Tavaly az év első felévben, meg nyáron valószínűleg valami nagyon unalmas könyvet olvashattam hurcolgathattam magammal mindenhova, mert a címére és szerzőjére bizony nem emlékszem. De a szomorú az, hogy a cselekményre sem. Márpedig biztos, hogy olvastam hurcolásztam magammal valamit, mert mindig van nálam könyv. És ha egy héten/hónapban csak 2 oldalt olvasok, akkor is mindenhova viszek magammal könyvet. Biztos vagyok benne, hogy a nyaralásokra is vittem magammal olvasnivalót, és míg az előző munkahelyemen dolgoztam is szorongattam valami kötetet.... Lehet, hogy ki sem olvastam, lehet, hogy ki sem nyitottam, de akkor is dühít, hogy nem emlékszem, mi volt az a könyv, vagy könyvek. Maga a tény zavar, hogy az év első feléből nem emlékszem szinte semmire. Ennyire eseménytelen napjaim lettek volna?! Vagy csak ennyire elvette a figyelmemet vala...ki?
Ez az idei év első "rendes" posztja, valahogy írnom kellene arról, hogy milyen terveim vannak idén. Első és legfontosabb tennivalóm a lesemeremírni, mert májusban letelik az elsősegély vizsga utáni egy év, amit megadtak mint határidő. Azért nem ezzel szeretnék bevonulni a történelembe... Több tervem nagyon nincs is, inkább elképzeléseim meg vágyaim vannak, de tervezni én már nem merek semmit. Jó lenne pl eljutni a Nova Rockra, mert szenzációs fellépők lesznek a féljubliemi fesztiválon, és jó lenne megismételni a 3 évvel ezelőtti őrületet. Mondjuk akkoriban igencsak más szelek jártak, és talán a Duna is irányt változtatott azóta... Továbbá örülnék neki, ha nyáron nem kellene megint állást keresnem, hanem maradhatnék ebben az iskolában, még ha kissé messze is van a lakhelyemtől. De jól érzem magam itt, és a kollégáim is befogadóak. Az egyikük talán túlságosan is... :) Erről már meséltem Luisnak is. Minden napra jut egy kedves bók, vagy dicséret, és néha már igazán nem tudom őt hova tenni... Vajon meddig tart a "kedvesség", és honnan kezdődik a "nyomulás"? Hol a határ a kettő között? Ja, ha már a nyomulásnál tartunk. Totál megdöbbentő, hogy egy kedves ismerősöm fél év után nyilvánosságra hozta a fél percig sem titkolt tényt, hogy eljegyezték egymást a párjával... Míg máshol zajlik az élet, én csak arra próbálok rájönni, mit csináltam a tavalyi év első 180 napjában... Lehet, hogy akkor is egy álomvilágban éltem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Pötyögj valamit körültekintően. :)