Ó, ó, ó. Néha azt érzem, hogy nekem csak rossz szokásaim vannak... De azért jó lenne pontosítani, mit értünk szokás alatt. Viselkedésformát, vagy cselekménysorozatot? Valami olyat, ami minden napomban ugyanúgy van? Vagy valamit, amivel reagálok bizonyos dolgokra? No, legalább nem a tulajdonságaimra vonatkozik ez a kérdés, mert arról nem beszélnék ilyen szívesen...
Nagyon rossz szokásom a reggeli lustálkodás, egyszerűen nem bírok kikelni az ágyból, amint csörög a "vekker", ami amúgy a telefonom. Még ha korán is kell kelnem, direkt 10 perccel korábbra állítom az órát, hogy tudjak még egy kicsit fetrengeni ébredés után kelés előtt.
Rossz szokásom, hogy hangosan fújom az orrom. Nem tehetek róla, így tanultam, így sikeres a művelet.
Minden ételt képes vagyok utánsózni. Na jó, azért a grízes tésztát, meg a gyümölcslevest nyilván nem, de a sült burgonyát, a marhapörköltet, a gulyáslevest, a rizses húst, a krumplis tésztát, meg úgy gyakorlatilag minden olyan ételt, ami a kategóriába beletartozik.
Duzzogok, ha valami nem az elképzeléseim szerint alakul, és haragszom az egész világra.
Igyekszem mindig úgy intézni az étkezéseimet, hogy legyen asztaltársaságom, de ezzel együtt sokszor megfeledkezem a mosogatásról.
Nyitott ablaknál alszom, szükségem van éjjel egy pohár vízre az ágyam mellett, pazarlom a vizet meg a sajtkrémet, csak csukott ajtónál tudok tévét nézni, nem kapcsolom ki éjjelre a mobilomat, és mindig van a lábamon zokni.
S minél jobban töröm a fejem, annál inkább csak tulajdonságok jutnak
eszembe, és nem szokások. Pedig én aztán a szokások rabja vagyok, és van
egy csomó hóbortom... Lehet, hogy inkább a családomat kellene erről megkérdeznie annak, akit ez érdekel.
