Az a jó abban, ha az embernek macskája van, hogy minden nap korán kelhet. Az már mellékes, hogy akar-e korán kelni, vagy sem.
Én ma reggel úgy fél 9-re állítottam az ébresztőmet, és már jóval éjfél előtt ágyban voltam, milyen jó lett volna majdnem 9 órát aludni... A drága cicám nem így gondolta. Fél 7-kor már itt nyivákolt az ajtóm előtt: "volnál szíves felkelni, ha már én is ébren vagyok?" címszóval. Kimásztam, gondoltam elintézem a reggeli rutint, aztán megetetem, de akkor észleltem, hogy a szüleim is már ébren vannak, biztosan adtak már neki reggelit. (Később kiderült, hogy dehogy adtak, a cica csak egyszerűen szereti, ha mindenki ébren van. Szóval őket is felébresztette. Szokást csinált belőle, hogy minden reggel fél 7 és 7 között rákezd a nyivákolásra, de olyan mesteri szintre emelve, hogy az embernek nem csak szíve, de idegzete sincs tovább aludni minden reakció nélkül...) Szóval még az is rám maradt, hogy jóllakassam, aztán rájöttem, hogy végül is egész jót cselekedett velem, mert ma reggel úgyis sütni akartam (délután lesz a munkahelyemen úgynevezett tanári farsang), csak kétségbe voltam esve, hogy édesanyám elutazik 3 napra, és ő a mestere a tervezett süteménynek, és hogy fogom elkészíteni teljesen egyedül... és még akkor itthon volt, és így tudott navigálni, meg felállítani a legjobb sorrendet az elkészítés menetében. Szóval itt vagyok reggel negyed 9-kor, és a sütemény már készen van, édesanyám pedig már elindult egy jó fél órával ezelőtt.
Visszaaludni lehetne, de fölösleges, én nem vagyok az a fajta, aki még miután kimászott az ágyból is képes visszafeküdni egy kicsit. Ha én egyszer felkelek, akkor felkelek. Még ha a következő dolgomig van több órám is akár. Nyáron sem csináltam divatot belőle soha, hogy pizsamában flangáltam aztán visszadőltem.
Valahogy "szent" helynek tartom az ágyamat, ahova csak frissen, üdén, illatosan fekszem be, tusolás után, és ha már kikászálódtam, nem mászok vissza, hanem rögtön ruhát váltok. (Amennyiben nem váltottam ruhát rövid időn belül, este megy a szennyesbe...)
Annyi idő szakadt hirtelen a nyakamba, hogy azt se tudom, mihez kezdjek vele. De túl sok minden közül úgysem válogathatok, mert a gyomrom nincs valami jól, úgy az egész hasam nem érzi jól magát ma reggel...
Szóval végső konklúzióként nem tudom, hálás legyek-e Galádnak vagy sem azért, mert nem hagyott aludni, és már hajnalban felébresztett...
Na jó, szokták mondani: Nyugtával dicsérd a napot! - ígérem, így is fogok tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Pötyögj valamit körültekintően. :)