Szerintem a macskám nem szeret engem. Vagy csak ez a ház nem tetszik neki, és azért jár át folyton a szomszédba. Lehoztuk ugyanis magunkkal Balatonfenyvesre, a nagy családi nyaralásra, mert otthon egyedül nem hagyhattuk, és 4 nap alatt már háromszor kellett utánamennünk és megkeresnünk, mert elkolbászolt. És nem tűnik valószínűnek, hogy csak azért akadunk rá mindig a szomszédos kertben, mert a nagy mászkálásban, felfedezésben nem vette észre, hogy milyen messzi került tőlünk... Láthatólag sokkal jobban érzi ott magát, pedig oda is ugyanaz a Nap süt, és ugyanaz az árnyék vetül. A háziak meg valahogy nem szívlelik... Filmbeillő volt a jelenet, ahogy E. néni megfogta, és próbálta átadni a kerítés felett. Mondjuk szerintem sem a cica, sem ő nem élvezte a helyzetet. Miért kell neki mindig valahova máshova menni? Tán nem bánok jól vele? Rossz gazdi vagyok? Ez van, nem értek a macskákhoz csak szeretni tudom őket. Vagyis pontosabban csak őt. Ezt a kis hülyét, hülye dögöt. Egyébként az idei statisztikám sokkal jobb, mint a tavalyi, ugyanis már háromszor fürödtem a tóban, de még egy vágásom sincsen. Mondjuk első napon így is elég nagy sokkhatásban volt részem, ugyanis én vonattal jöttem egy nappal a többiek után (hiszen idén is FEZEN Fesztivált kaptam születésnapomra ajándékba Luiséktól, 3.-án szombaton ugyanis Deep Purple és EDDA lépett föl. Luis apukáját előbbi, engem utóbbi érdekelt jobban, így Luis apukája sikeresebb volt nálam, mert az ő kedvencét végignéztük hallgattuk, az enyémnek a félénél le kellett lépnünk. Szerintem ebből hagyományt csinálunk, a tavalyi is nagyon jól sikerült, és szerintem jövőre is pont akkorra esik majd. No szóval ebből kifolyólag én szombaton még Székesfehérváron voltam, másnap Luiséknál, és ő vitt el engem Siófokra vasárnap este, hogy fölszálljak egy vonatra, ami elhoz ide. Olyan fél 8, háromnegyed 8 körül érkeztem meg, első kérdésem rögtön az volt, hol a cica? a válasz: "Nem tudjuk, hol van." Azt hittem viccelnek, kérdeztem, hogy hol van? "Nincs meg a cica, Ági." Aztán kiderült, hogy egész délután őt keresték, mert délben még megvolt. Na, elkezdtem siratni, körbejártam a kertet egy csomószor szólongattam, hátha előjön, aztán felhívtam Luist, sírva mondtam neki, hogy nincs meg a macska, ő nyugtatott, hogy elő fog kerülni, és eltelt másfél perc, és előmászott a kert sarkából. Vagy az én hangomra, vagy mert pont akkor éhezett meg, vagy mert pont akkorra végzett a felfedező körútjával, mindenesetre úgy megörültem neki, megölelgettem, megpuszilgattam, aztán bevittem a házba, hogy már benn maradjon. Tegnap aztán nem mászott el nagyon, sőt, végig benn volt a kertben, napozott, mosdott, mókust lesett, este pedig újra bevittem a házba, hogy éjjel benn legyen. Erre ma? Délben megint elkóborolt, a szomszédban találtunk rá, visszahoztuk, és délután megint visszament. Csak attól félek, hogy legközelebb messzebb jut, ahonnan már nem tudjuk visszahozni. Szóval nagy volt a riadalom, de aztán megnyugodtam... És úgy látszik a vízióm nem vált be, mármint hogy nem nagyon tud hova menni, mert magas a kerítés. A kerítést lehet, hogy nem tudja helyből átugrani, de remekül mászik fára, a fa meg közel van a túlkerthez... Szóval remélem, valahogy kibírja még ezt a pár hetet a hónap végééig, és hazavihetem épségben. Nem tudom, hogy élném túl, ha végleg eltűnne.
Találtam magamnak papucsot is így a nyár végére, szóval most teljes az idill. 20.-áig talán még jelentkezem, de most kezdetét veszi az évszázad (hehe) römipartija. :D
Azért mászkál át a szomszédba, mert macska, semmi köze ahhoz, hogyan viszonyul hozzád. Szeretnek felfedezni, kicsit máshol lenni, teljesen normális jelenség. Azt viszont nem szeretik, ha valaki rájuk akarja kényszeríteni az akaratukat, vagy korlátozni őket a szabadságukban. A mi macsekunk például oda és akkor megy, amikor neki jólesik, és bár ivartalanított nőstény, megfelelő időjárás esetén (sem túl meleg, sem túl hideg) akár egész nap sem látjuk.
VálaszTörlésNa jó, de ő eredetileg szobacica, panelban él, most csak nyaralni jött el velünk... Mi a garancia, hogy vissza akar/tud/fog jönni hozzánk? Mert nekem csak az a félelmem van vele kapcsolatban, hogy elmegy, és ott is marad.
TörlésCsak figyeljetek rá, hogy ne tűnjön nagyon el, de nem kell visszahurcolászni, mert abból nem az jön le neki, hogy ezt nem szabad, hanem hogy nyaggatják, és már csak azért is el fog menni megint. Az a félelmed valós lehet, hogy jobban tetszik majd neki emez hely, de ez akkor is lehetne, ha egész nap veletek kuksolna a szobában. Ne legyen jobb dolga, mint otthon, akkor nem fogja ezt a helyet preferálni. Meg majd kiderül, ha hazavittétek, panelból nem nagyon tud megszökni, ha figyeltek rá, meg jó ötlet lehet majd néha kivinni és figyelni rá (mint ahogy kutyát sétáltatnak egyesek).
TörlésIgazából már most jobb dolga van itt, mint otthon, mert itt legalább lát zöldet, meg földet, otthon csak a kopár falakat meg bútorokat... De kaját én adok neki itt is, meg otthon is. Ha hívom, megjelenik, szóval azért nem aggódom már annyira, mint első nap, de még mindig bennem van a félsz. Na mindegy, majd lesz valahogy. Az biztos, hogy ha ennek a macskának vége lesz, utána csak kutyát fogok tartani. Sokkal hálásabb... :) :(
TörlésIgazság szerint panelba sem kutya, sem macska nem való, mindkettő igényli, hogy kint is lehessen. Csak bentre inkább halat vagy papagájt javaslok, bár az utóbbinak vagy nagy kalitka kell, vagy néha ki kell engedni a szobába és röptetni (meg takkerolni utána, lol). Ha Galádot hazavitted, egy idő után lehet, hogy egyszerűen elfelejti, milyen kint, főleg, ha bent sem unja el magát (csinálhasson többfélét egyedül, amíg pl. dolgozol). Egyébként nem a "hálás" típus a macska általában, inkább te lehetsz neki hálás, hogy kiszolgálhatod... :)
Törlés