Utánozás: majomszokás

Attól még, hogy a televízióban nyugati műsorokat vetítenek, és nyugatról beáramlott szövegekkel és reklámokkal akarnak nekünk eladni, legyen az akár szellemi termék, akár kézzel fogható dolog, még nem biztos, hogy nekünk, magyaroknak valóban erre van szükségünk és igényünk. Egyesek szerint le vagyunk maradva a többi civilizációtól több évtizeddel - ha nem évszázaddal - de szerintem nem mi maradtunk le, hanem ők siettek túlságosan előre. Gondolok itt például az egyik kereskedelmi csatorna új műsorára, ami nem kicsit hajaz Gordon Ramsay konyhájára.... Az eredeti műsornak valami olyasmi címe van, hogy Pokolkonyha, a magyar műsor címe meg azt hiszem Konyhafőnök, de most ennek nem néztem utána rendesen. Mindenesetre a műsor - bemutató alapján - úgy épül fel, hogy bizonyos számú szakács (akik gondolom a magyar vonatkozásban nem hivatásos szakácsok, csak emberek, akik szoktak főzni) versenyzik egymással talán ugyanannak az ételnek a többféle elkészítésében, vagy bizonyos ételek tálalásában, stb. Akinek a munkája pedig a séf szemében nem éri el a szintet, az hatalmas szidást kap, de olyan minősíthetetlen stílusban, hogy le sem tudom írni. Vagyis elhordják mindennek, és sértegetik, hogy jól szálljon magába... Értem én, hogy az alapötlet szerint igen szigorú és már-már drákói stílusa van a vezetőnek, és ez adja a "nevet", de nem vagyok benne biztos, hogy szükségszerű ezt teljes valójában átvennünk. Szerintem a magyar ember nem szereti az ilyesmit. Lehet, hogy azt gondolják, felnövünk a nagyokhoz, és mi is olyan dolgokat szeretnénk látni a tévében, mint az amerikai otthonokban láthatók, de az én gyomrom ezt nem tudja bevenni. Miért kell nekünk mindenkit majmolnunk, és magunkra erőltetni egy másik nemzet/nép/társadalmi csoport/közönség igényeit vagy ízlését? Miért kell nekünk mindenkihez igazodnunk? Nem minden jó, amit ránk akarnak tukmálni! Különben abban sem vagyok biztos, hogy az amerikaiak szeretik ezt. El tudom képzelni, hogy ők is csak azért nézik ezeket a fajta műsorokat, mert nincsen más. Most hirtelen egy film jutott eszembe, a magyar címe: Hülyék paradicsoma, na az pont erről a népbutításról szól. Példának okáért a moziban megy egy új film, melynek címe: A segg. És mit lehet látni a filmben? Másfél órán keresztül egy pucér férfihátsót... Premier plánban. Na, most ez a műsor szerintem pont ilyen lesz. Csak éppen több segget nézhet, aki akar, ráadásul olyanokat, akik egymást sértegetik.

Eleve sem értem ezt a liberalizmust, hogy a külföldről jövő szennyet miért kell nekünk zokszó nélkül lenyelni. Akár filmről van szó, akár könyvről, akár zenéről, vagy bármilyen termékről... Ha másnak jó, akkor kötelező jelleggel jó kell lennie nekünk is? Sőt, másnak jó egyáltalán? Bárkinek?

Bátyám is elment tetováltatni, mind a két alkarjára, külső oldalra. Az egyik karján egy olyan idézet, amiről tényleg elhiszem, hogy sokat jelent neki, ezért azt annyira nem is firtatom, bár kíváncsi lennék rá 10-20-50 év múlva. Viszont a másik karján... Ott is egy idézet, ami annyira de annyira hétköznapi, ugyanolyan tucatáru, mint azok a tetoválások, amiket ő lekicsinyelt, sőt, baromságnak és értelmetlenségnek titulált. Jelen esetben én inkább azon vagyok, hogy a nonfiguratív ábrák még 50 év múlva is nonfiguratívak lesznek, vagyis sem most, sem akkor nem fognak olyasmit jelenteni az embernek, amivel nem tudnak azonosulni. Bátyám azért szidta ezeket az ábrákat, mert szerinte nincs jelentéstartalmuk, és az emberek csak azért varratják magukra, hogy legyen rajtuk valami, hogy ők is büszkélkedhessenek azzal, hogy tetoválva vannak. Épp ezért ezeket az embereket sem tartotta sokra. Erre most ő magára varrat egy ugyanolyan sablontetoválást, csak éppen nem kacskaringós vonalak, hanem értelmes magyar szavak formájában. Most még van jelentése, de később majd olyanná válik, mint a szidott minták. Akkor mit fog mondani? Most még lehet, hogy elégedett, de nem tudom, vajon később is az lesz-e. Azt mondani meg badarság rá, hogy "a később nem érdekel". Az -élj a mának- nem az én életfilozófiám.

Majmolni a nyugatot, hódolni a divatnak, csak azért, mert mindenki ezt csinálja...

Szerintem nem éri meg.