Mindenek előtt a hagyomány!

Nos, elérkezett ez a pillanat is. Január 4-én képes vagyok végre leülni a laptop elé, és összeszedni az "évértékelő" beszédemet. Mióta aktívan blogolok, minden szilveszter táján számba veszem, mi történt velem az elmúlt egy évben, és mire számítok a következőtől. Nos, ahogy elnézem, tavaly ilyenkor sem voltam ügyesebb, ugyanis január 3-án sikerült eme igény(em)nek eleget tennem, és decemberben szintén nem írtam egyetlen szót sem.

De akkor mi is történt velem 2014-ben?

Január:

2 hónapnyi szünet után ismét elkezdtem vezetni járni, (jaj, hogy lehet ezt szépen magyarul mondani), és vettem 2 koncertjegyet egy márciusi előadásra, melyről majd idejében szólni fogok. Igazából nagyon nehéz visszaemlékezni egy évvel ezelőtti történésekre, és még a naptáram vagy határidőnaplóm sem segít benne.

Február:

Volt egy ismételt sikertelen vizsgám forgalomból, aminél tényleg csak egy hajszálon múlt az ügy, mert a rendelkezésre álló 45 percből 40-et levezettem. És még a vizsgabiztos is próbált kedvesnek és biztatónak lenni, vagy csak látszani, de nem igazán jött össze neki. Tulajdonképpen ez a sikertelen vizsga az egész hónapra, de az egész évre rányomta a bélyegét. Aztán a laptopomat (akkor még Mancit) elvittem szervizbe, de 3 héten keresztül ültek rajta, és nem javították meg... (Aztán később hiába kaptam egy tippet, hogy kihez és hova vigyem, kerestem más megoldást a problémára, és végül megoldottam szerviz nélkül.)

Március:

A hónap közepén elmentem édesanyámmal egy koncertre, melyről még itt is írtam pár sort, Koncz Zsuzsa régi kedvencem (volt), és semmiképpen nem akartam leélni úgy az életemet, hogy őt még élően nem hallottam. Ezért került amibe került, én vettem 2 jegyet a koncertjére, és heteken (sőt, hónapokon) át készültem rá. Aztán olyan csalódásként ért, hogy azt elmondani sem tudom. Egy kampánygyűlés kellős közepén éreztem magam, és egyre jobban feszélyezett, hogy mikor az előadóművész azt kérte, álljunk fel és fogjuk meg egymás kezét, csak én és édesanyám maradtunk ülve. Teljesen el tudja rontani az élményt. A sikertelen vizsga eredményeképpen elkezdtem dilidokihoz járni, akit édesanyám ajánlott, mert régóta, máshonnan ismerik egymást, és bízik benne. A nagymamám barátnője meg (aki kb 20 évvel fiatalabb mint a Mamám) felajánlotta, hogy gyakorol velem. Végül ebből nem lett semmi, és a dilidokit is kb. csak háromszor láttam, utána ezt az ügyet is megpróbáltam inkább egyedül megoldani.

Április:

Na, az év első olyan hónapja, amikor valami jó történt velem. Illetve velünk, mert ennek a történetnek ketten voltunk részesei: Luis és én. Elutaztunk Agárdra pár napra, hogy együtt legyünk, ketten legyünk, magunk legyünk, boldogok legyünk. Bicikliztünk, filmet néztünk, sétáltunk, jókat ettünk, és wellnesseztünk a szállásunk alagsorában elhelyezett jakuzziban és szaunában. Közéleti dolgokról nem teszek említést, és az iskolai ügyeket is kihagyom az emlékezésből.

Május:

Volt egy szülinaposom, akit sok szeretettel és odafigyeléssel köszöntöttem a hónapban, és ettől én is feldobódtam. Elkezdtem "sportolni", egy munkatársammal jártam biciklizni. Sajnos ez rövidtávú dolog volt, mert júniusban az iskola végeztével ennek is vége lett. (Fél év telt el azóta, de még nem folytatódott, és nem is fog. Megint jönnek rám a kilók...) Szerveztünk egy évfolyam-találkozót a fősulis társaimmal, akik együtt diplomáztunk, ottalvósra terveztük, és véghez is vittük, de a majd' 30 főből csak 7 volt képes képviseltetni magát. Nem baj, mi azért még jó pörköltöt főztünk, jó bort ittunk, és jót beszélgettünk. Sajnos az évfolyamvezetőnk, (aki egyébként a fődékán is volt) nem tudott eljönni, vagy csak simán elfelejtette, de az is lehet, hogy nem volt kíváncsi ránk (bár ez utóbbit nem hiszem, mert mindig minden diákja nagyon érdekelte, és szeretett minket), így vele nem tudtunk találkozni. (És sajnálatos módon ma értesültem róla, hogy tegnap elhunyt. Hosszan tartó, nehéz betegsége volt, mellyel sokáig küzdött, de végül a betegség győzött. Sajnos P. bácsival már nem fogunk találkozni ebben az életben.)

Június:

A hónap elején volt az osztálykirándulás az iskolában, az úti cél Balaton volt, pontosabban Siófok, és rögtön utána mentem Luisékhoz egy esküvőre, így az osztályt nem is kísértem haza, hanem Székesfehérvár közelében leszálltam a buszról, Luis pedig értem jött. Természetesen sem a menyasszonyt, sem a vőlegényt nem ismertem, de papíron a menyasszony vendégei voltunk. Ami lehet egy esküvőn, az volt, és amit én utálhatok, azt mindet utálom. Na mindegy. A hónapra jutott még egy munkatársi kirándulás is, 2 nap egy faházakkal teli üdülőben, egyik kollégánk jóvoltából, igazából ezt csak egy szóval tudnám jellemezni: pálinka. Rögtön ezután a hétvége után szakadt ránk a szabadság, amit már úgy vártam, mint gyerekkorom születésnapjait. De azért ejtettem pár könnycseppet az osztályért, akit búcsúztattunk. Szeptemberben új bagázst kaptam.

Július:

Egy piros betűs ünnep a születésnapok és névnapok mellé: 8-a. Ekkor ültem ugyanis utoljára az oktatóm mellett a volánnál. A kitűzött 45 perc valóban 45 perc volt, a kanyarok száma megegyezett az előírttal, 2 parkolást és 2 manővert sikerült végrehajtanom, és épségben kiszállnom a kocsiból. 21-én mehettem is az okmányirodába, és olyan titokban kellett intéznem, mint ha legalábbis drogot csempésznék... Mivel az egészet meglepetésnek szántam. Nem vagyok babonás, de mondhatjuk, hogy babonából nem tettem róla említést senkinek. Oppá, senkinek, Luison kívül. Mert ő az egyetlen, aki tudott róla. A hónap végén volt még egy kis nyaralás Balatonszárszón, mely pont a születésnapomon ért véget.

Augusztus:

Néha elgondolkodom, valójában hány éves is vagyok. De a születési anyakönyvi kivonatom szerint 28. Belegondolni is rossz. Volt egy bevásárló túrám, születésnapom, ajándékom, de a hónap legnagyobb meglepetése az volt, hogy végre találkozhattam 5 év után egy nagyon kedves barátnőmmel, meglátogattam, egy estét nála töltöttem, és pár napra rá viszonozta a látogatásomat. Ezek után megbeszéltük, hogy a kapcsolatot nem csak interneten keresztül fogjuk tartani, hanem kézzel írt levelek formájában is. Kaptam egy orrpiercinget, illetve egy kártyát, amivel állítólag vezethetek személygépkocsit. Voltunk Luissal egy másik esküvőn is, ezt az ifjú párt sem ismertem jobban, mint a júniusit, de legalább az esküvőjük tetszett, és a frizurám is úgy frissült, hogy amióta levágattam rövidre a hajamat, most tetszett a legjobban. (Pedig az összes változat jobban tetszik, mint a hosszú hajam. Pedig annak idején hogy hadakoztam ellene....)

Szeptember:

Elkezdődött az iskola, a régi tanári gárdával, de új csoporttal, és elég sok fejfájást okoznak nekem. (Azóta is.) Egyre többet vezetek, de még mindig nem egyedül. (Ígérem, egy egész posztot fogok szentelni annak, ha valaha egyedül képes leszek volán mögé ülni.)

Betalált egy tüszős mandulagyulladás, utána meg egy kellemes kis övsömört is összeszedtem, de szerencsére mind a kettőből sikerült viszonylag hamar kigyógyulnom.

Október:

Egy újabb nagyszabású Arénás koncertre készültem ezerrel, már októberben megvettem a jegyeket rá. Ezen kívül a szilveszterünket kezdtük el szervezni, és volt egy elég hosszú őszi szünet is, aminek jó részét Luiséknál töltöttem. Viszonylag csendesen telt a hónap, kell egy ilyen is az évben.

November:

Az év vége felé kezdtek összejönni a dolgok, ugyanis a hónap első napjaiban észrevettem a cicámon 2 bolhát. Hogy honnan szedhette össze, azt nem tudom. Mindenesetre egyből rohantam az állatorvoshoz valami gyógyszert kérni rá, és a lakást is körbepermeteztem az e célra kitalált szerrel. Eléggé az elején "megfogtam" a dolgot, és sikerült is elhárítanom a veszélyt. De ekkor még nem tudtam, mi fog még rám várni az évben. Az iskolában a gyerekekkel csináltunk egy adventi naptárat, ugyanúgy, mint tavaly, befőttesüvegekbe tettünk finomságokat és meglepetéseket, készítettünk rá fehér zokniból hóember-bábot, és minden nap egy-egy üveg tartalmát osztottuk ki. Ez a játék december 19-ig tartott, vagyis amíg volt tanítás. Tetszett a gyerekeknek. A hónap pozitívuma pedig Teodor volt, az új laptopom (melyen már ezeket a sorokat is írom), ezt Luis segítségével tudtam megvenni.

December:

Nos, az év utolsó hónapja mindig sok érdekes és említésre méltó dolgot tartogat. Például az extra dátum Ákos koncertet az Arénában, amire már október közepe óta készültem. Nem is csalódtam. :) Az idei tanév téli szünete talán minden idők leghosszabbja volt, 16 nap. Ki is használtam rendesen. Az első hétvégét Luiséknál töltöttem, a karácsonyt pedig itthon, a családdal. Idén nem sok ajándékkal készültem, a legfontosabb ajándék viszont az volt, amit édesanyámnak adtam (és még Luis is segített benne): legépeltem és kinyomtattam a receptjeit, amiket az évtizedek alatt felhalmozott a fiókban. Lehet, hogy a felét még sosem készítette el, vagy már arra sem emlékszik, kitől, honnan vannak, de legalább most már megtalál mindent, amit keres. Bátyámnak könyvet vettem, cserébe én is azt kaptam tőle, bár arról nem tudtam. Sajnos az év sok kedves emléke és boldogsága után az év végére egy nagyon szomorú dologgal találtam szemben magam: kiderült, hogy a macskám beteg. Nem csak egy kicsit megfázott, és kiheveri 2 nap alatt... Sokkal komolyabb betegsége van, még az orvosok sem tudják pontosan megmondani, mi, és miért. Vérszegény, ennyit tudunk. Magas láza van, rezignált, nem akar enni, nem akar inni, ezért karácsony másnapja óta szinte naponta járunk vele az állatorvoshoz, és kapja az infúziót. Kapott már vért is, de még nincs számottevő javulás. Félek, hogy el kell búcsúznom tőle, és nem tudok felkészülni erre a napra.

Szegénykém annyira erőtelen, és én annyira szeretem őt. A betegsége a szilveszteremre is rányomta kicsit a bélyegét, mert hiába utaztunk el kettesben Luissal, és töltöttünk együtt 4 csodás napot, nem volt olyan perc, hogy ne jutott volna eszembe az én drága kiscicám, aki még csak tavasszal lesz (remélem, lesz!) 3 éves. De sajnos az nem elég, ha én akarom, hogy éljen. Ezt neki  is akarnia kell. Azt hiszem, majd a következő bejegyzésemben írok róla bővebben. Most véghez viszem azt, amire ez a poszt hivatott...

Lássuk 2014 kedvenceit!

Az év zenéje: Ákos - Igazán

Az év koncertje: Ákos Aréna koncert

Az év könyve: több is volt. Sienkiewicz: Quo Vadis, Francine Rivers: Megváltó szeretet, John Green: Csillagainkban a hiba
Az év legrosszabb filmje: A Wall Street Farkasa
Az év legjobb filmje: Alien I (A nyolcadik utas: a Halál) rendezői változat

Az év sorozata: Terápia
Az év desszertje: Somlói galuska revolúció, vagyis torta :)

Az év itala: búzasör

Az év zenei "újdonsága": Omega diszkográfia 
Az év programja: Agárd
Az év meglepetése: egy visszakapott barátság

Az év elhatározása: gitártanárhoz járni
Az év legrosszabb pillanata: a cicám betegsége
Az év legjobb pillanata: az augusztusi tűzijáték
Az év fényképe: