Things.

Sok írnivalóm lett volna az elmúlt hetekben, de amikor időm lett volna rá, erőm nem volt, amikor meg erőm teljében voltam, nem voltam net-közelben... úgyhogy csak röviden közlöm a tényeket.

- Vannak, akik feltöltenek az internetre (Facebookra) képeket ételekről, hogy "ilyennek kellene lennie - ilyen lett", és nagyon mosolyognak/siránkoznak rajta. Szokás megmutatni az otthoni próbálkozásokat, mikor például valaki süt egy újfajta pogácsát, és az eredmény nem olyan, mint a recepten látható fotón. Na, én nem ételekkel próbálkozom, hanem olyan barkácsötletekkel, amiket gyerekekkel is tudok hasznosítani az iskolában. Ugye nagy örömömre idén tartok heti egy technika órát a kis 3.-osaimnak, és az ötleteket jobbára az emlékeimből merítem, de néha előveszek egy-egy internetes oldalt is, ahol láttam valami jót és használhatót. A legutóbb példának okáért egyszerű őszi faleveleket készítettünk. Ez volt az ötlet: 

 és ilyen lett az, ami nekünk sikerült. Vagyis a mintapéldány, meg a sablonokból készített darabok. (Ki lehet találni, melyik volt az első, és melyikek voltak azok, amikkel a gyerekek ügyeskedhettek.)

Valahogy az otthoni megoldások sosem egyeznek az ötletadóval. (Lehet, hogy az volt a gond, hogy az eredeti megvalósításban maradék papírokat használtak, nekem meg muszáj volt újakat bevetnem?)

- Volt egy tüszős mandulagyulladásom, mellette jól meg is fáztam, úgyhogy egy hétig nyomtam itthon az ágyat. Igaz ugyan, hogy már két hete volt, de még mindig köhögök, és szerintem ez még egy pár hétig el fog húzódni. Tavaly ugyanez volt. Ugyanígy kezdtem, és hetekig tartott, mire kimásztam belőle. Sosem tudom megúszni. Vagy az allergia kínoz, vagy valami hülye vírus.

- Elmentünk a főzdefesztre, és megkóstoltunk megint egy pár kézműves sört, de én akkor is maradok a Fótinál. :) Aztán voltunk az @rc plakátkiállításon is, de az nekem nem jött be. Volt egy pár ötletes kép, köztük például az egyik ismerősöm plakátja is, de egyébként nem szeretem, ha már a csapból is a politika folyik....

- Fejembe vettem, hogy veszek egy kocsit. Mert ugye van nekem egy autóm, illetve fogalmazzunk úgy, hogy van egy autó, ami állítólag az enyém, mert hogy amit ajándékba kap az ember, az általában a tulajdonát is képezi neki... De ezt az autót sose éreztem, és sose érezhettem igazán a magaménak. Nem a nevemen van, nem én járok vele, és még csak nem is olyan, amilyennek én szeretném, ha lenne. De a legnagyobb hibája mégsem ez, hanem, hogy mikor vettem két ragasztható matricát, mint tanuló vezető, hogy majd akkor ráragasztom az elejére meg a hátuljára, közölte az én édes testvérem (aki egyébként maga az ajándékozó volt), hogy ne ragasszam már rá, mert még ő is szeretne vele járni. Mármint a kocsival. Gondolom ide-oda, dolgozni, haverokhoz, csak úgy "csapatni", akármi. Hát jó, b*szd m*g, majd veszek magamnak egy saját autót, amire azt ragasztok fel, amit akarok, és ÉN járok vele ide-oda, dolgozni, haverokhoz, vagy akármi. Úgyhogy már nézelődök is itt-ott, jó lenne eleve kigondolni, hogy milyen autót is szeretnék, meg hogy akkor mennyi pénzt kell rá összegyűjtenem. Valószínűleg valami kölcsönt is kell majd felvennem, de ha egy nekem tetsző árfekvésű autót találok, talán családon belül is megoldhatom a pénzügyeket. S hogy milyen kritériumai legyenek az autónak? Jó nekem a használt is, de új legyen - úgy is mondják: újszerű, vagy jól karbantartott - (előre bocsánat a Trabantosoktól meg Wartburgosoktól, de nekem ezek a kocsik már nem újak, akármikor is lettek forgalomba helyezve), kicsi legyen, keveset fogyasszon, és könnyen lehessen kezelni a sebességváltót, vagyis csak megpöckölni kelljen, de ne arrébb passzírozni. Azt hiszem, a többi már részletkérdés. Sem a típusa nem érdekel, sem a gyártási éve, sem az alvázszáma, sem a színe, sem a futott kilométerei, és még csak az sem, hogy hány ajtó van rajta. De az biztos, hogy nekem lesz egy autóm, és a kedves testvéremnek nem fogom az orrára kötni. Egyszer csak hazaállítok az új járgánnyal. Ami csak az enyém lesz!