Így, október 23.-a közeledtével elgondolkodtam ezen az ünnepen, meg úgy az egész magyar mentalitáson. Figyelem, a nyugalom (értsd politikai meggyőződés, életfelfogás, hozzáállás) megzavarására alkalmas sorok következnek! Akit érzékenyen érint ez a téma, még nem késő megkeresni az X-et a jobb fölső sarokban, rákattintani és utána továbbhaladni.
3
2
1
Itt van ez az ünnep, amit minden évben kötelező megtartani, mert a naptárban pirossal van, akkor is, ha nem vasárnapra esik. Kötelező róla megemlékezést tartani az iskolában, és kötelező lefoglalni a legnagyobb gyülekezőhelyeket a városban, hogy kisebb-nagyobb csoportosulások tiszteletüket tehessék... De vajon hány olyan ember van, aki komolyan is veszi ezt az egészet? Aki nem csak ráparázik a 4 napos hétvége előtt arra, hogy "nem lesz nyitva semmi, éhen fogunk veszni"? Vajon hány olyan ember van, aki komolyan tudja, hogy miről szól ez a nap? És ki az, aki mélyebben is belelát, nem csak annyira, mint a történelemkönyvek? Ki az, aki tudja az előzményeit is, és a következményeit is? Ki az, aki tudja, hogy miért pont október 23.-a lett a piros betűs nemzeti ünnep?
Meg tudjuk-e szerettetni a fiatalabb generációval általa a hazánkat?
Nyilván sokkal könnyebb lenne, ha nem ócska politikai propagandabeszédekkel és kampánygyűlésekkel lenne tele a város ilyenkor. Ha nem arról szólna az esemény, hogy a zöld sapkások pártja a Maximilian téren, a sárga gumicsizmások pártja pedig a Minigolf téren gyűlik össze, hogy tartsanak egy évértékelő beszédet, meg aktuálpolitikai beszámolót...
Sokkal többet érne egy csendes megemlékezés azon a téren, ahol annak idején állt a Sztálin-szobor, s minden résztvevő elhelyezne a tövében egy szál fehér virágot, vagy egy kis mécsest.
Igazából engem is csak az zavar, ha egy történelmi eseményből, nemzeti ünnepből, fontos szerepet játszó mozzanatból egymást becsmérelő és lejárató, a többi ország vezetését elemző és a saját gazdasági helyzetünket feltáró parlamenti közvetítést akarnak csinálni... Ha nekem kell meghúznom magamat amiatt, mert én a történelmi változásokra akarok gondolni (ha visszaemlékezni nem is tudok, mivel akkor még kósza gondolat se voltam a szüleim 5-10 éves fejecskéjében)...
Vagyis miért kell a csendes megemlékezés helyett hangos ugatással "ünnepelni", és a történelmi jelentőségét elbagatellizálni egy a hazánkra és a nemzeti mentalitásra nagy hatást gyakorló forradalomnak?
És minden ünneppel ezt csinálja a kormány, teljesen mindegy, hogy épp ki ül a házelnöki székben, vagy ki megy tárgyalni az Unió alelnökével... Legyen akár március 15.-e (bár a kokárdát megőriztük, csak azóta rásóztak egy alternatív jelentést is...), augusztus 20.-a, vagy október 23.-a, a nép csak politikai flancokat kap "ajándékba" az ünnep méltatására... És csodálkozunk rajta, ha a gyerekeink, szomszédaink, utca embere nem tudja elmondani, mi is volt akkor?
Persze innen már egyenes út vezet odáig, hogy karácsonykor is a nyuszi jön, és húsvét is novemberben van... Nem beszélve a sárgán világító töklámpásokról, amik ijesztgetik a temető felé totyogó idős nénikéket már hetekkel a Halottak napja (mindenszentek) előtt.
Szoktam panaszkodni, hogy milyen neveletlenek a gyerekek, akiket tanítok. 6-7 éves emberkékről van szó, akiket a szüleik már nem nevelnek egyáltalán. Megtanítják a legcifrább kifejezéseket, de azt nem, hogy hogyan kössék be a cipőjüket. Megtanítják a slágerek szövegeit, de azt nem, hogy miből készül a lencsefőzelék... S ezek azok a szülők, akik a 80-as években voltak fiatalok, gyerekek... A laza rendszerben, amikor már kilábaltunk a kommunizmusból (persze egyesek szerint Magyarországon soha nem volt kommunizmus), hogy utat vegyünk a liberalizmus felé... Egyik igából a másikba hajtottuk fejünket, közben pedig elfelejtkeztünk arról, hogy az értékeinket átadjuk, és a gyerekeinket ráneveljük az engedelmességre, tisztelettudásra, becsületességre, szelídségre, és jószívűségre... Mi, a magyarok.
Egy ilyen nemzedéktől hogy várhatnánk el, hogy méltóképpen ünnepeljenek egy ilyen nemes-neves napot?
A műbalhé az meg megy... Amikor már arra sem futja, hogy egy kivonulásos, színpadon verset elszavalós, Himnuszt közösen eléneklős megemlékezést tartsunk, hanem az egészet lezavarjuk az iskolarádióban, akkor olyan megindító a műsor, hogy még az 1. osztályos gyermek könnye is kiszalad, s pityereg az egyik, meg a másik, a végén meg már öt különböző gyerek.
Nesze neked 56. évforduló, nesze neked!
Hát, én nem ilyen ünnepélyre vágyom. Az én október 23.-ám a Nemzetről, a nemzet történelméről, az elődeink hőstetteiről, az egyetemisták bátorságáról és a forradalmárok elszántságáról szól. Az én november 1-jém a halottaimról, az elhunyt családtagjaimról és barátaimról szól. Az én karácsonyom Jézus Krisztusról szól.
Gimi egyik random évében annyiból állt kb. a megemlékezés, hogy az igazgatói szöveg után (ami a fél órájával igen rövidnek számít az illetőt ismerve) jött egy veterán, aki vagy másfél órán keresztül sztorizgatott, ami kb. senkit nem kötött le (pedig "bölcsész" suliról van szó), nem hogy hazaszeretetre nevelt volna. Konstruktív ötletem éppen nincs, de a tanári karnak is van felelőssége az ügyben, az oldschool megoldások már évek óta nem működnek.
VálaszTörlésSzerintem remek műsor lenne az akkori történet (legyen szó akár március 15.-éről, akár október 6.-áról, akár augusztus 20.-áról) reprodukálása... Vagyis kis amatőr (tanult) színjátszókör szépen korabéli ruhát húzna, és szórul-szóra elmondaná az egészet, el is játszaná.
TörlésEz mondjuk megoldás egy.
Aztán megoldás kettő, ha verseket szavalnak témába illően.
Aztán megoldás három, ha dokumentumfilmet vetítetek.
Csomó alternatív megoldás létezik.
Nekem egyébként nem a műsorok milyenségével van bajom, hanem azzal, amit a közéletben csinálnak... Gimnáziumban mindig jó műsor volt. A lényeg elhangzott, és mindenki megértette.
Megérteni megértette, de nevelő hatása nem volt semmi. Amiket említettél alternatívákat, ezeket nálunk mind el is játszották (általánosban és gimiben is), de a műsort előadókon kívül nem vont a hatása alá senkit (még a tanárok egy részét sem). Lehetne, hogy "rossz" helyre jártam, de ismerősökön keresztül mindenhol így volt. Nem azt mondom, hogy írjanak zenét (nyugodtan tedd a zenét idézőjelbe), de valahogy érdekesebbé és vonzóbbá kéne tenni anélkül, hogy az eredeti célja az ünnepeknek feledésbe merülne.
TörlésIgen, érdekesebbé, vonzóbbá tenni, de mindenesetre emberközelibbé.
TörlésDe szerintem magával a neveltetéssel is gond van, mert én pl mindig odafigyeltem arra, ami a színpadon zajlik. Nekem a szüleim beszéltek a múltról, és beszéltek a jövőről. Beszéltek a nemzetről. Sok családban pedig ez nem dívik. A gyerek úgy nő föl, hogy a szüleitől semmit sem hall, és persze, hogy az iskolai megemlékezés is egyik fülén be, a másikon meg ki...
De akit egy kicsit is ráneveltek az érdeklődésre, az szerintem figyelemmel hallgatja az ilyesmit.
Lényeg a lényeg: '56 megosztja az embereket.