Leírom pár szóban, hogy hogyan is telt a karácsonyt megelőző és követő pár nap, de tényleg csak a hiány kitöltése miatt. Órákat tudnék regélni arról, hogyan is zajlott a két utolsó munkanapom, mikor benn kellett rostokolnom az összevont ügyeleten, összezárva 30 gyerekkel, és még utána részt vennem egy tanári vacsorán is, hogy aztán másnap reggel újra bemenjek fél 8-ra, szintén 30 gyerek közé... Élvezet volt a takarítónőt egymás után sorozatban háromszor visszahívni, hogy tüntesse el a bűnjeleket, amiket egy kis elsős fiú produkált... Utána meg kajtatni az osztályfőnökét, hogy a szülei elérhetőségét megszerezzem, de legalábbis keríteni neki valahonnan egy használható nadrágot a sajátja helyett... Fantasztikus volt 5 előtt kettő perccel megtudni, hogy voltaképpen már 4 órakor szabad lehettem volna, ha a másodikos srác, vagy bárki a környezetéből tájékoztat arról, hogy neki a szünet előtti utolsó napon is van kungfu-edzése... De inkább mindenkit megkímélek a részletekről, frissen kellett volna leírnom mindet, most már nem annyira érdekes egyik eset sem... Örülök neki, hogy habár papíron 21.-én szombaton is délután 5-ig kellett volna bent maradnom, eljöhettem már fél 2-kor, amire nem volt precedens szeptember 1-je óta... Utána vehettem a nyakamba a várost, hogy mindenkinek beszerezzem még az utolsó ajándékokat. Úgy 2 héttel karácsony előtt egyébként már minden terv és ötlet megvolt, csak a kivitelezés volt nehéz, mert a vásárlásnál csak egy dolgot utálok jobban: egyedül vásárolni. Évről évre azzal szembesülök, hogy nincs karácsonyi hangulatom, mert ellopják a ledolgozandó munkanapok Szenteste előtt... Nem hiszem, hogy van még egy állam a világon, ahol ennyire komolyan veszik a szabadnapokat, és ledolgoztatják az ünnepnap és hétvége közé eső 1-1 üres napokat is... Úgy esni be a karácsonyi forgatagba, hogy előtte semmire nem volt időm, és mire odaérek már az energiával állok szűkösen...
A macskám idén felborította a karácsonyfát, sikeresen eltörte a csúcsdíszt, úgyhogy ezennel már mi is beálltunk a sorba... Nincs karácsony fadőlés nélkül.
Most nem írok listát arról, hogy kinek mit rejtett a fa ajándék gyanánt, de annyit azért mindenképpen megemlítek, hogy mégsem kell keresztet vetnem Mancira, ugyanis az én szerelmemtől kaptam egy 500 GB-os külső winchestert, ami megszabadított minden nyűgtől. Az operációs rendszert is sikerült jobbra cserélnünk, szóval most már semmi sem állhat utamba.
Azt hiszem, idén karácsonykor sikerült mindenkinek örömet okozni és okoznia, mindenki elégedett volt, és a fene egye meg, hogy ez a karácsony már nem is idén volt, hanem tavaly... Szokatlan még ez, nekem még nem jött el 2014.
Az ünnep után eljöttem Luishoz, hogy itt is ünnepeljünk egy kicsit, meg készülődjünk Szilveszterre, amiről azt hiszem, megint csak nem fogok kisregényt írni. Egyébként is elegem van már belőle, hogy hetek óta mindenkitől azt hallom, kivel és hogyan ünnepel. Olyan gyorsan eltelt ez a pár nap, már csütörtök van, és hétfőn menni kell dolgozni. Ambivalens érzelmeim vannak, mert egyszerre várom, és tartok is tőle. Egyszerre hiányoznak a gyerekek és hiányzik a szabadság is, már előre. Tudom, hogy jó lesz visszamenni, de nehéz lesz belerázódni újra, és visszaállni a régi kerékvágásba.
Idén szilveszterkor sem fogadtam meg semmit, így legalább nincsen rajtam annak terhe, hogy valamit be kell tartanom az új évben. A terveimről továbbra sem mondtam le, de azokat majd a következő posztomban fejtem ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Pötyögj valamit körültekintően. :)