Egyszerűen borzalmas, mennyire utálom az embereket... Illetve nem is az embereket, csak azt, ahogyan viselkednek. Talán csak az én személyes aurám szélesebb, mint az átlagé, én nem tudom... De nem hiszem el, hogy másnak kényelmes lehet egy majdnem üres tömegközlekedési eszközön (jelen esetben HÉV-en) pontosan mellém ülni... Felszáll, van egy csomó üres hely, de ő fogja, és mellém ül le, még akkor is, ha egy embernek sem elég kényelmes az a szűkös ülés... És ezt a mentalitást nem értem. Vagy én vagyok ennyire vonzó ezeknek az embereknek? Én nem akarok vonzó lenni. Inkább megrugdosnék mindenkit, aki annak ellenére akar mellém ülni, hogy velem szemben is és mögöttem is van szabad hely. Most már megvan a jogosítványom, már csak egy kis gyakorlás, meg az útvonal alapos memorizálása, és véget vetek ennek a "csak azért is mellé ülök" helyzetnek. Komolyan, az embernek munkából hazafelé menet nem arra van a legnagyobb kedve és igénye, hogy másvalaki mellett nyomorogjon...
Ha már a munkánál tartunk: hamarosan becsöngetnek, jövőhéten hétfőn már kezdődik az iskola, és az épület még nem néz ki úgy, mint ha napokon belül elkezdődne a tanulás. Na nem azért, mert nincsenek jelen a pedagógusok vagy a dolgozók, hanem mert még az egész folyosó tele van festékes vödrökkel, a lépcsők linóleumcafatokkal, az udvar meg szeméttel. Ott volt egy egész nyári szünet, és nem volt nekik elég, hogy a felújításokat elvégezzék, egyáltalán hogy belekezdjenek. Az udvaron már térdig ér a gaz, erjedt gyümölcsök aszalódnak a fa alatt a padon, mindenfelé falevelek és sár, az ülő alkalmatosságok pedig úgy néznek ki, mint ha Hirosima egyik iskolaudvarában állnának. Nem régiben valaki panaszkodott, hogy náluk volt felújítás, de a felét elzsebelték az összegnek, és vacak anyagokkal dolgoztak. Na hát én mondtam, hogy örüljön neki, hogy legalább valami munka van ott, mert nálunk még csak munkások se tették be a lábukat az épületbe... Vagyis egész eddig nem, de hétfőn érdekes módon elkezdtek valamit munkálkodni.
A termet is kitakarítottuk, régi összegyűlt ócskaságokat dobáltunk ki (csak azt nem tudom, júniusban miért nem lehetett ezt megcsinálni, ha már semmi más teendőnk nem volt..) Én a napközis szekrényt pakoltam ki és szortíroztam, vagy két tucat játék, de a fele olyan hiányos és használhatatlan, hogy inkább jobb lenne kidobni... De ugye azt nem lehet, mert nem tudjuk, mi van leltáron és mi nincs... A szekrény aljából előkerültek régi tornazsákok, cipők, pulcsik, stb, nyilvánvalóan évek óta ott álltak és nem hiányoztak senkinek (illetve ha mégis hiányoztak, akkor nem tudták a gazdáik, hol keressék őket, mert senki nem érdeklődött utánuk), úgyhogy fogtunk egy jó nagy zsákot, és beledobáltuk mindet, aztán kitettük a folyosóra, arra a rövid időre, míg kitaláljuk, mi történjen velük.... Ha időközben lába kélne a zsáknak, remélem, az új gazdája jobban fog vigyázni a tartalmára. Ez a művelet elvett az életemből majdnem 2 órát, mert még a játékokat is átnéztem, hogy egyáltalán mi az, ami használható belőlük, és nem mondom, hogy most már minden a lehető legszebb rendben van a szekrényben, de mégiscsak áttekinthetőbb, mint volt. Holnap reggel 9-kor ismét kezdődik a munka, bár még nem tudom, mi lesz a feladatom.
Ma megcsináltuk a beosztást is, vagyis a helyettesítő rendet, és remélem, jobb lesz ez az évem mint a tavalyi, mert tavaly péntekenként kellett bemennem reggel fél 8-ra, idén pedig sikerült a csütörtököket lefoglalnom magamnak. Ez annyiban könnyíti meg a helyzetemet, hogy ha hétvégén esetleg el akarnék utazni, elég lesz pénteken délelőtt összepakolnom munka előtt, na meg könnyebb lesz péntekre szerveznem magamnak helyettesítést, ha a pénteket is szeretném kikérni. Ja és szerdán sokkal könnyebb időben lefeküdni, mint csütörtökön. Szeptember közepéig el kell készítenem a foglalkozási tervet is, amit úgy fogok megcsinálni, mint az egyszeri diák: kimásolok egy régebbit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Pötyögj valamit körültekintően. :)