Az ember mindig vár...

Gyááá, megint panaszkodni akartam, de inkább nem írok semmit, inkább csak magamban puffogok. Mert még ahhoz is elég dühös vagyok, hogy itt leírjam. Inkább írok két jóhírt.

Egyik: végre ki tudtam cseréltetni az óraszíjamat, igaz, hogy emiatt másfél órával később értem haza, mint amúgy szoktam, de legalább szép narancssárga bőrszíj van rajta. És ehhez egy másik útvonalat is próbáltam ki hazafelé, amit lehet, hogy népszerűsíteni fogok, mert bármit hajlandó vagyok megtenni, csak elkerüljem a 4-6-os villamost. Sőt, ha jól számoltam, akkor talán 10 perccel le is rövidíthetem az utat. Na majd holnap odafelé is letesztelem.

Másik: hazafelé jövet a metró aluljáróban megláttam egy srácot, amint egy nagy A4-es lapon a volt iskolám rövidítését mutogatta, vagyis gondolom várt valakiket, és ez volt a kulcsszó, mint pl a repülőtereken és pályaudvarokon, amikor várják a cserediákot, vagy akárkit.

Muszáj volt odamennem hozzá és megkérdeznem, hogy kiket vár, mire azt válaszolta, hogy ő most kezdi a sulit ott, és a leendő csoporttársaival szeretne találkozni, hogy kicsit felfedezzék a környéket. Ezt a részt nem annyira értettem, mivel ez a suli nem Budapesten van, úgyhogy utána néztem, és láss csodát, mióta végeztem, elég sok minden átalakult a képzésben, mivelhogy most már nem csak Nagykőrösön, hanem Budapesten is van képzés nappali tagozaton. Bezzeg mikor én jelentkeztem, még szó sem volt róla... Csak ott volt kihelyezett tagozat, illetve pár évvel később már Kolozsvárott is. No hát, szépen fejlődik a világ, úgy látszik. Csak le ne maradjak!