Dolgoztam már pár helyen, volt néhány igen rossz tapasztalatom előző munkahelyeken, szereztem jó és rossz élményeket egyaránt, de az utolsó két hely egyáltalán nem bővölködött a jó dolgokban, a legutolsó az maga volt a pokol. Talán egyedül annyit írhatnánk a számlájukra, hogy mindkét helyen megismertem egy fantasztikus embert és kiváló pedagógust, akikkel átsegítettük egymást a nehéz időkön. És most azt kell látnom, hogy mindkét előző iskolám emberhiánnyal küzd, és tanítókat keres. Az az iskola is, ahol tavasszal egyértelműsítették számomra, hogy ha lenne szabad státusz, maradhatnék, de mivel minden létszám betelt, és még gyesről is jönnek vissza tanítónők, sajnos nem tudnak tovább alkalmazni... Most itt vannak a tanévkezdés előtt néhány nappal, és nincsen elég tanítójuk. Én meg nem megyek vissza. Mert sokkal jobb helyem van. Ők főzték maguknak a levest, egyék is meg. Só az itt van nálam.
Itt végre emberszámba vesznek, feladatokat bíznak rám, és rendes tantárgyakat is, és kérik és várják a segítségemet. Az én megoldásom érdekli őket, és nem az, amit máshol láttam. Az a fontos, amit én teszek, és nem az, amit rám erőltet valaki olyan, aki azt hiszi, jobban ért hozzá.
Ma pl az volt a feladatom, hogy készítsem el az egyik folyosón a faliújságot, készülve az új tanévre, üdvözölve az iskolába (vissza)térő diákokat. Nem kérdezték meg, hogy hogy gondolom, nem kellett előre beszámolnom arról, hogyan fog kinézni, ha kész lesz; egész egyszerűen az elejétől a végééig rám bízták, és megbíztak bennem, hogy meg fogom tudni oldani. El is készült, szerintem jól is sikerült (kihoztam belőle a maximumot, ami az anyagokat és a lehetőségeket, plusz az idő rövidségét illeti), és amikor szabadkoztam, hogy ennyire futotta, akkor csak dicsértek, hogy milyen jó lett, és látszott rajtuk az öröm és az elégedettség. Az öröm, hogy nem nekik kellett csinálni, és az elégedettség, hogy más is ugyanolyan jól meg tudja oldani mint ők. Holnap készítek róla fényképet is, és feltöltöm utólag ide, mert úgy teljes a kép, ha itt is látható.
Összegezve tehát azt gondolom, hogy sokkal jobban járok ezzel az új hellyel, már az első héten csak pozitív tapasztalom volt, és most felfelé ível a pályám. Akik meg belém rúgtak az előző években, igazából csak erősebbé tettek, és a rugdosásuk felfelé lökött, mintsem a mélybe taszított. Most nekem jó, ők meg főhetnek a saját levükben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Pötyögj valamit körültekintően. :)