Elhatároztam, hogy ebben a tanévben (mert ugye a pedagógusok az időt nem naptári években mérik...) minden nap írok valamit, még ha csak annyi is lesz, hogy "ma sem mentettem meg a világot".
Nos, ma volt az első munkanapom, alakuló értekezlettel egy vadiúj iskolában. (Mármint számomra vadiúj, egyébként meg jó pár évtized áll a háta mögött...) És már az első nap alkalmasnak bizonyult arra, hogy említést tegyek róla.
Nos, tudni kell, hogy már tavasszal tudtam, hogy ősztől itt fogom folytatni, szóval nem kellett az egész nyarat végigizgulnom, és kétségbeesetten figyelni az e-mail fiókomat minden nyaralás alatt. Azt is tudtam, hogy kikhez, milyen osztályba, milyen tanítók mellé, milyen szülők közé kerülök, így tudtam a teljes szabadság alatt erre hangolódni lélekben. Már ismerkedtem is az osztállyal, többször voltam benn náluk órán, és már a szülőkkel is sikerült összeismerkednem.
3. évfolyam, reál- és készségtárgyak, ez volt a terv.
Szokás mondani, hogy "ember tervez, Isten végez", ez az én esetemben halmozottan igaz most. Ugyanis nagyjából 2 óra hosszat ültem a tanáriban hallgatva az instrukciókat és a tanévről szóló tudnivalókat, amikor arra tévedt a szó, hogy ki kinek lesz a párja, hol lesz az osztálytermük, ki hova költözik, stb. És akkor az igazgatónő bejelentette, hogy személyi változások történtek, nem is elhanyagolható mértékben: három jólelkű kolléganő mondott fel a tanévkezdés előtt két héttel. Az egyik közülük arcátlan módon, minden előjel nélkül, csak besétált a papírjaival, hogy "ezeket kellene aláírni".
Így történt, hogy a biztosnak tűnő helyem többé nem volt biztos, és a vészforgatókönyv szerint (igazgatónő saját szavajárása) ha nem változik a helyzet szeptember 1-jéig, (márpedig sanszos, hogy nem fog), akkor én megyek az ő helyére, 2. osztályba, egy másik tanítónő mellé. (Legalább a reál vonal marad. Sajnos. Mert jobban örültem volna a humánnak, de ez van.)
De még ez sem biztos. Szóval jobb, ha nem készülök semmire, és nem rendezem be magam egy valamire. Sőt, talán az lenne a legjobb, ha nem is gondolkodnék rajta, mit hogyan fogok csinálni, hanem csak hagyom, hogy történjenek a dolgok, és sodródom az árral.
Mindenesetre már megismerkedtem a másik tanítóval, és beszélgettünk egy jót, és e rövid beszélgetés alatt kiderült, mennyi közös vonásunk van, szóval nem félek attól, hogy nehéz lesz vele együtt dolgozni.
Ha meg már itt tartunk! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én leszek a Joker-figura, aki mindenre jó, ha nem jön össze az "A" terv, akkor jó lesz a "B" is. Mert most úgy érzem magam, mint egy megoldóember. Engem tartottak annyira mobilisnak és alkalmazkodónak, hogy hirtelen beugorjak. És hogy mi lesz abban az osztályban, ahova eredetileg mentem volna? Visszahívták nyugdíjazásból a kedves hölgyet, hogy még egy fél évet toljon le. (Január 31-gyel ment volna nyugdíjba, addig félállásban maradt volna az iskolában, mint fejlesztőpedagógus.)
Hát, így állunk az első nap után. Bővebben és biztosabban csak jövőhéten tudok szólni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Pötyögj valamit körültekintően. :)