Szervizelés sehogy.

Ezt a posztot csak elvetemült blogolvasóknak ajánlom, mert hosszú, részletes, és unalmas. :)

Nos, most elmesélem a laptopom szervizelésének kálváriáját, vagyis hogy miért is nem jelentkeztem nagyjából 3 hete új (valamirevaló) poszttal.

Január vége felé kezdtem felfedezni, hogy valami nem stimmel a laptopom hangjával, először csak azt gondoltam, a hangfal lett kontakthibás, és próbáltam orvosolni a problémát a dugasz mozgatásával, különféle helyzetekbe állítgatásával. De később rá kellett jönnöm, hogy a laptop maga hibás, mert csak az egyik oldali hangszórója szól. Vagyis monotipizálta magát, vagy hogy mondjam. Gyorsan kerestem a neten egy megbízható (de csak olyan értelemben megbízható, hogy meg lehet őket bízni valamivel...) szervizet, akik magukat úgy hirdetik, hogy gyorsan, alaposan és olcsón dolgoznak... Most már tudom, hogy ez a három kifejezés egyszerre nem szerepelhet egy cég repertoárjában. Mert vagy gyors, vagy alapos, vagy olcsó... Továbbá azt hirdették, hogy csak a tényleges munkát kell kifizetni, először megnézik, mi a hiba, majd készítenek egy árajánlatot, és ha én azt elfogadom, akkor kérem a javítást, ha nem, akkor javítatlanul érte megyek és fizetnem sem kell érte. Na mondom jó, egy kárfelmérést mindenképpen megér, mert működni működik, de talán javítható az állapot. Február 3.-án vittem be a gépet, és az elkövetkező pár nap nyugodtan telt, várakozva arra, hogy majd megcsörren a telefonom, és tesznek egy ajánlatot, mennyiért és főleg mikorra tudják elvégezni a javítást. Eltelt egy hét, és még nem hívtak. Akkor már kölcsön kaptam-kértem Luistól az ő dugi laptopját, amit tud mellőzni, mert van asztali gépe is, talán egy hét múlva már vissza is adhatom. Közben eszembe jutott, hogy kaptam én egy átvételi lapot is, ami alapján majd vissza is kapom a készüléket, gyorsan utánanéztem, mit is írnak. Rögtön két megjegyzés szúrt szemet. Egyik: Leadás időpontja 02.03, várható elkészülés: 02:18. Másik: Ha az ügyfél megjelöl egy várható maximális költséget (és az elegendő a javításra), külön értesítés nélkül elvégzik a javítást. Mondjuk e második pontról nekem elfelejtettek említést tenni, de így utólag nem is bánom... (Mivel majd kitérek rá, hogy a várt költség mennyiben tér el az általam feltételezettől). Szóval 18.-ára (a leadástól számított 2 hét múlva?) elkészül? Na mondom jó, még kivárom a hétvégét, hátha hétfőn délután jelentkeznek, végső soron ha kérem a javítást, talán másnapra meg is tudják csinálni... De eltelt a hétfő, eltelt a kedd, lassan a szerda, a csütörtök, és még mindig nem keresett senki. Személyesen nem volt alkalmam érdeklődni, szóval maradt a telefon. Gyorsan megkerestem a telefonszámot, és pénteken (már 21.-én járunk!) megpróbáltam őket utolérni. Először nem vették föl. Egy szűk 2 órával később újra próbálkoztam: nagy nehezen végre megszólalt valaki a vonal másik végén. Rögtön azzal kezdte, hogy ők már többször próbáltak engem keresni, de nem értek el. (Az elmúlt időszakban összesen 2 elmulasztott hívásom volt, az egyik egy 70-es mobil, amit utána pár perccel visszahívtam de nem vette föl senki, a másik egy ismeretlen szám, amit nem tudtam felvenni, mire odaértem a telefonhoz. Megjegyzem ez utóbbi 19.-én volt, vagyis egy nappal a várható elkészülés után...) Na, ez igaz, hogy több mint 1, de egyáltalán nem "többször"... Az ősember is így számolt: egy, kettő, sok... Na mindegy, ezen már nem akadunk fönn. Utána folytatta, hogy az egyikféle javítás az ötezervalahányszáz lenne, (kijár a zsanér, vagy mi), a másik javítás (panelcsere) hatezervalahányszáz, és a hangprobléma - megnézték, nem hardverikus, hanem windows-hiba - javítási költség meg munkadíj meg anyám kínja szintén hatezervalahányszáz lenne... Kérdezem, hogy esetleg meddig tudnék ma visszaszólni, hogy kérem-e vagy sem, mert még átgondolnám. Nem akartam rögtön azt mondani, hogy nem, mert mégiscsak meg kellett beszélnem valaki hozzáértőbbel. Azt találta mondani, hogy 2-ig ott van a szervizben, de 6-ig az üzletben, szóval este 6-ig. (Még csak olyan 1 óra volt, jegyzem meg csöndesen.) Jó, telefon letesz, telefon újra kézbe, Luis hív, kérdést megvitat, és visszatelefonál a közösen megegyezett "nem" után. Akkor megint sokat kellett várni a válaszra. Második beszélgetésünkben közöltem, hogy a windows egy hónapja lett újra rakva, és minden működött rendesen, új programot nem töltöttem le, és ha mozgattam a dugaszt, néha-néha megszólalt a másik hangfal is, szóval csak az aljzatot kellene kicserélni, az mennyibe kerülne. Oké, szervizt megkérdezi, és visszahív. Telefon letesz, vár. Telefon csörög (3. beszélgetés), felvesz: A másik javítást kérem-e, vagy csak a hangot. Mondom, csak a hangot. Telefon letesz, vár. Telefon csörög, felvesz (4. beszélgetés). Beszélt a szervizzel, és hát szét kellene szerelni az egész laptopot, kivenni belőle az aljzatot, kicserélni, másikat betenni, összeszerelni, plusz a munkadíj: (kapaszkodj, most jön a legdurvább rész) 18000 forint. Igen, basszus, nem írtam el, tizennyolcezer. Oké, akkor köszönöm szépen, nem kérem, élek tovább fél hangfallal, nem szükséges a javítás. Mikor mehetek a laptopért? Nos, hétfőn vagy kedden szállítják a szervizből az üzletbe, kedden délután már ott lesz. Akkor ezek szerint ha szerdán délelőtt megyek érte, már biztosan megkapom? Igen, biztosan. (Megjegyzem még mindig 2 előtt vagyunk, és ő elvileg épp a szervizben tartózkodott...) Nos, több minden lejátszódott bennem. Gondoltam arra (ez a jóhiszemű énem), hogy elnézte azt a számot, és egy nullával többnek látta, és 1800 Ft lenne valójában. A rosszhiszemű énem arra gondolt, hogy egy nullával kevesebbnek látta, és örülhetek, hogy nem 180 ezer... Aztán gondoltam arra, hogy talán csak annyira hülyének néz, hogy szerinte biztos nem értek hozzá, és nekem a 18ezer forint nem tűnik soknak... Utána az jutott eszembe, hogy arra játszanak, hogy minél hosszabb ideig bitorolják az ember műszaki cikkeit, aki megunja a várakozást, és neki már mindegy, csak javítsák meg... Gondoltam én már mindenre, csak arra nem, hogy ők tisztességesek lennének. És valahogy nem értettem, hogy ha ő a szervizben van, akkor miért nem tudja a hóna alá csapni a gépet, és átvinni az üzletbe, hogy talán már másnap érte mehessek... Ez már csak olyan mellékes, mint a Duna vizének a Szilas-patak... Na, szó mi szó, végre letettük a telefont, én meg jól kidühönghettem magamat, és konstatálhattam, hogy Luis nem tudja még visszakapni a laptopját, mert én abban a hétfő-keddben sem bízom nagyon... No, hát sejtésem be is igazolódott, mert én a biztos tudattal (haha) hogy szerdán már nem lyukra lövök, bementem az üzletbe a kis papirosommal, meg édesanyámmal karöltve (hogy majd ő hazahozza, és nekem ne kelljen keresztül cihölnöm a városon a gépet), mire közölte a nagydarab büdös fickó, hogy még a szervizben van, de rögtön felhívja őket. (Olyan büdös izzadságszagot, mint ami ott van benn, na még nyáron a villamoson se lehet érezni...) Fölhívta, és csak úgy mondta a számát a gépnek, és kérte a Lacikáját, vagy Gabikáját, vagy Sanyikáját, vagy Józsikáját, hogy ha jön, ugyan hozza már magával. Majd letette a telefont, és átadta a jóhírt, 3-4 óra felé megérkezik, de majd úgyis felhív. Na, mondanom se kell, hogy nem csörgött ma délután a telefonom. Mindenesetre holnap délelőtt édesanyám megint megpróbálja a lehetetlent, és elmegy a papírral az üzletbe, hátha. De az biztos, hogy ha holnap sem lesz nálam a laptopom, én följelentem őket. Azért az már mindennek a teteje, hogy lassan 1 hónapja ülnek a semmin. És ha még nem unjátok nagyon a rinyálásomat, elmondom, hogy a kolléganőim egymástól függetlenül is ajánlották ugyanazt a kis szervizt az iskola mellett, ahol dolgozom, hogy vigyem el hozzájuk, mert még ha nem úszom meg ingyen, de nagyon jutányos áron és megbízhatóan dolgoznak. A helyszínen megmondják, érdemes-e foglalkozni a javítással, és mennyibe kerülne, és egyáltalán. Vigyem el hozzájuk, egy próbát megér. Referencia meg annyi van, mint a rosseb.

Szóval, ha holnap tényleg visszakapom azt, ami az enyém, és kiheverem ezt a sokkot, akkor megpróbálom elvinni oda is, hátha van egy jó megoldásuk a problémámra. (Luis meg közben gondolkodott alternatív megoldásokon is, amire a következő hónapban mindenképpen áldozni tudok. És a jogosítványszerzési mizériára is van új ötletem, ami talán használható, arról majd legközelebb írok.)

Nem a ruha teszi...

Azt mondta ma reggel a rádió, hogy május 31.-e van. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy nem. Szóval bekapcsoltam a tévét is, hátha ott megmondják, mi az igazság. De ott is azt állították, hogy mindjárt jön a nyár. nem volt szép ez a május, nem volt olyan, mint amilyennek a májust szeretem. Igazából úgy telt el, hogy észre sem vettem. Holnap meg már június 1-je, és éneklünk az 1000 fős kórussal, és előtte jó lenne kialudni magamat, és amúgy is jó lenne pihenni a hétvégén, mert már minden hétfőt úgy indítok, hogy hullafáradt vagyok. Legalább az utolsó hetem legyen energiával teli.

Tegnap gardenparty volt az egyik munkatársamnál, ott volt a fél tantestület, sütike, pogácsa, étel-ital, grillezett hús és bográcsban főtt gulyásleves, amit csak a szem-száj megkíván, és pont abban a kettő, két és fél órában nem esett az eső, míg kinn ücsörögtünk a kertben. Ott volt az egyik leendő elsős tanítónő is, aki jövőre megy vissza tanítani a gyes után, bemutattak minket egymásnak, kérdezte, hogy melyik osztályt tanítom, mondtam, hogy az egyik elsős osztály napközise vagyok, aztán hozzátettem, hogy nem biztos, hogy jövőre találkozunk. Erre a házigazda (akit amúgy csecsemőkorom óta ismerek) megszólalt: nem tudni még semmit, ez még kiderül. Szóval ő még nem tett le arról, hogy jövőre is ott leszek, ami abból a szempontból izgalmas, hogy ő az igazgatótanácsban is benne van... Szóval valami belső dolgokat csak tudhat... Na de ez majd elválik.

Ma délután édesanyámmal elmentünk az egyik neves turkálóba (hogy stílszerű legyek, second hand üzletbe), keresni valami "alkalomhoz illő" ruhát holnapra. Mivel mint előzőleg kitértem rá, kikötötték, hogy alul fekete, felül piros/fehér/zöld színű ruhában legyünk. S végigfuttatva gondolatban a ruhatáramat rájöttem, hogy fekete cuccból válogatni is tudok, annyi van, van egy-két barna meg krémszínű felsőm, van egy pár "kockás ingem", meg pántos szaladgálós ruháim, de NINCS egyetlen zöld vagy piros felsőm sem, ami illenék egy nemes alkalomhoz. Még piros pólót úgy ahogy tudtam volna szerezni, mint hogy van is egy pántos felsőm, ami azért nem az a boltba leszaladós fajta, hiszen még dolgozni is elmegyek benne; de azt is kikötötték, hogy ne póló legyen, hanem valami elegánsabb darab, és legyen egyszínű. Szerintem a nagy magyar átlagnak nincs otthon elveszőben egyszínű piros vagy zöld női blúza. Nem túlzok, ha azt mondom, 50 ruhát felpróbáltam, mire találtam olyat, amit meg mertem venni. És én - ha ruhavásárlásról van szó - csak édesanyámmal vagyok hajlandó elmenni, és fölpróbálni egy egész kollekciót, mivel az ő ízlésében bízom meg maradéktalanul. Meg néha jobban is ismer engem, mint én magamat, és képes visszatetetni egy cuccot a polcra akkor is, ha pont minden vágás és öltés stimmel rajta s rajtam, HA tudja, hogy soha nem fogom fölvenni. "Ági, ezt ne vegyük meg, mert nem fogod hordani." És akkor nem vesszük meg, mert nem fogom viselni. (Ellenpéldám is van, megvásárolt holmiról, aminél fogadkoztam, hogy de igenis fogom hordani, majd szabadkoztam, hogy nem hordom, és a végén landolt egy ismerősnél vagy ruhavásáron mert sosem volt rajtam.) Több mint két órát vesztegeltünk a ruhaboltban, de végül meglett az eredménye, mert 2 zöld pántos felsőt, és 4 piros blúz szerűséget is vettünk, (na meg grátiszba 2 fürdőruhát is, ha már a kezembe akadt), amiket már be is tettünk gyorsmosásba, és ott lógnak a radiátoron. Legalább máskor is fogom tudni őket hordani, úgyis már keveselltem a nyári ruhámat. Télen valahogy mindig könnyebben felöltözök, hiszen kötött pulcsim annyi van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni.

De ha holnap is ilyen borús idő lesz, mint ma, akkor nem leszek olyan boldog attól, hogy énekelhetek. Szereznem kell egy fehér mappát is még holnap, hogy tudjam miből nézni a kottákat... És nem ártana időben lefeküdni aludni. Csak az a fránya televízió megint, hogy a múlt héten kifogtam egy jó kis sorozatot, vagyis részt egy sorozatból, ami pechemre folytatásos, és ma éjjel vetítik a második felét...