Van egy kedvenc képem az interneten, amin mindig jót mulatok, és sokszor eszembe is jut. Például a múlt héten is sokszor felötlött bennem, mert annyira aktuális volt minden egyes nap. Íme:
Kicsit szatirikus, de nagyon is helytállónak tűnik. Sokakat sérthetek vele, mert nem csak viccesnek tartom a képet, de igaznak is, amivel szabad egyet érteni meg nem egyet érteni, de ezt nézzétek el nekem.
A meteorológusok mondanak mindenfélét, hogy zivatar lesz, meg felhőszakadás, meg hét ágra fog sütni a nap, és hogy sehol sem lesz szél, aztán ez vagy igaz lesz, vagy nem. Mert Isten az összes műszernél és meteorológusnál bölcsebb és hatalmasabb. Nem olyan időjárás van, amilyet a gépek mutatnak, hanem amilyet Ő akar. Ez bizonyosodott be nekem az elmúlt héten. Is. Például a múlt hétre az összes előrejelzés esőt mondott, meg "egyáltalán nem strandidő"-t, aztán mi mégis minden nap le tudtunk menni a Balatonban fürdeni. Igaz persze, eső is esett, de nem egész álló nap, és nem is huzamos ideig. Általában esténként, éjjelenként esett, és nem is olyan rettentő nagy mennyiség. Ez pedig minket egyáltalán nem zavart abban, hogy kihasználjuk a lehetőséget egy jó kis fürdőzésre minden nap. Volt már máskor is olyan, hogy esős, szeles, borús időt mondtak, és még csak szellőcske sem volt, hanem végig sütött a nap. Igaz, ez áprilisban volt, és mint tudjuk, az a hónap szeszélyes, de a lényeg nem ez. :)
Nagyjából ennyit tudok mindenkinek mesélni a múltheti nyaralásról, mert az összes programunk nagyjából ebben a hármasfogatban merült ki: alvás-evés-strand. Hol összekapcsolódtak egybe, hol pedig csak egyiket-másikat "űztük", de unatkozni nem volt lehetőség.
Tegnap jöttünk haza, persze a legnagyobb hőségben, és elég sokan is voltak az utakon, mert sokan beijedtek a kis szemerkélő esőtől, de nekünk még okvetlen el kellett mennünk bevásárolni az egyik nagy bevásárlóközpontba, úgyhogy nem úsztuk meg pár röpke órával a hazautat. Persze, különleges okunk volt rá: egy évvel megint idősebb lettem, és ezt kultúránk szokásaihoz híven meg kellett ünnepelni. Beértem volna a klasszikus fagyi-tortával (amit gyerekkoromban sokszor kaptam torta helyett, Vienetta®), de nem volt, egyetlen darab sem. Előre gyártott tortát nem szerettem volna (mert csak pénzkidobásnak tartom, se nem finom, se nem jó, se nem különleges, se nem szép, és egyébként is édesanyám tortájával egyik sem ér fel), úgyhogy maradt a klasszikus jégkrém, Carte d'Or®, amiből egyből kettőt is vettünk, és ezzel elintéztük a torta-ügyet. (Máig, mert ma csak azért is megkaptam a tortámat. Amit édesanyám készített.) A születésnapomat is megültük, de csak olyan szelíden, négyesben, és még mindig vágyom arra, hogy egyszer valaki nekem egy meglepetésbulit szervezzen, vagy hogy a családomon kívül másokkal is együtt ünnepelhessek, de talán majd ennek is eljön az ideje... valamikor. Persze, tudom én, mindenkit az érdekel, mit kaptam ajándékba. Hát, elmondom: egy e-book olvasót. Ja meg egy kulcstartót, amire a slusszkulcsomat fűzhetem, mert jegyezve van az autóm márkájával. Aztán még Luistól is kapok valamit, illetve valamiket, az egyikről tudok (egy ékszer), ezért kértem, hogy adjon valami olyat is, ami teljes meglepetés lesz. Izgatottan várom már, mert neki mindig szuper ötletei vannak. :)
Különben az olvasót már igénybe is vettem, rátöltöttem azt a könyvet, amit éppen olvasok, ezért az egyiket hagyhatom a táskámban, a másikat az éjjeli szekrényen, és mindig kéznél lesz, ha olvasni támad kedvem. De szerintem az általam elolvasni vágyott könyvek jó része nem jelent még meg e-könyv formájában, szóval itt az idő, hogy tágítsak az érdeklődési körömön. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Pötyögj valamit körültekintően. :)