Kényszerpihenő

Nos, mint tudott, elkaptam testvéremtől a nyavalyakórságot, hétfőn este már fájt a torkom, kedden már köhögtem is, és szerdára már olyan rosszul lettem, hogy nem tudtam menni dolgozni sem. Lázam volt, és minden, ami az influenza tünetegyüttesébe beletartozik. Le is mentem a dokihoz (aki egyébként egy lúzer, és komolyan elgondolkodtam rajta, hogy keresek mást) hogy írjon valami bogyót vagy nem tudom, mert nem tudok így dolgozni...  Lementem nagyjából 10 perccel a rendelési idő megkezdése után, és egy órát vártam, hogy bemehessek, előttem egy fickó nagyjából 40 percet volt benn, és ahogy hallottam beléptemkor, még 40 perc után sem végeztek. Közvetlenül előttem egy lánynak időpontja volt, amin szintén eléggé kiakadtam, mert mi az, hogy neki ad időpontot, nekem meg nem? Múltkoriban ugyanis, mikor csak egy nyavalyás receptért kellett lemennem, és nem akartam ott ülni a sok kórságos ember között, megkérdeztem, tud-e időpontot adni, és nagyon kedvesen azt mondta, hogy nem, mert az zavarná a többi beteget, és menjek fél 5 körül, addigra már a sietősek lemennek... Hát köszönöm, b*szd meg.... Na, szóval kivártam a soromat, erre persze a szokásos Aszpirin+Cvitamin kombót ajánlotta, az elhagyhatatlan üveges köptetővel, de most bónuszként írt fel kis antibiotikumot is (27 év alatt még soha nem szedtem másféle antibiotikumot, csak azt az egy fajtát.) És mindezt rendezve visszahívott péntek délelőttre, hogy nézzük meg, hogy vagyok. Nem is értem, miért volt szükség lemennem hozzá, úgyis előre tudom a forgatókönyvet. Kértem volna egy igazolást a munkahelyemhez is, amit vinnem kellene az üzemorvoshoz, miszerint nem állok kóros betegség miatt kezelés alatt, de azt se akarta megírni, mondván majd csak a végén - mint utólag kiderült, nem tudta, miről van szó... - szóval nagyjából semmi haszna nem volt annak, hogy elmentem... Pénteken aztán jó kisdiákhoz híven újra meglátogattam délelőtt (ahelyett, hogy aludtam volna) és csak annyit tudott mondani: folytassuk ahogy eddig, és menjek vissza hétfőn délután is. Szóval most itthon vagyok már ötödik napja, és még mindig ugyanúgy köhögök mint az első napon, annyi talán a különbség, hogy a torkom már nem fáj. Én nem tudom, mindenhol ilyen sz*rrágók a háziorvosok?! Általában csak akkor megyek el hozzá, ha már orvos nélkül nem tudom megoldani a problémát, tehát pl az allergiámra kell receptet kérnem, vagy komoly bajom van, és akkor is mindig megbánom, hogy elpazaroltam az életemből 1, esetleg 2 órát. Egész nap itthon ülök, sorozatokat bámulok és alszom felváltva, időnként eszek egy-két falatot, csak hogy jelezzem a külvilág felé létezésemet, s csak várok, hogy ha már szedem azt a francos bogyót, akkor hasson is. S most emiatt a betegség miatt kellett kivennem a szabadságomat, hogy ne legyen miatta kevesebb a bérem a következő hónapban. Pihenésre vagyok kényszerítve, és nem önszántamból. Szerintem nekem van a világon a legrosszabb doktorom... Mi a módja a háziorvosváltásnak?

Különben megpróbálom hasznosan tölteni az időmet, és kihasználni, hogy itthon vagyok, rengeteg új ötletem van, remek ötletek, hogy hogyan tudnék egy kis színt vinni az osztály életébe, csak attól félek, hogy nem lesz időm megvalósítani őket, mert már november mindjárt elmúlik, és már csak pár hét karácsonyig. Lassan már azon is törnöm kell a fejemet, hogy kinek mit adjak karácsonyra, és hogyan s miként töltsem a szilvesztert.

Évek óta nem várok már semmit attól az egy éjszakától, de azért arra minden évben figyeltem, hogy olyanokkal legyek, akiket szeretek.

No, megyek és csinálok valamit. Csak ne halljam a saját harákolásomat.