"Sikk, ó, ó, ó, charlestont, ma ez a sikk."

Volt egyszer egy ilyen közvélemény-kutatás, utcán kérdeztek meg embereket, főleg fiatalokat, hogy szerintük mi irányítja ma a világot, mi határozza meg. Nagyon sokan válaszolták azt, hogy a pénz, de több olyan is akadt, aki azt mondta, hogy a divat. (Bár szerény véleményem szerint a divatot is a pénz irányítja, ha már itt tartunk.) Próbáltam megkeresni ezt a felvételt, de nem találtam. Pedig jó lett volna megszámolni, hány emberből hányan válaszolták azt, hogy a központban a divat áll. Biztosan megtalálnám, ha pontosan emlékeznék a feltett kérdésre, és nem csak a válaszokra. Azt tudom, hogy valami zenés műsor előtt játszották be, reklámblokk után azt a kisfilmet. Valaki gondolkodás nélkül rávágta, hogy mindent a pénz irányít. Valaki pedig a politikát mondta. Eltérő/kirívó válasz csak elenyésző volt.

Miért is jutott ez épp most az eszembe? Mert kezdem én is azt érezni, hogy mindent a divat befolyásol... Mindenkire hatással van a divat, akár tetszik neki, akár nem. És nem az öltözködésre gondolok, vagy a hajfrizurákra, vagy hogy hova járnak a fiatalok szórakozni, vagy hogy ki a legnépszerűbb sztár. Arra gondolok, hogy hogyan befolyásolja a "köz" a "véleményt". Hogyan alakul ki az az általános gondolkodás, még specifikusabban az a szimpátiarendszer, hogy "ez tetszik, ez meg nem".

Hogy világos legyen, miről is beszélek, egy aktuális példa. Itt van ez a remek műsor, az X-faktor. Miért olyan sikk azt mondani, hogy "én nem szoktam nézni, azt sem tudom, kik vannak benne"? Miért sikk nem tudni a fejleményekről? Tovább megyek: miért sikk letagadni, hogy mégis tudok? Olyan sok esetben tapasztalom ezt... Mint ha az emberek nem mernék fölvállalni, hogy igenis képben vannak, és teljesen tisztában vannak vele, hogy mi történt a múlthét szombaton... De legyen szó akármilyen felkapott műsorról, vagy eseményről, mint például a Való Világ, vagy az a nagy port kevert műsor, mikor Noszály Sándornak kerestek feleséget. Ó, én nem azt "várom el", hogy mindenki naprakész legyen ezekből a showműsorokból, vagy hogy mindenki egész nap ezeket a készítményeket nézze, hiszen tudom, hogy ez nem fog megtörténni mindenkivel. Sőt, én sem néztem mindegyik említett műsort rendszeresen. De akárhogy is: az ember lépten-nyomon találkozik ezekkel, olvas újságot, néz reklámot, lát plakátokat, hall beszélgetéseket a buszon, lát egy címlapot a metrón, rákérdez egy ismerőse, hogy látta-e, és igenis tudomást szerez a dolgokról. Még ha le is tagadja. Az én szememben valahogy olyan hihetetlennek tűnik, hogy valaki csak a Discovery-t, meg egyéb ismeretterjesztő csatornákat néz az otthonában, és soha nem kapcsol az RTL Klubra, vagy a TV2-re. Persze, biztos akad ilyen ember, és biztos akad olyan is, aki egy tanyán lakik a barmaival és még tévéje sincsen, de nem hiszem, hogy ez az általános.

Valahogy ciki bevallani, ha járatos vagyok a témában, azt meg még cikibb, ha nézem is ezeket az adásokat?

Miért alakult ez ki az emberekben? Miért kell így hozzáállni a témához? Mitől fél ez a rengeteg ember, és miért? Talán tilos "képben lenni"? Nem csak hihetetlen, hanem kissé hiteltelen is az, aki azt állítja: ő aztán nem nézi... Szoktam mondani: Kétféle ember létezik Magyarországon: Az egyik, aki nézi a Barátok köztöt, a másik, aki csak letagadja... Ugyanezt gondolom az ilyen műsorokkal is, mint a valóságshow, vagy a tehetségkutató: Még ha nem is nézi megszállottan, rendszeresen, azért időről időre csak odakapcsol az ember. Még én is, aki alapjáraton tök keveset tévézik, van, hogy napokig be sem kapcsolom a készüléket... Mégis azt érzem, hogy valahogy sikk lett, menőség, ha az ember tudatlan...Vagy csak én vagyok túl szkeptikus?

Megmondom: Nekem nincs kedvencem, mert már az első élő adásban kiesett, de azt nem akarom, hogy a zabigyerek nyerje meg.