2. IQ-EQ

No, íme a témák közül a 2. IQ és EQ. Vajon melyik mennyit ér? Mivel lehet többet elérni az életben? Ki számít többet az életben?

Az én IQ-mat még sosem mérte senki. Legalábbis hivatalos módon. Szóval könnyen meglehet, hogy a butábbak közé tartozom. Vagy zseni is lehetek éppen. Lehet, hogy sokkolna az is, ha kiderülne, hogy középszerű vagyok. Viszont tényleg ennyit számít az IQ, intelligencia kvóciens? Abból, ha valaki tudja, hogy mennyi az IQ-d, már azt is tudja, milyen ember vagy? Hogy mennyire lelkesen tudod elvégezni a rád bízott feladatokat? Vagy hogy mennyire végzel alapos munkát? Vagy hogy mennyire vagy megbízható? Vagy hogy mennyire tudsz felülkerekedni a nehézségeken? Ha valakinek magasan az átlag fölött van az IQ-ja, az többet ér, mint az, akinek alulról súrolja a középértéket? Az IQ esetleg a logikát, meg a tárgyi tudást vizsgálja. De sose fogja kimutatni, hogy mennyire könnyen jegyzel meg egy verset, vagy egy telefonszámot, és hogy mennyire könnyen látod meg a lényeget egy irodalmi műben, vagy hogy mennyire hamar látod meg a történelmi összefüggéseket. Szerintem nem kell ahhoz lángésznek lenni, hogy valaki ezekre hajlamos/képes legyen. S nem feltétlen tesz képtelenné rá az, ha butább vagy, mint a többség. Mindenkinek másvalamiben van erőssége. Ha az egyik telefonszámokat tud könnyedén megjegyezni, a másik fejből rittyent össze olyan 3 fogásos ebédet, hogy a király szakácsa is megirigyelné... Az egyik tudja folytatni a logikai sort, a másik el tud énekelni egy több strófás dalt is segítség nélkül. Nem tesz az IQ-d értékesebb emberré. Főleg akkor nem, ha nem társul mellé elegendő EQ, vagyis érzelmi intelligencia. Az EQ-ról ezt olvashatjuk meghatározásként:
"Az érzelmi intelligencia (EQ) olyan képességek összefoglaló megnevezése, mint az önmagunk ösztönzése, a csalódásokkal dacoló, rendíthetetlen kitartás, az indulatok lefékezése, a vágykielégíté késleltetése, hangulatváltozásaink kiegyensúlyozása, az empátia és a remény."  Vagyis olyan érzelmi megnyilvánulások, amikkel másokhoz, önmagunkhoz, és a minket ért hatásokhoz viszonyulunk. Konkrétabban fogalmazva az érzelmeink kezelése. Ha valaki nem tud mit kezdeni az érzelmeivel, és nem tud hogyan reagálni a történésekre, az szerintem sokkal szegényebb ember, mint az, akinek alacsony az IQ-ja. A titkomat sokkal szívesebben bízom rá egy olyan emberre, akiben meg tudok bízni, akinek vannak érzelmi kötődései, akiben él a remény és az empátia, mint olyanra, aki okos, és nagy tudású, de hiányzik belőle az együttérzés és a szeretet. Az IQ-t mérik az intézményekben, az EQ-nak pedig vagy van egy szintje, vagy nincs. Biztos vagyok benne, hogy vannak módszerek az intelligencia fejlesztésére is, de az érzelmeket ki tudja kiművelni egy emberben? Ki tudja a költészetet, irodalmat, művészetet, zenét, alkotás örömét megismertetni és megkedveltetni valakivel? Ki tudja növelni az érzelmi intelligenciahányadost? Ismerek olyan embert, akiből hiányzik mindenféle empátia, aki soha nem tud gondolni másokra, csak önmagára, aki nem tud sem kötődni a másik emberhez, sem őszintén szeretni. Olyan szegényes az érzelmi világa, hogy tényleg már sajnálom miatta őt. Olyan embert is ismerek, aki nem tudja a problémáit kezelni, a hangulatváltozásai követhetetlenek, és nincs benne semmi kitartás a dolgait illetően. Egy dologhoz ért igazán: a panaszkodáshoz, és az önmarcangoláshoz. Egyetlen érzelem, amit rendszeresen kimutat: a szánakozás. De egyedül önmagát sajnálja. Nehéz lehet így élni. Örömök és tiszta érzelmek nélkül.

Lehet, hogy én nem vagyok lángész, lehet, hogy az IQ-m csak az erős középmezőnybe tartozik, de azt tudom, hogy az EQ-m a helyén van. Nem tartanám sem magamat, sem mást kevésbé értékes embernek csak azért, mert agyi kapacitásunk nem vetekszik Albert Einsteinével. Az értéket a szememben nem az ész, hanem az érzelem képviseli.