Így, hogy már lassan 2 hét telt el azóta, le is írom eddigi életem legérdekesebb Bálint-napját. :D
Történt ez úgy, hogy én megkértem Luist, hazafelé ugorjon be egy üzletbe, és nézze meg, hogy egy bizonyos termék ott kapható-e, mert nekem nagyon nagy szükségem lenne arra a készítményre. És neki nem akkora kitérő, igazából még útba is esik (ha kicsit módosított útvonalon jön). Én meg sajnos nem tudok meló után elmenni a boltba, mert mire odaérek, bezár. Cserébe azt is felajánlottam, hogy elmegyek vásárolni én. Már össze is írtam, mi kell. Délelőtt még azt mondta rá, oké. Délután már visszakérdezett, hogy nagyon fontos ma? Először nem is értettem, miért visszakozik, de végülis azt mondtam, persze, ráér holnap is. Erre ő: "Holnap megnézem. Csak ma mégis Valentin-nap van.... De boltba megyek én."
Eddigi életünket soha nem befolyásolta a Valentin-nap. Az év minden napján pontosan ugyanúgy szeretjük egymást, és ezt nem ünnepeljük külön. Szóval nem is értettem, miért lett neki hirtelen ilyen fontos, hogy pont milyen nap van. Én nem lettem sokkal izgatottabb, mint bármely más napon, mikor hazaértem. De otthon meglepetés-vacsora fogatott, csak az én kedvemért lasagnát csinált, és meglepően jól is sikerült! Tehát jól meg is lepődtem. :) Mellé még bonbont is vett, és mikor látta a szememben a csodálkozást, rögtön hozzátette, hogy "mert ha nem vettem volna, akkor problémáznál rajta. Meg legalább ebből nekem is jut" Én pedig nem vittem neki semmit, és kicsit már kezdtem is szégyellni magamat. (Köztünk szólva jegyzem meg, hogy a bonbonnál sokkal jobban szeretem a virágot, és igazán akkor lettem volna boldog, ha virágot kapok, de hát elégedjek meg ennyivel.) És nem mondom, hogy mostantól már minden évben a Valentin-napot fogom várni, és ezentúl majd meg is ünneplem, de erre a napra még sokáig emlékezni fogok. Azt pedig továbbra is várom, hogy egyszer csak úgy véletlenül meglepjen egy csokorral. Mert a legnagyobb meglepetés számomra az lenne. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Pötyögj valamit körültekintően. :)