Nem lehet megérteni, hogy az embernek néha nincsen kedve mesélni? Komolyan már elegem van abból, hogy amint beteszem a lábam a lakásba, rögtön nekem esnek, hogy "mi újság?", "na hogy ment a ma?", én meg ha reagálok, hogy "semmi újság", vagy "jól", akkor visszakérdeznek, hogy "Semmi?" meg "És még?", és nem hagyják békén az embert... Miért kell minden nap mesélni? Miért kell minden napra valami újság? Ha van kedvem mesélni, úgyis mesélek. A gyerekek is azért felelik mindig azt, hogy "semmi" a kérdésre, hogy "mi volt a suliban?", mert egyszerűen elegük van belőle, hogy mindig mesélni kell. És tényleg van olyan, hogy nincs semmi újság. Vagy csak az embernek nincs kedve beszélgetni. Vagy hogy tényleg ugyanolyan unalmas/nehéz/fárasztó/jó/kellemes/kellemetlen/zsúfolt/semmitmondó volt a napja, mint előtte mindegyik... Nekem meg most konkrétan egy dologhoz van kedvem: ülni, és nézni ki bambán a fejemből. Készülni a holnapra, és regenerálódni. Válaszolni egy e-mailre, és feltöltődni... De legfőképpen csak létezni. Bár, meglehetősen sok mindenhez van kedvem, egyhez azonban biztosan nincs: meséléshez.
Mert mi volt ma a munkahelyemen? Semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Pötyögj valamit körültekintően. :)