Korai volt az örömöm... Kezdem azzal, hogy a héten kettő napon kezdek 4. óra után, kettő napon 5. óra után, és az ötödik napon már a 4. órában a gyerekekkel vagyok. Természetesen a két nap közül mikor ráérnék csak fél 1-re beérni, az egyiken reggel fél 8-kor már benn kell lennem, mert helyettes vagyok. Igen, jól sejtitek: ez a csütörtök, aminek eddig annyira örültem. Sebaj, így legalább biztos lehetek benne, hogy még az 5. órába is kiírhatnak helyettesnek, ha éppen úgy adódik. Végül is azt akartam, hogy a péntek délelőttöm szabad legyen, és ne a csütörtök délutánom legyen tiszta kapkodás. Oké, ezt elértem. De olyan szerencsétlenül alakult az órarendem, hogy egész évben péntekenként fogok sírni. A 4. óra egészen pontosan 10:55-kor kezdődik, és 11:40-ig tart. Szóval nekem már legkésőbb háromnegyed 11-re be kell érnem az iskolába, ami azt vonja maga után, hogy a szuperszabad péntek délelőttöm egészen pontosan 09:30-ig tart. És azt mondom, ez még mindig nem a legnagyobb problémám. A legnagyobb problémám az, hogy a péntek 4. órát csak a fél csoporttal töltöm, az 5. órát az egésszel, mivel technikát tartok nekik, viszont a 6. órám szabad, mert akkor más tanárral van órájuk, és csak azután veszem vissza őket, immár teljes létszámban napközire. Hogy mi a fenét fogok csinálni abban az egy nyomorult órában péntekenként, arról fogalmam sincs. Mondhatnám, hogy készülök a technika órámra, de akkor mivel töltöm a csütörtök délelőttjeimet? És a legborzasztóbb az egészben az, hogy míg a délelőttösök megtehetik, hogy hazamennek, ha nem kell helyettesíteniük délután, addig a délutánosoknak ott kell ülniük az iskolában munkakezdésig, akár van dolguk, akár nincs. A 32 óra úgy látszik, nem vonatkozik mindenkire egyenlően. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy mindenkire vonatkozik, de valakikre egyenlőbben, mint másokra. Ezt meg még az is nehezíti, hogy nekem kicsivel több mint egy óra a munkába jutás, szóval ha esetleg 8-kor megbizonyosodom arról, hogy nem kell senki helyett beugranom, és haza akarnék menni, hazajutnék mondjuk negyed 10-re, és nagyjából negyed 12-kor már el is kellene indulnom vissza. 2 óra meg megint semmire nem elég. Ja és persze ha fejembe venném, hogy pénteken szervezek magamnak egy helyettesítést délután, mert mondjuk elutaznék (mint idén áprilisban volt példa rá), akkor nem csak a napközit kell valahogyan megoldanom, hanem a technikát is, ami azért jóval macerásabb.... Egyedül az menthet meg, hogy a második félévben új órarend lesz. Nem lesz a péntek a kedvenc napom...
Továbbá megkaptuk a hajnali ügyeletek beosztását is, ami azt jelenti, hogy a névsor első fele 6-ra, a másik fele háromnegyed 7-re kell bemenjen azon a bizonyos napon, mikor rákerül a sor, és én - noha a második oszlopba tartozom - szerdára jutottam, ami azért sz*r, mert másnap is korán kell kelnem. 5 embert kérdeztem meg, akivel tudtam volna cserélni csütörtökre, mind az 5 visszautasított, vagy azért, mert neki is éppen pont a csütörtök volt jó, vagy azért, mert már másvalakivel leboltolta a cserét. az utolsó visszautasítás volt a "kedvencem", attól az kollegámtól soha semmilyen szívességet nem tudtam kérni, mert mindig volt valami remek kifogása, amivel nem tudtam vitába szállni. Most is úgy mentem oda hozzá, hogy gyanítottam a választ, de azért megpróbáltam. A leggyönyörűbben törte ketté reményeimet: "bármelyik másik nap jó lenne nekem, de pont a szerda nem jó" - mert hogy aznap éppen ő a soros abban, hogy a gyerekeit (akik nem is a sajátjai) iskolába vigye. Kíváncsi vagyok, mit tett volna, ha szerencsétlenül pont ő esik a nyomorult szerdára... Még az a megoldás jutott eszembe, hogy megkérek valakit a napközis kollégák közül, aki szerdán helyettes, hogy aznapra engedje át nekem, és vigye el másnap a helyettességet. Ha ez sem válik be, akkor szívni fogok mint a torkos borz...
Ja és persze hozzátenném, hogy nem egyedül az én helyzetem vacak. Senkinek sehogy sem jó az, ahogy idén alakultak a dolgok. De legalább nekem van hol kiadni magamból a feszkót. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Pötyögj valamit körültekintően. :)