Számolj el 15-től 19-ig.

15. nap: Hol szeretnél lenni/tartani 5 év múlva?

Nos lássuk csak... 5 év múlva már bele se merek gondolni, hogy 3-assal fog kezdődni a korom. Azért nem bánnám, ha 30 egynéhány éves koromra már lenne egy kis családom, mondjuk férj+gyerek, meg egy saját otthonom, és biztos állásom. Szerintem nagyjából mindenki erre vágyik, vagy ez a célja. 30-on túl az ember már a megállapodás időszakában van, már befejezi a kicsapongást, meg a szórakozást... Persze tudom, hogy ez mostanában kitolódik, és az ember még 35 éves korában is a diszkóban keresi az egyéjszakás kalandokat, de én akkor már el szeretném hinni, hogy megtaláltam a helyemet a világban. Remélem, addigra már lesz jogosítványom, és magam mögött tudhatok egy pár külföldön töltött hónapot, meg pár jó élményt. De végső soron szeretném, ha 30-on túl már nem kellene egzisztenciális kérdéseken törnöm a fejemet.

16. nap: Van példaképed? Ha igen, miért ő?

Igazából sok ember van, akikre felnézek, egy vagy több tulajdonságuk miatt, vagy azért, amit elértek az életben, de példaképnek egyiküket sem mondanám. Vannak nagy tudású, bölcs és talpraesett emberek, akiktől szerezhetnék tapasztalatot, és vannak barátságos és jóravaló emberek is, akiktől empátiát tanulhatnék. De azt hiszem, a példakép fogalmához legközelebb a nagymamám áll, aki 87 éves, de még mindig teljesen fitt és egészséges, aktív szellemileg és testileg is, őrzi az emlékeit, és cselekszik a keze. Szeretném az ő kitartását és állhatatosságát a magaménak tudni. Arra pedig fölösleges válaszolnom, hogy miért ő.

17. nap: Mi a véleményed a tetoválásról, piercingről?

Másokon tetszik, magamon nem tudnám elképzelni. Sem a köldökömet, sem a szemöldökömet nem merném átfúratni, és még a vádlim közepébe sem mernék egy 2 cm átmérőjű ábrát vagy feliratot tetováltatni. Egyrészt nem akarom az egész életemet leélni azzal a tudattal, hogy X évesen volt egy eszmém, és ez már nem a részem, másrészt a ráncosodó bőrön nem mutat szépen egy varrás. De azért elismerem, hogy vannak szép tetoválások, és valakiket el sem tudnék képzelni teljesen sima bőrrel. De a tűtől is félek annyira, hogy ne gondoljam meg magam soha.
A piercing már más kérdés, mert az agyonaggatott embereket taszítónak tartom, és kissé tartok is tőlük, továbbá szerintem nem mindenkinek áll jól, sőt valakit egészen elcsúfít egy fémdarab. Viszont mint arra már korábban is kitértem, én is évek óta tervezem, hogy megcsináltatom az orrpiercingemet, ami szinte az egyetlen válfaja ennek a stílusnak, ami tetszik.

 
18. nap: Tudsz főzni? Ha igen, mit?
Hát, ha teljesen magamra maradnék, nem halnék éhen, ez biztos. Szerintem recept alapján amúgy bármit el tudnék készíteni, mert az alapfogásokat ismerem, de ha fel kellene sorolnom azokat a készételeket, amiket el tudok készíteni, elég kurta lenne a lista. Tudok kifőzni tésztát, tudok hagymát pirítani, tudok krumplit sütni és főzni, tudok tojást főzni, tudok tejet forralni, tudok rizst főzni, tudok habarást készíteni, tudok tésztát gyúrni, tudok rántást készíteni, tudok párolni... Azt hiszem, hogy nagyjából minden ételnek az alapját el tudnám készíteni, ha igazán akarnám. A baj csak az, hogy nem akarom igazán. Na, akkor jöjjön itt egy kis lista.

Tükörtojás, tojásrántotta, főtt tojás, tészta, krumplis tészta, sült krumpli, tört krumpli, krumplipüré, hagymás krumpli, puding, tejbegríz, gulyás leves, mákos guba, piskóta, kuglóf, kevert sütemény, muffin, tócsni, palacsinta, rántott hús...

19. nap: Milyen számodra a tökéletes nap?

Hát, nem a kedd, az biztos. Nem is a B hét szerda, az is biztos. Egy tökéletes nap eleve azzal indulna, hogy napfényre ébredek akkor, amikor akarok, vagyis inkább amikor kinyílik a szemem reggel, de nem szabja meg senki és semmi, hogy mikor kell felébrednem és kimásznom az ágyból. Nincsen semmi kötelességem, bármi amit csinálok, szabadon választható. Mellettem ébred a szerelmem, és együtt kezdünk neki a reggelinek, köntösben. Nem kell időre mennem sehova, és nem kell teljesítenem semmiféle kötelességet. Szépen kényelmesen beágyazok és felöltözök, és karöltve az én párommal nekivágok a városnak, mindenféle terv nélkül. Szóba jöhet egy mozi, vagy egy kávézó, egy kiállítás, egy koncert, egy baráti beszélgetés egy korsó sör mellett, egy utca fényeit megmutató városi séta, egy kirándulás, sok fénykép készítésével, majd egy kényelmes hazaballagás valamikor délután-este, amikor kissé elpilledtünk már. Otthon este közös vacsora készítés, fürdőzés egy hatalmas nagy (szobaméretű) kádban, összebújva filmnézés, és békés alukálás reggelig. Nagyjából így képzelnék el egy tökéletes napot. Az egyetlen kulcsszó: időhatárok és kötelességek nélkül, szabadon.

Sajnos a keddi napom egyáltalán nem ilyen. Sőt, ennek a szöges ellentéte. Kegyetlen Kedd. Időre rohanás egész nap, kötelességek, határidők és feladatok sokasága, fáradt ágyba zuhanás este, és még közös filmezés sincsen. Nembaj, legalább már ennek is vége, és holnap jön a Szívatós Szerda.