2012. június 7., csütörtök

4. Testrészeink

Elgondolkodtam azon, hogy honnan erednek bizonyos kifejezéseink. Pl "vállal egy ügyet", vagy "kezeskedik érte", "kilábal a problémából", "jól kezeli a helyzetet", vagy épp "leseggel a meglepetéstől", és így tovább. Olyan gazdag a mi anyanyelvünk! Néha fel sem tűnik a beszédünk során, milyen sokféle kifejezést használunk. Engem kiskoromtól fogva érdekelt a szóetimológia, szavak eredete... Sokszor nem is elégedtem meg azzal, hogy "német eredetű szó, a [...] igéből származik", hanem az eredeti kifejezés eredetét is meg akartam tudni. Ez az énem valahol még mindig aktívan él bennem. Sokszor gondolkodom el egy-egy szó eredetén, hangzásán, alakulásán, eleve is foglalkoztat a nyelv, a nyelv szerkezete, felépítése, szabályrendszere. De eléggé "lokálpatrióta" vagyok, mert szinte csak a magyar nyelv érdekel ilyen szinten.
Az ember általában a mindennapi életből vesz szavakat, valamit sokkal könnyebben körülír, ha társítani tudja egy hétköznapi dologhoz. Példának okáért vegyük a fentebb említett "vállal egy ügyet" kifejezést! Ha szó szerint vesszük, talán úgy értelmezhetnénk, hogy a vállára veszi. Akkor menjünk egy kicsit vissza az időben! Mit is vettek a vállukra az emberek? A liszteszsákot? vagy a fegyvert? vagy a csákányt? vagy a subát? Akármelyiket is, biztos, hogy nehéz volt cipelni, és nagy kitartás kellett hozzá. Vállalni kellett. S mi a helyzet a kezeskedik, vagy a kezel kifejezésekkel? Ezt talán még könnyebb megérteni, mint a vállalást. Ha valamit megfogok, akkor kezelem, a kezemben tartom. Ha valamihez jól tudok hozzáállni, akkor is kezelem. Jó-jó. De nézzük csak tovább... Hova tudnád tenni pl a "leseggel" mondást? Úgy meglepődik, hogy rögtön leül? De akkor is miért pont "leseggel"? Persze, persze, a fenekel az mást jelent... Sok kifejezés alapja egyik-másik testrészünk, s olyan könnyen túlszaladunk ezeken a szavakon... Pl ha azt mondom, hogy "körmölte órákig", vagy "torka szakadtából üvölt", vagy "a könyökén jön ki", vagy "füle botját se mozdítja",  "harcol foggal körömmel", "kirázza a kisujjából", "a háta közepére se kívánja", s még hosszasan lehetne sorolni őket. Mindnek van valami eredete, valami, amihez köthető, amikor először használták... Ez is érdekelt sokáig, vajon ki használta először ezt vagy azt a kifejezést a történelemben? Na, szóval ezeken gondolkodtam el, és még hosszasan fejtegethetném (na vajon ennek az igének van köze a "fej"-hez, mint testrészhez?) őket, de nem teszem. Hiszen ennek a bejegyzésnek se füle se farka. (Ugye? Megint...) Talán majd később még visszatérek egy frissítésben eme bejegyzéshez. Most így, azt hiszem, ennyi.

Zárásképp még egy zenét beteszek YouTube segítségével, csöppnyi kapcsolódási pont van közte és a bejegyzés témája között. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pötyögj valamit körültekintően. :)