődtem az utóbbi 2-3 hónapban... HA egyáltalán fejlődtem.)

Közben reggelente - ha az oktatóm is ráér - járok vezetni, eddig már 2 órán voltam, és elég sok mindent gyakoroltunk, de azért a türelmes tanítgatása és folyamatos segítsége nélkül még mindig nem tudnám mondjuk egyedül beindítani a kocsit. Gondolok itt arra, hogy már milliószor tapodtam a hülye pedálokat, de még mindig nem tudom fejből, melyiket mikor kell nyomni... Még jó, hogy az oktatóm türelmes, és nem átallja tucatszor is elmagyarázni, amit nem értek, vagy amit nem bírok megjegyezni. Ha minden terv szerint haladna, akkor már áprilisra készen lennék, de mivel eddig csak 2 órán voltam, és már január első hetében jeleztem, hogy járnék a gyakorlati órákra, nem hiszem, hogy áprilisig le fog menni mind a 20 kötelező óra. És még ott vannak a pluszórák, amik nélkül biztosan nem fogom megúszni.

De azért nem lenne rossz, ha már el tudnék menni dolgozni autóval is. Legalább még ebben a tanévben.

Szegény macskám a radiátoron van, nagyjából ebben a pozícióban, és szegény már alig fér:

Szereti a meleget

De néha már neki is sok.

Esténként nagyon szeleburdi, és neveletlen. Igen, az én saram. Nem tudom, hogyan kell macskát nevelni. Hogyan kell macskát ránevelni arra, hogy használja a kaparófáját, és lenevelni arról, hogy az ágyat kaparja... Elég értelmes állat, tudja, hogy nem szabad, mégis mindig csinálja. De még nem jöttem rá, hogy miért. Féltékenységből, hogy nem vele foglalkozom? Vagy unatkozik? Nem hiszem, mert minden nap játszok vele, és mindig megsimogatom, ha hazaérek, ha felkelek, mielőtt elindulok itthonról, mielőtt lefekszem aludni... Etetem, takarítom az alomtálját... Szóval nem érezheti, hogy el van hanyagolva... De akkor miért idegesít szándékosan? Kitessékelem, aztán bekéredzkedik, aztán kaparja a kanapém, aztán kizavarom, aztán kezdődik elölről... Miért csinálja, nem tudom... Sok talány, amire sose fogok választ kapni, mert Galád az egyetlen, első és utolsó macskám.

Na, ennyi éppen elég mára, meg szerintem a hétre is, osszátok be. Megpróbálok hétvégén jelentkezni újra.

30. nap: Három fénykép rólad

Hm. Szerencsémre nincs kikötve, hogy milyen fényképeknek kell lenniük. Szóval ez nekem nagyon nagy könnyebbség, mert olyan szinten hozom egyszerűre a témát, hogy az szemet gyönyörködtető. (*Sátáni vigyor...*)

anno 1992

anno 2002

anno 2012

29. nap: Dolgok, amiben szeretnél jobb lenni

A munkám, a családom szeretete, meg pár készség, úgy mint zenélés, rajzolás, és egyéb alkotó művészet. Kicsit fájlalom is, hogy tanítónő létemre nem tudok szépen rajzolni, csak olyan két vonás és három pont jellegű ábrákat, amikbe aztán mindenki azt képzel bele, amit csak akar. A probléma csak az, hogy ezek nem olyan rajzok, amikbe mindenkinek azt kellene beleképzelnie, amit csak akar.

Jó lenne megtanulni gitározni rendesen, nem csak azt a 6 akkordot, amit másodperces szünetekkel tudok lefogni. Így a munkámban is jobb lehetnék, mert bevihetném a gyerkőcök közé, és akkor énekelni is lehetne a szabadidőnkben, nem csak mindig mesét olvasni és rajzot készíteni róla. Minerva (mj.: a gitárom) is biztosan nagyon értékelné, hogy nem csak hetente egyszer veszem elő, mikor Luis itt van, és tudok újat tanulni.

Szeretnék jobb lenni az emberek megértésében, az önkifejezésben, a családom szeretetében, az élet elviselésében, a terveim megvalósításában, és a macskám nevelésében. 

Rengeteg dolog van, amiben még lenne hova fejlődnöm, de abban is jobbnak kellene lennem, hogy ezeket mind leírjam...

28. nap: Álmaid állása

Nos, ha tényleg az álmaim állását kéne leírnom, akkor egyetlen szót írnék: pedagógus. De ha ez ilyen egyszerű volna...

Most leírok két gondolatmenetet ezzel kapcsolatban.

1.: Álmaim állása olyan, hogy minimális erőfeszítéssel maximális nyereségre teszek szert, nem kell alkalmazkodnom senkihez, és nem kell attól félnem, hogy egyik nap arra megyek be, hogy nincs munkám. Szóval biztos munkahely, megfelelő kereset, és nem túl megerőltető munkavégzés jellemezné. Egy olyan állás lenne, ahol nem kellene attól félnem, hogy nem felelek meg az elvárásoknak, és nem támasztanának elém olyan követelményeket, amiknek ember nem tud eleget tenni. Nem bontanák fel a szerződést mindenféle csip-csup ügyekre hivatkozva, és nem fúrnának a kollégáim. Jó viszonyt ápolnék a főnökkel, aki nem akarná minden helyzetben érzékeltetni velem, hogy ő a vezető, én a beosztott. Élvezettel mennék be dolgozni minden nap, és megkapnám a szabadságom akkor, amikor kérem. Kivehetnék szabadnapot az év bármely szakában, és elég lenne egy telefonhívással meghosszabbítanom. Nem kellene attól tartanom, hogy a távollétemben bocsátanának el. Egyáltalán nem kellene attól tartanom, hogy a távollétemben bármilyen engem érintő és a munkámat/munkavégzésemet befolyásoló döntés születik. Megbecsülnék a munkámat, és olyan feladatokkal bíznának meg, amiket jókedvvel és jó tudással tudnék elvégezni. (Az itt felsoroltak nem, vagy nem mind ellenpéldák előző tapasztalatok illetve munkahelyek után.)

2.: Álmaim állása olyan, hogy megegyezik a hobbimmal, vagyis nem tekintek munkanapnak egyetlen napot sem, mikor valami olyannal foglalkozok, amivel pénzt keresek. Ilyen volt a tavalyi munkahelyem, csak a fizetésem volt kicsit kevés. De végső soron álmaim állása is gyerekmunka lenne, vagyis mindenképp gyerekekkel dolgoznék. Pl egy iskolában (amilyenben most vagyok) egy osztály vezetőjeként (majdnem amilyennek most vagyok) egy jó tanári gárdában (hasonlóban, mint amilyenben most vagyok). De nem lenne bennem görcsös feszültség, hogy minden szabálynak megfeleljek, és minden előírást betartsak, mert minden lépésemet figyelik. Szeretnék egy határozatlan idejű szerződést egy normális intézményben, normális gyerekekkel, normális körülmények között. 

De "jelen állás szerint" inkább távolodom ettől a céltól, mintsem közelítek hozzá...

27. nap: Ha lenne 3 kívánságod, mit kívánnál?

Luis, csoki, és alvás. Vagy ne aprózzam el ennyire?

Igazából sosem gondoltam ezt a kérdést igazán komolyan, mert ÚGYSINCS 3 kívánságom, és Dévényi Tibi bácsi sem túl nyerő nálam. Arra meg már válaszoltam, hogy mire költeném a lottó 5-öst, szóval eleve nem fogok olyanokat mondani, amik pénzen megvehetők. Bár el tudnék költeni én milliókat erre-arra... És volt egy olyan kérdés is, hogy 5 dolog a kívánságlistámról, szóval ez a kérdés nonszensz.

Na de legyen meg a te akaratod, és tudod mit? Érzéketlen módon csak magamra használom föl mind a három képzeletbeli kívánságomat. Nesze neked:

1.: Szeretnék repülni, mint a madarak, szóval nem repülőgépen, hanem magamtól, a város fölött. Mondjuk egy napig.

2.: Szeretném hallani az emberek gondolatait. De hogy ne legyen túl megterhelő, azt is csak 1 napig.

3.: Szeretnék egy olyan masinát, ami egyszerre számítógép, telefon, televízió, rádió, hangoskönyv, könyvolvasó, magnó, egyszóval minden médiás elektronikus szerkezet, ami (és itt jön a csavar, haha, figyelj!) sosem romlik el!

Elégedett vagy? Hurrá.

26. nap: Kedvenc koktélod

Hurrá, megint egy rövid téma.

Nem igazán ismerem a koktélokat, amiket kóstoltam már, azoknak sem tudom a nevét. Tudom, hogy ittam már például Piña Colada-t, ami kókuszos, meg egyszer kóstoltam valami meggyes vodkás narancskarikás cukormázas koktélt is, ami ízlett, továbbá ittam már Mojitot is, ami mentás, de igazán nem emlékszem többre, olyanra meg főleg nem, ami a kedvencem lenne. Lehet, hogy aki ezt a listát összeállította, apuci pici lánya, és egy rózsaszín plüss üléshuzatos Chevrolet van a popója alatt, és minden hétvégéjét a város legexkluzívabb partijain tölti egy-egy kellemes koktélt kortyolgatva, közben a cuki strasszkövekkel kirakott telefonján kontaktol a "barinőivel", de nekem nincs annyi elkölteni való pénzem, hogy ismerjem ezeket a különleges névre hallgató italokat, pláne olyan szinten, hogy még kedvencet is válasszak közülük. Kedvence úgy lehet valakinek valami, ha sokat kipróbált, és az az egy mindig tetszett... Hát, én szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hányszor ittam koktélt életemben. Viszont a kedvenc italom, ha már ilyen keverékekről van szó, az a gin tonic. Azt hiszem.

25. nap: Mik voltak a kedvenc tantárgyaid az iskolában?

Általában nálam tanárfüggő volt, hogy mi volt a kedvenc tárgyam, mert egy jófej tanár a legutálatosabb tantárgyat is meg tudta szerettetni velem, de egy undok pedagógus még a kedvencemtől is elvehette a kedvem.

Általános iskolában az olvasást és írást szerettem a legjobban, talán azért, mert már eleve tudtam folyékonyan írni-olvasni, mikor bekerültem az iskolába. Szerettem továbbá az ének-zenét, ezt is hasonló okokból.

Felsőbb tagozatban már a biológia volt a kedvencem, egészen addig, míg be nem kerültem a gimnáziumba, ahol első évben nem is tanultunk biológiát, ami a fél osztályt lesújtotta, és 8.-ban az iskola szinte egyetlen biológia tanárnője tanította, mondhatni olyan pocsékul, hogy többé már nem volt a kedvencem.

Nagyjából évente változott a helyzet, éppen attól függően, hogy ki mit tanított.

Szerettem az angolt, amíg Barbie tanította, de rühelltem, mikor átvette a csoportot miklósákos.

Szerettem az irodalmat és a nyelvtant, egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy MÁ pikkel rám.

Szerettem a földrajzot, mikor Incinéni tanította, de gyűlöltem, mikor csernátoni, vagy incibácsi.

Az ének-zene és a hittan szeretete mindvégig megmaradt, és a fizikát sosem tudtam megkedvelni. A kémiáról már ne is beszéljünk.

A matematika sem volt a kedvencem, de legalább egyik évben volt jófej tanárnőnk, Szováti.

A rajz, művészettörténet, egyéb kreativitást igénylő készségtárgyak mindig közömbösek voltak a szememben, a nyelvekhez meg egyszerűen nem volt érzékem.

Szerettem a számítástechnikát meg a történelmet, még akkor is, ha nem voltam soha túl ügyes belőlük.

Főiskoláról már nehezebb összeszedni ilyen emlékeket. Túl sok mindent tanultunk, és túl sok tantárgy összpontosult egy-egy tanár kezében. Énekelni ott is mindig szerettem, na meg beszélgetni. Ének tantárgypedagógián meg legalább volt erre lehetőség. Ugyanaz a tanárnő tartotta az attitűdformáló pedagógiai képzést is, szóval ott ki lehetett bontakozni.

Szerettem a drámapedagógiát és az Irodalmi Színpadot, Isten éltesse ezúton is DéTét, szerettem az etikát, filozófiát, katechetikát, művelődéstörténetet, néprajzot, irodalomtörténetet, anyanyelvi tantárgypedagógiát, pedagógiát, pszichológiát, Pista bácsi összes tárgyát, meg a nyelvtant Kingánál. Nekem nem volt teher a főiskola, a vizsgaidőszakokat szenvedtem meg inkább, na meg a vizuális nevelést. Az a nő egy elborult elvont lélek volt, olyan ízlésficammal, hogy olyat nem ismertem se előtte se utána.

Rövid összegzésként annyit mondhatok: mindig is humán beállítottságú voltam, s már egészen kiskorom óta a zene és az irodalom volt a legközelebb hozzám.

22, 23, 24.

22. nap: Kedvenc időtöltéseid

Azt hiszem, ide a legjobb lesz egy listát írni. Alvás, alvás és alvás, meg két alvás között olvasás, internetezés, rejtvényfejtés, gitározás (bár még csak gitározgatásgatás), idióta sorozatokból 1-1 rész megnézése, macskacirógatás, sétálás, beszélgetés, eszegetés (mondjuk úgy, hogy nassolás, még ha nem is tart órákon át és napi rendszerességgel), zenehallgatás, sütés, levélírás, blogírás, novellaírás, bambulás, társasjátékozás (főleg a családdal)  és ha gyerekekkel vagyok, akkor meseolvasás, és játszás. Azt hiszem, rengeteg dolgot föl tudnék még sorolni, de már pár bejegyzéssel korábban egy kilométeres hosszúságú listát írtam arról, hogy miket szeretek, és abban sok ilyen is volt.

23. nap: Blogok, amiket szívesen olvasol

Nos, elég sok blogot olvasok, többé-kevésbé rendszeresen. Az olyan blogokat szeretem, amikbe viszonylag rendszeresen írnak, de nem olyan bugyuta témákról, hogy "reggelire ettem két zsömlét, de az egyik nem esett jól", hanem inkább lelki dolgokról, vagy elmélkedésekről, vagy emlékekről, vagy valami jó témáról. Igazából nagyon kevés olyan blog van, amit azért olvasok, mert az írója rendszeresen beavatja az olvasókat a mindennapjaiba, vagy az apró-cseprő ügyeibe. Linkeket nem kaptok, csak neveket. :) Ab, Hemy, Ági, Zsu, Szussz, Luis, Lili, Virág

24. Egy fotó, ami mindig megnevettet

Höhö, ilyen fotó nincs. Vannak fényképek, amiken nagyon jót kacagtam, mikor először megláttam, vagy mikor másodszor, vagy mikor valakinek megmutattam. De egy idő után már minden viccet megszokik az ember, és minden poént megjegyez, és nem lesz olyan hatással rá, mint először volt. Szóval ilyen fotó nincs. Viszont szeretem azokat a képeket, amikre mindig új és új poént találnak ki, például ez itt:

http://funny-fun-fun.com/wp-content/uploads/media/gloomy-cat.jpg

De ha fotóról beszélünk, akkor ez a fénykép szerintem igazán mulatságosra sikerült:

21. nap: Dolgok, amik más emberekben irritálnak

Szokták azt mondani, hogy minden emberben azt a hibát találod meg, ami benned is megvan. Hát, ez könnyen meglehet, rögtön elsőre egy olyan dolog jutott eszembe, ami nekem is nagy hiányosságom. De azért azt nem mondanám, hogy irritál, csak nem esik jól. Ez pedig a halogatás. Ha valaki megígér valamit, és csak halogatja, halogatja, vagy tudom, hogy van egy feladata, de nem hajlandó elvégezni, hanem csak tolja maga előtt. Ez nálam is így van. Sokszor csak a kellő motiváció hiányzik, és azért nem kezdek bele ebbe vagy abba, de van, amikor szimplán lusta vagyok hozzá. Viszont idegesítő dolog rengeteg van. Nagyon sok ember tud engem irritálni. Csak úgy tételesen fölsorolok egy pár ilyen dolgot, nem hiszem, hogy kell hozzá fűznöm bármilyen magyarázatot, de ami megkívánja, hogy jobban kifejtsem, azt le fogom írni bővebben is.

Teszetoszaság, túlzott lustálkodás/lustaság, idétlen szokások, úgy mint: ceruzarágás, toll/ceruza fülbe tuszkolása, hangos zenehallgatás (amikor te is hallod pontosan az egészet, csak épp a fülhallgató másik végén vagy), csettintgetés, ujjropogtatás, láblóbálás, tollkapcsolgatás, tévékapcsolgatás, meg még egy pár, ami nem jut eszembe, továbbá horkolás, kellemetlen illat, túlzott közelség (amikor nekem kell hátralépnem 2 lépést, hogy normális távolságban álljunk egymással szemben), ha az illető nem hagy élni (minden délutánra van valami programötlete, mindig készségesen rám köszön Facebookon, mindig küld sms-t, hogy hogy vagyok, mi van velem, és ennek további válfajai), ha valaki annyira önös, hogy ha beszélgetünk, mindig az ő bajairól/dolgairól van szó, felőlem egyáltalán nem érdeklődik, ha úgy beszél valaki minden dologról, mint ha az teljesen egyértelmű és mindenki számára világos lenne, mint ha nem is létezhetnének olyan emberek, akik nem értik, ha valaki úgy terpeszkedik széjjel még a közös használatú helyeken is, mint ha az övé lenne az egész világ, ha valaki nem teszi a helyére a dolgokat, amikor azoknak van pontos szabott helye, főleg közös használatú tárgyak esetében, ha valaki hangosan vihog/beszélget/énekel tömegközlekedési járatokon vagy az utcán, az alkoholos befolyásoltság, meg egyáltalán a nem normális emberi viselkedés.

Biztos rengeteg dolog van még, de most ezek jutottak eszembe. Végiggondoltam azt a pár embert, aki valamilyen formában engem idegesített vagy zavart, és körülbelül az itt felsoroltak ugrottak be. Annyira meg azért senkit sem szeretnék kielemezni, hogy itt ország-világ elé tárom minden hülye szokását meg agyi zizijét. Még ha nagyjából csak 5-en vannak is, akik ezt a blogot olvassák.

20. nap: Kedvenc sminktermékek

Még jó, hogy ez egy röviden kifejthető téma, mert a Space-billentyűm tegnap késő éjjel mondta föl a szolgálatot, és csak egy bizonyos szögben történő érintésre reagál. S úgy végig mászni az egész szövegen nagyon macerás. Így legalább kevesebbet kell javítanom utólag.

Mert hogy a sminktermékekről nem igazán tudok mit nyilatkozni. Nincsenek is nagyon ilyen holmijaim, és nem is szoktam őket túl gyakran használni. Szegény párom legnagyobb bánatára. Bemutatom mind az öt becses darabot, amelyeket alkalomadtán használatba veszek.

1.: Szemhéjtus. DM-ben vásárolt termék, Miss Sporty márka, nagyon tartós és nagyon könnyű használni, még nekem, laikusnak is.

2.: Szemhéjpúder. (Ami igazából csomagolás szerint kozmetikai szett, de pszt!) Rossmanból származó termék, Dual Image márkájú, tapasztalataim szerint tartós és egyszerű  használni, ráadásul nem kell óránként retusálni a képemet.

3.: Szemhéjceruza. Az Avon jóvoltából. Az egyik vége fekete, a másik vége ezüst. Nem túl erős a színe, és nem is bírja olyan sokáig, viszont igen strapabíró.

4.: Szempillaspirál. Az Avon jóvoltából. Igazából barna, de a szempillára felvíve már rendes feketének hat, és legalább nem fog beszáradni olyan hamar.

5.: Natúr színű rúzs. Az Avon jóvoltából. Egy halvány rózsaszín árnyalat, melyet ha  felkenek a számra, nem csinál akkora felhajtást, mint ha égető vörös rúzsban virítanék.

Továbbá van egy bőrszínű szemhéjfestékem is, akkora kis tégelyben, mint egy középméretű elefántradír, "nyomeltakarításra" szoktam használni, vagyis az arcbőröm hiányosságait elfedni vele. Szerintem hatásosan.

Ennyit a "kedvenc" sminktermékeimről és sminkelési szokásaimról. Apropó! Van egy tök jó sminklemosóm. Ha megunnám a flancot, percek alatt visszaváltozhatok önmagammá.

Számolj el 15-től 19-ig.

15. nap: Hol szeretnél lenni/tartani 5 év múlva?

Nos lássuk csak... 5 év múlva már bele se merek gondolni, hogy 3-assal fog kezdődni a korom. Azért nem bánnám, ha 30 egynéhány éves koromra már lenne egy kis családom, mondjuk férj+gyerek, meg egy saját otthonom, és biztos állásom. Szerintem nagyjából mindenki erre vágyik, vagy ez a célja. 30-on túl az ember már a megállapodás időszakában van, már befejezi a kicsapongást, meg a szórakozást... Persze tudom, hogy ez mostanában kitolódik, és az ember még 35 éves korában is a diszkóban keresi az egyéjszakás kalandokat, de én akkor már el szeretném hinni, hogy megtaláltam a helyemet a világban. Remélem, addigra már lesz jogosítványom, és magam mögött tudhatok egy pár külföldön töltött hónapot, meg pár jó élményt. De végső soron szeretném, ha 30-on túl már nem kellene egzisztenciális kérdéseken törnöm a fejemet.

16. nap: Van példaképed? Ha igen, miért ő?

Igazából sok ember van, akikre felnézek, egy vagy több tulajdonságuk miatt, vagy azért, amit elértek az életben, de példaképnek egyiküket sem mondanám. Vannak nagy tudású, bölcs és talpraesett emberek, akiktől szerezhetnék tapasztalatot, és vannak barátságos és jóravaló emberek is, akiktől empátiát tanulhatnék. De azt hiszem, a példakép fogalmához legközelebb a nagymamám áll, aki 87 éves, de még mindig teljesen fitt és egészséges, aktív szellemileg és testileg is, őrzi az emlékeit, és cselekszik a keze. Szeretném az ő kitartását és állhatatosságát a magaménak tudni. Arra pedig fölösleges válaszolnom, hogy miért ő.

17. nap: Mi a véleményed a tetoválásról, piercingről?

Másokon tetszik, magamon nem tudnám elképzelni. Sem a köldökömet, sem a szemöldökömet nem merném átfúratni, és még a vádlim közepébe sem mernék egy 2 cm átmérőjű ábrát vagy feliratot tetováltatni. Egyrészt nem akarom az egész életemet leélni azzal a tudattal, hogy X évesen volt egy eszmém, és ez már nem a részem, másrészt a ráncosodó bőrön nem mutat szépen egy varrás. De azért elismerem, hogy vannak szép tetoválások, és valakiket el sem tudnék képzelni teljesen sima bőrrel. De a tűtől is félek annyira, hogy ne gondoljam meg magam soha.
A piercing már más kérdés, mert az agyonaggatott embereket taszítónak tartom, és kissé tartok is tőlük, továbbá szerintem nem mindenkinek áll jól, sőt valakit egészen elcsúfít egy fémdarab. Viszont mint arra már korábban is kitértem, én is évek óta tervezem, hogy megcsináltatom az orrpiercingemet, ami szinte az egyetlen válfaja ennek a stílusnak, ami tetszik.

 
18. nap: Tudsz főzni? Ha igen, mit?
Hát, ha teljesen magamra maradnék, nem halnék éhen, ez biztos. Szerintem recept alapján amúgy bármit el tudnék készíteni, mert az alapfogásokat ismerem, de ha fel kellene sorolnom azokat a készételeket, amiket el tudok készíteni, elég kurta lenne a lista. Tudok kifőzni tésztát, tudok hagymát pirítani, tudok krumplit sütni és főzni, tudok tojást főzni, tudok tejet forralni, tudok rizst főzni, tudok habarást készíteni, tudok tésztát gyúrni, tudok rántást készíteni, tudok párolni... Azt hiszem, hogy nagyjából minden ételnek az alapját el tudnám készíteni, ha igazán akarnám. A baj csak az, hogy nem akarom igazán. Na, akkor jöjjön itt egy kis lista.

Tükörtojás, tojásrántotta, főtt tojás, tészta, krumplis tészta, sült krumpli, tört krumpli, krumplipüré, hagymás krumpli, puding, tejbegríz, gulyás leves, mákos guba, piskóta, kuglóf, kevert sütemény, muffin, tócsni, palacsinta, rántott hús...

19. nap: Milyen számodra a tökéletes nap?

Hát, nem a kedd, az biztos. Nem is a B hét szerda, az is biztos. Egy tökéletes nap eleve azzal indulna, hogy napfényre ébredek akkor, amikor akarok, vagyis inkább amikor kinyílik a szemem reggel, de nem szabja meg senki és semmi, hogy mikor kell felébrednem és kimásznom az ágyból. Nincsen semmi kötelességem, bármi amit csinálok, szabadon választható. Mellettem ébred a szerelmem, és együtt kezdünk neki a reggelinek, köntösben. Nem kell időre mennem sehova, és nem kell teljesítenem semmiféle kötelességet. Szépen kényelmesen beágyazok és felöltözök, és karöltve az én párommal nekivágok a városnak, mindenféle terv nélkül. Szóba jöhet egy mozi, vagy egy kávézó, egy kiállítás, egy koncert, egy baráti beszélgetés egy korsó sör mellett, egy utca fényeit megmutató városi séta, egy kirándulás, sok fénykép készítésével, majd egy kényelmes hazaballagás valamikor délután-este, amikor kissé elpilledtünk már. Otthon este közös vacsora készítés, fürdőzés egy hatalmas nagy (szobaméretű) kádban, összebújva filmnézés, és békés alukálás reggelig. Nagyjából így képzelnék el egy tökéletes napot. Az egyetlen kulcsszó: időhatárok és kötelességek nélkül, szabadon.

Sajnos a keddi napom egyáltalán nem ilyen. Sőt, ennek a szöges ellentéte. Kegyetlen Kedd. Időre rohanás egész nap, kötelességek, határidők és feladatok sokasága, fáradt ágyba zuhanás este, és még közös filmezés sincsen. Nembaj, legalább már ennek is vége, és holnap jön a Szívatós Szerda.

14. nap: Dolgok, amiket szeretsz/utálsz

Van egy közösségi oldal (nem a Facebook, és nem az IWIW, teljesen más jellegű dolog), ahol adnak tippeket, hogyan töltsd ki az adatlapodat magadról. "Rólad. Szeret/nem szeret" Na, oda ezt írtam igazán találóan:
"Szeretem, ha nem kell szeret/nem szeret dolgokra osztanom önmagam.
Nem szeretem, ha a képembe hazudnak."

Na jó, nem akarom ennyivel elintézni a dolgot, de szívem szerint ezt tenném.

Nagyon sok dolog van, amiket szeretek, és nagyon sok olyan is, amiket utálok. Írjak róluk listát? Össze se tudnám szedni őket.

De azért leírok egy pár dolgot, csak úgy mindenféle rendszer nélkül.

Szeretek/szeretem:

Ébredés után lustálkodni az ágyban, egész nap pizsamában flangálni, a macskámat, a macskámat dögönyözni, a macskámmal játszani, a macskámnak enni/inni adni, a macskámat simogatni, idióta sorozatokból 1-1 részt megnézni, az állatokat, a könyvillatot, az ezüst ékszereket, a narancssárga színt, a kocsimat, a szép tollakat, a különleges gyümölcsteákat, a csokit, a füstölőket, a puha plüssállatokat, a bakancsomat, a parfümömet, a hajamat, a bőrkesztyűmet, a testápolókat, a csomagolásból kibontani a dolgokat, amikor még újak, pötyögtetni a pukkanós papírt, a laptopomat, biciklizni a tavaszi napsütésben, napozni és közben regényt olvasni, az életszerű regényeket, Agatha Christie-t, Szabó Magdát és Gárdonyi Gézát, azt, hogy Hetfield velem egy napon ünnepli a születésnapját, meg Gárdonyi Géza is, a táncházakat, a népzenét, a heavy metált és a rockot, koncertekre járni, a virágokat (kapni is), a kecskéket, fényképezni, verset írni, a fehérneműs fiókomban rendet rakni, hónapok után felvenni egy olyan ruhát, amire már nem is emlékeztem, a szilvát, az elsőre kényelmes cipőt, ami nem töri a lábam, a magnómat, mosolyogni, majd' megfulladni a nevetéstől, mások tetoválásait nézni, a raszta hajat, finom édes vörös bort, vagy Soproni sört inni, ha olyan helyre megyek, a kardvirágot, a friss eső illatát, és nézni az ablak mögül, ahogy odakinn esik az eső, vagy havazik, hógolyózni, vízben lubickolni, evezni, együtt aludni a párommal, gitározni, dúdolászni, bámulni az eget és a felhőket, rámosolyogni a csecsemőkre, átadni a helyemet az idős néniknek (akik nem futnak a busz után, hanem tényleg látszik rajtuk, hogy meg vannak fáradva), hajat fésülni, a 90-es évek zenéjét, kiszárítani a rózsákat, amiket kaptam, és tudni róluk, hogy kitől mire, kirakatokat nézni, és az üzletben megérinteni mindent, ami nem is kell, a túrófagyit, a gyümölcslevest, aludni, azt az érzést, hogy egyedül én tudok egy kérdésre válaszolni pl egy vetélkedőben, hamarabb kimondani a megoldást, mint a kvízjáték résztvevője, a napszemüvegemet, együtt enni valakivel, az asztaltársaságot, a zoknikat, először felvenni egy új zoknit, a polár takarómat, a friss festék/hígító/benzin/lakk illatát, az Élet vagy valami hasonló c. filmet, Brian élete c. filmet, felismerni a magyar hangokat, beszélgetni, érdekes előadásokat hallgatni, fura dolgokról álmodni, blogokat olvasni, meg úgy általában olvasni, felismerni a helyesírási hibákat, a frissen mosott ruha illatát, a teaházakat, sétálni kézenfogva a párommal, elsöpörni a kósza hajtincset a homlokából, leszöszölni a kabátot, a 100%-os gyümölcslevet, a Toblerone-t, tollat kattintgatni, képeslapot kapni, valakit meghallgatni, akinek szüksége van rá, és ezernyi más dolgot, amit most már túlzás lenne itt fölsorolni.

Nem szeretek/ nem szeretem:

A helyesírási hibákat, a hazugságot, ha megpróbálnak hülyének nézni, a fülsüketítő zenét, a monotonitást, a gombát, a kellemetlen szagokat, a fájdalmat, a csalódást, a betegségeket, az idióta divatot, és divatmajmolást, a rap-et, a tömött buszokat és villamosokat, az indokolatlan tömeget, az idióta filmeket, az erőltetett poénokat,  az értelmetlen várakozást, a külső körülmények miatt történő késést, az "édes"-t, mint kedveskedő kifejezést, a gagyogást csecsemőkkel való kommunikáció gyanánt, a felszólító sms-eket, a kiosztó hangnemet, a trehányságot, azt, ha valaki nem tud alkalmazkodni a másikhoz, a más munkájába való belekontárkodást, az ízeltlábúakat, főleg a pókokat, a sötétséget, a magányosság érzését, az üres hűtőt, a pillanatot, amikor épp az orrom előtt zár be egy üzlet, azt, ha egy jól bevált terméket már nem lehet kapni, azt, ha valaki lemondja az előre megbeszélt programot, a belsőségeket, a rámenős ágenseket, a szórólapokat, a büdös embereket, azt, ha nincs hely a vonaton/buszon, azt, hogy januárban sosem tudom leírni azt a nyomorult dátumot, azt, ha tudom, hogy jót álmodtam, és mégsem emlékszem rá, azt, ha valaki nem tartja be az ígéretét, azt, ha valaki nem emlékszik semmire, amit mondok neki, és nem Alzheimer-kóros, azt, amikor nem tudok elaludni a Bartók rádió műsorára, mert idióta pattogós jazz megy rajta, egyedül aludni, a horkolást, a pogót, a dohányfüstöt, és a dohányszagot, ha nincsen szappan/törülköző/papír/tükör/zárható ajtó/kézszárító/víz a mosdóban, ha elszakad a szatyor füle és kiborul belőle minden, a minőséghibás árukat, ha elromlik a lift, a marcipánt, a mazsolát, ha az utcán szakad le a ruhám gombja, ha elfogy a papír zsebkendőm, azt, hogy minden ünnep elmúlik, azt, hogy itt Magyarországon nincsenek megbecsülve a pedagógusok, azt, amikor "valaki mindig mindent jobban tud", az okoskodást, az értetlenkedést, azt, ha nem hallgatnak végig és folyton belevágnak a szavamba, ha valamit 10X kell elismételnem ahhoz, hogy megértsék, a negyedóránként reklámokat egy film közben, ha nem értek valamit a filmből, és senki sem tudja elmondani, mi volt az, vagy mi hangzott el, a sztereotípiákat és azt, ha valaki nem bír kimászni belőlük még akkor sem, ha bizonyított, hogy nem igazak, a pókhálókat, ha elmegy a netem és nem is jön vissza, és ezernyi más dolgot, amit most már túlzás lenne itt fölsorolni.

13. nap: Terveid a következő nyárra

Ejha... Január közepén beszéljek arról, mit tervezek nyárra. Hát, nincs túl sok tervem. Elmenni egy pár helyre nyaralni, a családommal is, meg Luissal is, és sokat vezetni, mert reménység szerint addigra már meglesz a jogosítványom. Na jó, kicsit bővebben:

- Sok szépet látni

- Sokat gyakorolni vezetni

- Sokat fagyizni a Kelenföldi pályaudvar melletti cukrászdában

- Sokat fürödni a Balatonban és egyéb természetes vizeken

- Elutazni valahova külföldre

- Megtanulni új ételeket főzni

- Sokat pihenni

- Sokat napozni

De ezeknek a fele már tavasszal is megvalósulhat. Voltaképpen nem szokásom ilyen előre tervezni. Egyáltalán is mi a garancia arra, hogy megélem a nyarat? És lehet, hogy addigra már munkám sem lesz, ebből kifolyólag pénzem sem. Badarság január közepén a nyárról gondolkodni. Terveim a következő hétre vannak. Esetleg következő hónapra...

12. nap: Kedvenc ruháid, kiegészítőid

Szögezzük le: utálok öltözködni, és minél kevesebbszer kell egy nap ruhát cserélnem, annál boldogabb a napom. Ha tehetném, az egész életemet ugyanabban az egy szál ruhában élném le, amit egyszer kín keservvel magamra öltöttem.

Ennek tudatában mutatom be egy pár "becses" darabomat, amiket ennek ellenére is igen szeretek.

Nagyon szeretem az acélbetétes bakancsomat, amit már idén lesz 3 éve, hogy hordok. Igazából  koncertek miatt vettem, mert a lábujjamat jobban féltettem, mint azt a pár ezer Ft-ot, amit a bakancsra költöttem. Csak akkor szoktam felvenni, ha a helyzet megkívánja, vagy ha nincs más választásom. Pl tavaly tavasszal fordult elő, hogy már a hójáró csizmámat hazahoztam, és hirtelen újra elkezdett havazni, s akkor nem volt más választásom, a bakancsban kellett bemennem órát tartani. Szeretem ezt a bakancsot, mert rögtön elsőre kényelmes volt, és azóta se törte a lábamat soha (pedig lábbeliknél ez gyakorta megesik), és biztonságban érzem magam tőle.

Van egy kedvenc pulóverem, aminek lóg az ujja, és már tökre ki van nyúlva, de még mindig ugyanolyan kedvvel veszem föl, egyetlen bajom van vele: télen nem igazán tudom hordani, mert sem a szabása, sem a vastagsága nem olyan. Kötött, lyukacsos, szürke, bő pulóverről van szó, és már 10 éve is megvolt.

Van egy hajdan rövidnadrágnak nevezett, ma már felismerhetetlenné kopott pizsamanadrágom, amit még 12 éves koromban kaptam, szabadidős tevékenységekhez. Akkor még funkciójának megfelelően használtam, de azóta már annyira elhasználódott, hogy pár éve csak pizsamának szolgál. Varrni még nem kellett, csak a varrást kicsit megerősíteni a gumírozásnál, és már a minta se látszik rajta, de attól még nagyon kényelmes. Ja, és annak idején a kínai piacon vettük. Mutass nekem ma egy olyan darabot, amit 14-15 évvel később is ugyanúgy használni tudsz, és bolhapiacról származik.

Legújabb szerzeményem pedig egy szövetkabát, ami a bokámig ér, és hatalmas csuklyás kapucnija van, olyan, amire évek óta vágytam, és most szinte ingyen megkaptam, volt lakótársam jóvoltából. Jelképes összegként csak a "kapucniját" kell kifizetnem. Azt hiszem, átveszi a "kedvenc kabátom" helyét a régitől. Az is már ütött-kopott, de 10 éve használom... Majd egyszer mutatok róla egy képet. Ámulatba ejtő ez a kabát. :) Egyébiránt átmeneti időszakban egy bőrkabátot hordok, amit szintén csak 1 éve kaptam, és szintén ezeréves, de annak is nagyon örültem. Voltaképpen azokat a ruhákat szeretem, amik sok éve tartanak már, és éppen olyanok, mint amilyet elképzeltem magamnak. Nem is jut eszembe több ilyen kimagaslóan kedvenc ruhadarab, leszámítva egy-két fehérneműt, meg alkalmi öltözetet, amiket alkalomszerűen viselek. De azokról most nem fogok litániát írni.

Kedvenc kiegészítőim nagyon nincsenek, nálam nem lóg a falon 10 különböző táska, és nincs 15 féle nyakláncom meg karkötőm, nincsenek öveim, nincsenek strasszköves sapkáim, meg kesztyűim, nem gyűjtöm a cipőket, és nem áldoztam szentélyt a körömlakkjaimnak sem. Van egy pár ékszerem, amiket szeretek, talán éppen azért, mert olyan kevés van belőlük, az ezüstláncom és a két ezüstgyűrűm, amik mindig rajtam vannak, csak fürdéshez veszem le őket, meg van nagyjából egy tucat fülbevalóm, amiket hajmosáskor szoktam cserélgetni. Na meg az újdonsült órám, amit Luistól kaptam. De azt hiszem, másom nagyon nincs. Őszintén megmondva azt se nagyon tudom különválasztani, hogy mi a kiegészítő, meg mi nem az. Tudom, valami olyasmi, ami nem az öltözék szerves része, hanem valami, amit lehet variálni, de hát sose voltam egy nagy primadonna, aki félóránként ruhát cserél, és egy harisnyát csak egyszer visel... Egyébként ha már a harisnyáknál tartunk, van 2 ugyanolyan harisnyám, amit még anno 2006-ban vettem, és azóta is ugyanúgy használni tudom őket. Valahogy sikerült kifognom egy olyan jó darabot, ami tartós is, és még jól is néz ki. Hát, szóval ez vagyok én. Jól jegyezzétek meg ezt a posztot, mert többé a ruháimról szerintem szót se fogok ejteni. Így is épp elég volt.

11. nap: Rossz szokásaid

Ó, ó, ó. Néha azt érzem, hogy nekem csak rossz szokásaim vannak... De azért jó lenne pontosítani, mit értünk szokás alatt. Viselkedésformát, vagy cselekménysorozatot? Valami olyat, ami minden napomban ugyanúgy van? Vagy valamit, amivel reagálok bizonyos dolgokra? No, legalább nem a tulajdonságaimra vonatkozik ez a kérdés, mert arról nem beszélnék ilyen szívesen...

Nagyon rossz szokásom a reggeli lustálkodás, egyszerűen nem bírok kikelni az ágyból, amint csörög a "vekker", ami amúgy a telefonom. Még ha korán is kell kelnem, direkt 10 perccel korábbra állítom az órát, hogy tudjak még egy kicsit fetrengeni ébredés után kelés előtt.

Rossz szokásom, hogy hangosan fújom az orrom. Nem tehetek róla, így tanultam, így sikeres a művelet.

Minden ételt képes  vagyok utánsózni. Na jó, azért a grízes tésztát, meg a gyümölcslevest nyilván nem, de a sült burgonyát, a marhapörköltet, a gulyáslevest, a rizses húst, a krumplis tésztát, meg úgy gyakorlatilag minden olyan ételt, ami a kategóriába beletartozik.

Duzzogok, ha valami nem az elképzeléseim szerint alakul, és haragszom az egész világra.

Igyekszem mindig úgy intézni az étkezéseimet, hogy legyen asztaltársaságom, de ezzel együtt sokszor megfeledkezem a mosogatásról.

Nyitott ablaknál alszom, szükségem van éjjel egy pohár vízre az ágyam mellett, pazarlom a vizet meg a sajtkrémet, csak csukott ajtónál tudok tévét nézni, nem kapcsolom ki éjjelre a mobilomat, és mindig van a lábamon zokni.

S minél jobban töröm a fejem, annál inkább csak tulajdonságok jutnak eszembe, és nem szokások. Pedig én aztán a szokások rabja vagyok, és van egy csomó hóbortom... Lehet, hogy inkább a családomat kellene erről megkérdeznie annak, akit ez érdekel.

10. nap: Mi a horoszkópod? Mennyire illik rád?

Nos, azt mondták, oroszlán vagyok. De szerintem egyáltalán nem illik rám, mivel a kecske a kedvenc állatom, és amúgy is egy kis széncinkének érzem magam. Az sokkal jobban illik rám, mint az oroszlán. De kenguru például nem szívesen lennék, fárasztó lehet egész nap ugrálni, és kígyó sem szeretnék lenni, mert annak meg nincsen lába. Delfinnek sem lennék jó, mert annyira ügyesen nem tudok úszni. De tudjátok mit? Én jól érzem magam emberként. Individuum vagyok. Egyszeri és megismételhetetlen. Rám nincsenek kategóriák, nem férek bele egyetlen skatulyába sem. :)

u.i.: Ha valaki nem értené az iróniát, olvasson több Karinthyt vagy Örkényt. ;)

9. nap: Helyek, ahova el szeretnél eljutni

Na, ez egy izgalmas kérdés. Nagyon sok ilyen hely van. Azt hiszem, ebből megint csak egy lista lesz.

Ami érdekes, vagy izgalmas valami miatt, ahhoz írok egy kis sztorit is.

- Európai nagyvárosok, úgy mint Drezda, Prága, Varsó, Berlin, Köln, Hamburg, Hága, Frankfurt, Brüsszel, Párizs, Róma, Velence... Szívesen megnéznék épületeket, múzeumokat, templomokat, főtereket ezekben a városokban, meg még azokban is, amiket itt nem soroltam föl, még ha csak pár órát is tudnék eltölteni az adott helyen. Ez régi álmom: fogni magamat, hátamra venni egy zsákot, és csak menni menni.

- Törökország (Szintén az épületek, és főterek miatt. Nem annyira a kultúra, inkább a "külcsín" érdekel.)

- Spanyolország

- Ausztrália

- Anglia

- s a végére hagytam a legérdekesebbet: európai kis országok, úgy mint Andorra, Liechtenstein, Málta, Monaco... Nem vagyok benne biztos, hogy csak Franciaországban meg Olasz- és Görögországban vannak turisztikai látványosságok, meg idegen emberek számára érdekfeszítő programok.

Ha tehetném, és sok pénzem lenne, én nagyon sokat utazgatnék, szerte a nagyvilágban, eljutni olyan országokba is, amiket még térképen se láttam soha, akár céltalanul is, hogy csak felülök egy buszra vagy vonatra, és megyek, ameddig olyat nem látok, ami miatt érdemes leszállni... Vagy ha meglenne már végre a jogsim, akkor csak teli a tankot, és suhanni országokon át... Valami előnye csak legyen már az Uniónak.

De nem csak országokba vágyom, hanem magyarországi városokba is, elég sok helyen jártam már, de még biztos van sok felfedezni való a hazánkban. Egyébként sem vagyok az a fajta, aki naphosszat tudná süttetni a hasát egy homokos tengerparton. Én ha nyaralnék, akkor kirándulnék, múzeumba járnék, és emberekkel ismerkednék. Az aktív pihenés híve vagyok.

8. nap: Szépségtrendek, amik nem tetszenek

Ó, erről oldalakat tudnék regélni. De hogy tömör legyek és lényegre törő, csak tételesen felsorolok pár dolgot, és néha egy-két hozzáfűzést is teszek.

- Kitépett szemöldök újrarajzolva (úgynevezett "csodálkozó tekintet")

- Mindenféle színes körömlakkok, 5 centis műkörmökkel

- Feszülős cicanadrág (párduc-, gepárd-, zebra-, és egyéb állatok mintázatával tarkítva)

- Feltupírozott haj hátul összefogva (külön "szépség" benne, ha a bizonyos tupírozott frufrut hullámcsattal rögzítik a homlok fölött, hogy jó púpos legyen a hajkorona)

- Kiskutya kistáskában hordva, kis ruhácskába bújtatva

- Utazótáska méretű "retikül" az alkaron lógatva cibálva

- Magasított talppal és tűsarokkal ellátott "kopogós cipők"

- Meg úgy az egész "diszkó-világ", amit a lányok (és sajnos egyre többször a fiúk is) képviselnek... Kezdve a pufi szemeteszsákra hasonlító dzsekiktől a nyakláncként hordott rózsafüzéreken át a push-up melltartókon keresztül a répaszárú buzis nadrágokig). Egyszerűen hányni tudnék attól, ahogy a mai tinik (meg 20-onévesek) kinéznek...

Ja, de ott hibádzik a történet, hogy ezek nem "szépség"-ek, szóval nem is illenek bele a "szépségtrend" kifejezésbe. Mindegy, attól még irritálnak.

5., 6., 7. nap, amúgy meg január 3.-a, ami az első.

5. nap: Koncertek, amiken voltál már

Nos, gondolom a kis klub-koncertek, meg garázs-zenekarok előadásai nem nagyon számítanak, és kihúzhatjuk azokat is, amiket ingyenesen/szabadtéren rendeztek, vagy utcazene jellegűek voltak... Szóval vegyük az egész estés nagykoncerteket, és a drága pénzen megváltott jegyekkel látogatott koncerteket.

Múltkoriban összeszámoltam a jegyeket (mert hogy gondosan megőriztem minden egyes belépőt), és 30 felé konvergált a számuk. Leírjam-e mindet? Időrendbe, helyszínek szerint?

Életem első nagyszabású koncertje, mely alatt szemben álltam a színpaddal, és direkt mentem el meghallgatni egy bandát, 2006-ban volt, azelőtt csak ingyenes és fesztiválszerű rendezvényeken vettem részt, vagy kisebb szórakozóhelyek kisebb bulijain, mivelhogy kiforrott zenei ízlésem sem volt még akkoriban. Azóta megszállott koncertlátogató lettem, ha mondhatjuk úgy... Korábban várva vártam a pillanatot, hogy egy-egy kedvencem a városba látogasson, és zenés estet adjon, ma már elmegyek olyan együttes/előadó rendezvényére is, akit annyira nem ismerek, vagy nem hallgatok gyakran. Mindezt azért, mert szeretem a jó zenéket. Na, sok a szöveg, lássuk a medvét:

2006.12.21. Budapest, Papp László Sportaréna, Ákos (Még közelebb)*

2007.11.20. Budapest, Petőfi Csarnok, Sonata Arctica, Epica

2008.03.05. Budapest, Petőfi Csarnok (helyett Ice Center, volt Astra Zeneca, most Koriközpont), Nightwish, Pain**

2009.04.04. Debrecen, Főnix Csarnok, Nightwish, Pain, Indica

2009.11.17. Budapest, Petőfi Csarnok, Sonata Arctica, Delain, Winterborn

2010.01.23. Budapest, Petőfi Csarnok, Stratovarius, Tracedawn, Winters Verge

2010.03.15. Budapest, Papp László Sportaréna, Republic

2010.04.14. Budapest, Zöld Pardon (még a régi helyen, 0. nap), Tankcsapda

2010.05.14. Budapest, Puskás Ferenc Stadion, Metallica (World Magnetic Tour '10), Volbeat, High on fire (ami olyan pocsék volt, hogy most is utána kellett keresnem, hogy mi a nevük, mert nem emlékeztem.)

2010.06.20. Budapest, Petőfi Csarnok, Megadeth

2010.08.14. Budapest, Sziget Fesztivál, Iron Maiden (Tankcsapda, meg pár noname zenekar előttük)

2010.10.02. Budapest, Diesel Klub, Epica (Desing Your Universe tour), Ketts, Revamp

2010.10.31. Budapest, Diesel Klub, Akela (20 éves születésnapi XV. farkasnappal egybekötött 3. utolsó búcsúkoncert),  D.N.S., Crossholder

2010.11.03. Budapest, Papp László Sportaréna, Soul&Gospel fesztivál, Hillsong

2010.11.28. Budapeset, Papp László Sportaréna, Helloween, Stratovarius, Wisdom

2010.12.19. Budapest, Papp László Sportaréna, EDDA művek (30 éve)

2011.02.12. Budapest, Dürer Kert, Leander (meg sokan mások)

2011.02.23. Budapest, Petőfi Csarnok, Apocalyptica

2011.04.01. Budapest, Club 202, Epica, Leecher

2011.04.08. Budapest, Papp László Sportaréna, Megadeth, Slayer (European Carnage Tour 2011)

2011. 04.24. Budapest, Zöld Pardon (Húsvét Vasárnap, szóval nem akármi), Republic

2011.06.11.-13. Nickelsdorf, Nova Rock Fesztivál, Iron Maiden, System of a Down, 3 doors down, Volbeat, Korn, Flogging Molly, In Flames, Linkin Park, Motörhead, The Darkness, Guano Apes, (és még sokan mások, a fele így is ütötte egymást)

2011.10.02. Budapest, Tristania, Van Canto, Xandria (Out of the dark festival tour 2011)

2011.11.19. Budapest, Club 202, Depresszió (Vízválasztó)

2011.11.28. Budapest, Club 202, HammerFall (European Outbreak 2011), Vicious Rumors
2012.01.21. Pomáz, Művelődési Ház, Kárpátia
2012.04.29. Budapest, Papp László Sportaréna, Nightwish (Imaginaerum world tour 2012-2013), Eklipse, Battle Beast
2012.05.13. Budapest, Club 202, Epica (Requiem for the indiferent tour), Xandria, Voices Destiny
2012.09.14. Budapest, Petőfi Csarnok, Kalapács József életmű koncert

2012.11.16. Budapest, Petőfi Csarnok, Depresszió, Alvin és a Mókusok, Road, Nikson

2012.11.25. Budapest, Club 202, Sonata Arctica (Stones grow her name world tour 2012) Battle Beast

2012.11.30. Bécs (Wien), Gasometer, Stone Sour / Papa Roach

2012.12.05. Budapest, Petőfi Csarnok, Dragonforce

2012.12.29. Budapest, Papp László Sportaréna, EDDA művek (Inog a világ) szuperkoncert

Na, íme. Ezek csak azok a koncertek, amelyeknek a belépője itt pihen a kis csíptetőmben a polcomon. Ki tudja, hány olyan koncert van még, melynek a jegyét valami véletlen folytán nem őriztem meg? S vajon ki tudja, mi lesz a következő koncert, amire sikerül eljutnom? (Ha már a listámról minden nevet kipipáltam, akit látni szerettem volna?)

* - zárójelbe tettem a koncert apropóját, vagyis ha éppen meg volt jelölve, hogy mely album bemutatója, vagy éppen miért került megrendezésre a show.

** - első helyen az est főszereplőjét említettem, és utána még fölsoroltam azokat a neveket, amelyek a belépőn szerepeltek, illetve a főattrakció előtt színpadra álltak. Feltéve, ha fel volt tüntetve, vagy emlékeztem rájuk.

6. nap: Írd le egy napodat!

Mondjuk épp a mai napomat? Egy átlagos csütörtököm úgy néz ki, hogy reggel 9-kor felkelek, még szöszmötölök ezzel-azzal, mielőtt kilépnék a szobámból (internet, könyv, pakolászás, ablak becsukása, ágy megigazítása, öltözék kiválasztása, stb.), és valamikor 10 felé kitámolygok a szobámból, hogy reggelit készítsek magamnak, illetve szendvicset, vagy valami elemózsiát, amit elviszek magammal a munkahelyemre. Teát főzök, ha nincs főzve, és utána fölöltözök, bepakolok a táskámba, s ha még van időm, elütöm valamivel, pl gitározás, vagy olvasgatás, vagy kommunikáció a családtagjaimmal, illetve a macskámmal. 11:00 felé már erőst elkezdek készülődni, hogy 11:25-kor ki tudjak lépni a lakás ajtaján. 11:36-kor fölszállok a buszra, és 11:40-kor leszállok róla. Csodás, mentem vele 3 megállót. Besétálok az iskolába, munkakezdésig még van negyed órám. Eszmecsere a kolléganőkkel, tiszteletkörök a portással, s délben kezdődik a munka. Azt hiszem, a gyerekek napirendjét nem írom le részletesen, ebédeltetés, csendes pihenő, udvari játék, tanulási idő, uzsonna, és ügyelet követik egymást, ilyen sorrendben. Bár, csütörtökönként a fél csoportom elmegy kézműveskedni, szóval marad 12-14 könnyebben kezelhető gyerek. 16:00-kor leadom a kulcsot, és elindulok hazafelé. Ha kell valamit vásárolnom, vagy elintéznem, akkor bemegyek a városba, vagy hamarabb szállok le a buszról 1-gyel, de különben fél 5-re hazaérek. A délutánjaim meg kb mind ugyanúgy néznek ki, kivéve persze, ha éppen elmegyek valakihez beszélgetni, vagy találkozom egy barátommal, barátnőmmel, vagy ha itt van Luis. Kajálok, megsimogatom Galádot, játszunk egy kicsit, aztán vagy a családtagjaimmal játszok, vagy egymagammal a laptopom segítségével. Ha tudok, nézek valami filmet, és este már kicsit készülődök arra, hogy másnap mit is fogok kezdeni azzal a rendetlen bagázzsal. Időben igyekszem lefeküdni aludni, hogy pénteken is reggel 9-kor fel tudjak kelni. Az ágyból már nem igen szoktam se tévézni, se zenét hallgatni, szóval ha vízszintesbe kerülök, csak benyomom a Bartókot, vagy valami más komolyzenét, és arra alszom el. Percek alatt.

7. nap: Ha megnyernéd az ötös lottót, mire költenéd a pénzt?

Nem nyerném meg. Ugyanis nem vonz a szerencsejáték. És mivel szerencsejátékon nyert pénz nem biztos, hogy annyira tisztességes vagyon, így azt is meggondolnám, hogy mire fordítsam. Azt hiszem, elsősorban a családom helyzetét rendezném, majd az egyháznak adnék belőle tetemes összeget. Nekem igazából a töredéke is elég lenne, mert csak egy új laptopot vennék rajta, meg elutaznék valahova Luissal. De nem vágytam soha arra, hogy sok pénzem legyen. Nem, nem akarok sem bővelkedni, sem szűkölködni. Én inkább annak örülnék, ha mindig lenne elegendő pénzem arra, amire kell.

És különben majd' 2 hét után ma volt az első munkanapom, ami eléggé lestrapált, szóval ideje ma is korán ágyba bújnom... Lehetőségeimhez mérten korán. Galád ma úgyis tök furcsán viselkedett, komolyan azt hittem, el kell vinnem dokihoz. Nézett rám és nyávogott, aztán ha fölálltam, elszaladt előlem, utána odaszaladt hozzám, és elkezdett makogni, hozta a kis játékgolyóját, hogy dobjam el, aztán nem hozta vissza (pedig vissza szokta), a kaját a kezemből nem ette meg, de a földről fölnyaldosta, most meg úgy alszik itt mellettem, mint akit fejbe kólintottak. Egy péklapáttal. Kétszer. Hátulról.

366 tömören.

Íme hát, eljött az ideje a hagyományos posztomnak. Mit is adott nekem a 2012-es év? Megpróbálom tételesen felsorolni, hónapokra bontva. Ha visszaemlékszem a tavalyi szilveszteremre, és arra, hogy ki hogyan kívánt nekem mit az új évre, akkor azt hiszem, kijelenthetem, a törekvésük sikeres volt, mert sokkal de sokkal boldogabb volt 2012, mint 2011. Minden tekintetben.

Kezdjük rögtön az elején. A január még Üllőn köszöntött rám, és azt hiszem, teljes volt a nyugalmam. Voltaképpen egy virtuális közösség volt a legmeghatározóbb az év első pár hónapjában, kis közösség a Facebookon, személyes találkozók is, mélyebb baráti kapcsolatok. De tavasszal minden megváltozott. Akkoriban költöztem át is a régi blogomból az újba. Szóval ott tartottam, hogy:

Január. Nagy havazások, nagy beszélgetések, nagy barátságok, és nagy dolgok kezdete. Skype felfedezése, és nagymértékű kihasználása, munkamánia, és időnként egy kis szórakozás a városi műjégpályán, vagy a Westend mozijában.

Február. Mozi, színház, rögtönzött síszünet, ami miatt dolgoznom nem kellett, de így is dupla műszakban dolgoztam, mert M asszonyt is helyettesítenem kellett, a balesete következtében. Később egy találkozás, ami meghatározó lett, hiszen oly sokáig halogattuk a dolgot. Közben egy fejezet félig elkezdődött félig lezárult, szóval olyan semmilyen állapotba került.

Március. Közös családi ünneplés Vácott, és egy újabb remek találkozó, az előző folytatásaként. Manci (laptop - a szerk.) vitaminokat és gyógyszereket kapott, és habár nem vett részt teljes vérátömlesztésen, de azért megújult egy kicsit. Rá is fért már vagy másfél év után. 2 születésnapos köszöntése a közeli barátok közül. Közben végig fejlődött, érett az új szerelem, a múltat lezártam, a jövő elkezdődött.

Április. Új közös kezdet egy komolyzenei koncerten, közös kirándulás Pákozdon, közös libegőzés a János-hegyen, közös hétvége délen és közös hétvége északon. Küzdelem a munkában, mert le kellett adnom 14 naplót szeptembertől egészen április közepéig kitöltve. De tudtam, hogy egyszer annak is vége lesz. Új blog. Új élet, új macska Galád személyében. Áprilisban sok minden kezdődött, sok minden fejlődött, sok minden megérett. Életem legszebb tavasza. Mely azóta is tart töretlen.

Május. Kóruspróba agyba-főbe, Bence születése, Mamóca születésnapja, Taliándörögd és egy csodálatos közös hétvége 2 éjszakával, fellépés a Múzeum lépcsőjén, készülődés az a tanév végére, a tavasz illata, a nyár első szele. Koncertek, szórakozás, kikapcsolódás.

Június. Reménység Fesztivál az Arénában, 1000 fős kórusban énekelni Händel: Messiás, Halleluja tételét felejthetetlen élmény volt. Utána jött a jól megérdemelt pihenés, évzáró, Múzeumok Éjszakája, a főiskola fődékánjának búcsúztató bulija nyugdíjba vonulásának alkalmából. S végre egy olyan nyár kezdete, amikor teljes bizalmam volt afelől, hogy hol fogom folytatni szeptemberben. Macska költözik, és csak kicsit piheg a forró vonatút alatt.

Július. Féktelen, boldog nyár, Balatonfenyves, családi nyaralás, Luissal kiegészülve, baleset a vízben, 2 öltéses varrás a térdemen, úszkálás mellőzése az idényre. Egy elmaradt Tankcsapda koncert Tatán, de sok csodás nap Luis oldalán.

Augusztus. Méltán emlékezzünk meg születésem napjáról a FEZEN fesztiválon, EDDA, Magashegyi Underground, Alvin és a Mókusok, Anna and the barbies, Vad Fruttik és megannyi ismeretlen banda fénykörében. Azután unokatesóm leánybúcsúja, szimpla merilin és dupla merilin... Ajándékom egy gitár, melyen azóta is hősiesen tanulgatok játszani, családi nyaralás Felvidéken, és a világ legtúlszervezettebb sznob esküvője a hónap utolsó szombatján. 31.-én egy iskolai évnyitó, ahova csak elvittem az önéletrajzomat, mert minden jel arra mutatott, hogy ezt meg kell cselekednem, és szeptember 10.-ével már ott indult az új tanévem pedagógusként. Üllő maradt, cuccaim csak hetekkel később kerültek fel Pestre, és a kulcsot még azóta sem adtam le, a macskám jött velem, és a fizetésem is a duplájára emelkedett.

Szeptember. Az emberrel mindig történnek jó dolgok. A munkahelyváltás nálam lezajlott kevesebb mint 10 nap alatt, zökkenőmentesen. Nehéz volt belerázódni az új helyzetbe, de annál nagyobb volt bennem a lelkesedés. 10.-én 26 gyerek között találtam magam, akiknek a nevét már 28.-án tudtam kívülről. Azt hiszem, azóta eléggé összeszoktunk már, talán már hallgatnak is a szavamra. Így, majd' 2 hét szünet után már hiányoznak is. Sportnap, hittanok, és Luis tölti ki minden szabadidőmet. Na meg a rohangálás az új papírok miatt. A Facebooknak köszönhetően újra barátságot köthettem R-rel, akivel anno 2010-ben szakadt meg a barátságom egy félreértés miatt.

Október. Az ősz nem csak a számomra hozott új kezdetet, Luis is talált magának állást, pár km-rel arrébb, Pakson. Így a sárbogárdi utak paksi utakra módosultak, de legalább már volt utazási kedvezményem a közigazgatási rendszer jóvoltából. Egy régi történet végleg lezárult, mert a szívem visszavonhatatlanul másé lett. Így ha nem lehetek egészen, ne legyek sehogyse az övé. Jobb is ez így mindkettőnknek, nincs több nyűg a vállamon miatta. Egy vidámparki mulatság, és egy mozi édesanyámmal. Közben segítettem valakinek albérletet találni, ő pedig azzal hálálta meg, hogy a hátam mögött vágott rá pofákat, és még én voltam a hibás... Szóval nem csak szép dolgok voltak ebben az évben.

November. Belevágtam valami újba: elkezdtem KRESZ-t tanulni. 7 elméleti alkalom, utána KRESZ-vizsga, majd azt követheti a gyakorlati oktatás. Az elmélet nagyon jól ment, könnyen megtanultam, és még értem is, meg érdekel is, Dávid is azt mondta, hogy szerinte nekem jól fog menni a vezetés, mert odafigyelek és mert érdekel a téma. Remélem, hogy így van, januárban várnak rám az utak, hogy tanuljak. Bátyám születésnapja, és egy koncert Bécsben, tartalmas volt a november is. Luishoz már nem sokáig járhattam Paksra, mivel szegényt elküldték próbaidő alatt, de ez még nem akadályozott meg bennünket abban, hogy gyakran találkozzunk.

December. Az idei december teljesen más volt, mint az eddigiek, az adventből 2 szombat is munkanap volt, a maradék egyen pedig gyerekkarácsonyi műsor volt a templomban, szóval nem sok időm volt készülődni az ünnepre. A szobámat is több részletben tudtam csak kipofozni, és az ajándékok után is hetekig rohangáltam, mivel sosem volt időm egyszerre többet megvenni. A hónap elején, 8.-án kimentünk Luissal a bécsi adventi vásárba, ahol kis pénzekért nem találtunk nagy ajándékokat, ellenben nagy pénzekért kis apróságot mindenkinek tudtunk venni. Előtte való nap, 7.-én vizsgáztam KRESZ-ből, és megígértem, hogy elsőre átmegyek, elsőre át is mentem. 65 pontot szereztem a 72-ből, ez nem rossz arány szerintem. És egyik kérdés sem jelentene életveszélyt, ha a valóságban is elvéteném. Közösen ünnepelni Luissal pedig nem ér fel semmivel.

És íme, ez az év is lezárult, és megint csak a második fele telt eseménydúsabban, sokkal több minden történt velem a második 6 hónapban, mint az elsőben.

Néhány jellemző 2012-ről.

Az év zenéje:

Emellett csak tételesen felsorolok párat: Vad Fruttik - Lehetek én is, Stone Sour - Gone Sovereign, Sonata Arctica - I have a right

Az év koncertje: Nem lenne nehéz a Bécsi Stone Sour + Papa Roach koncertet választani, de nekem mégsem az tetszett a legjobban, hanem az EDDA, aki egy 3 órás gigakoncertet adott december 29.-én az Arénában az új (egyébként elég gyengére sikerült) albumuk tiszteletére.

Az év könyve: Ray Bradbury: Marsbéli krónikák

Az év desszertje: Milli Mia family dessert

Az év itala: Meggyes Soproni Démon

Az év zenei "újdonsága": The Cure

Az év programja: Taliándörögd, Május 26-28

Az év arca: