Ahogy azt már olvasóim (az a néhány, kik előtt kalapomat őszintén megemelem) megszokhatták, mindig úgy írom meg a visszatekintésemet az elmúlt évemre, hogy tételesen felsorolom a legemlékezetesebb dolgokat, minden hónapról. Általában nagy bajban vagyok, mert az év első felére szinte egyáltalán nem emlékszem. És valahogy mindig csak nyáron és nyár után történnek velem dolgok...
De azért veselkedjünk neki.
Január: Egy pedagógusnak nehéz dolga van, mert az év számára soha nem januárban kezdődik, és nem decemberig tart, hanem szeptemberben kezdődik, és júniusig tart. 2013 januárjában én még egy újpesti iskolában dolgoztam, mint elsős napközivezető, és hiába voltam én magam elégedett a munkámmal és jó barátságban egy-két kollégámmal, a vezetőség ezt mégsem így gondolta. A hónap legnagyobb újdonsága talán az volt, hogy elkezdtem vezetni járni, remélvén, hogy év végére a jogosítványom is meglesz... Több dologra nem is nagyon emlékszem, a január mindig nagyon csendesen telik.
Február: az ominózus óralátogatás, ami után végképp elment a kedvem az egész élettől is, nem hogy a pályától... Olyan szinten megsemmisíteni egy embert, mint ahogy ott engem megsemmisítettek, még a Terminátornak sem sikerülne. Az egész "évemre" rányomta a bélyegét, és egyetlen támaszom csak Luis volt. Egy régi barátomtól végleg búcsút vettem, azzal, hogy a kettőnk valaha volt közös korszakát lezártam, és azóta nem beszéltünk.
Március: hó hó hátán, a Nemzeti ünnepen eső helyett is csak hó esett, és a BM engem is felszólított, hogy bátran üljek be valaki másnak az autójába. Mókás így visszaemlékezni rá, de tudom, hogy akkor ott nem igazán volt mulattató a helyzet. És a hó csak nem akart elolvadni, a tavasz csak nem akart jönni. A szüleimet elküldtük üdülni a házassági évfordulójuk alkalmából egy pár napra, és noha mikor megszerveztük, még verőfényes napsütést ígértek arra az időre, mire megérkeztek, már hótaposót kellett a lábukra húzniuk. Nem hiába, ez az ország mégsem elég kicsi. Közben az ország gyászba borult, mert meghalt egy énekes, de jaj, erről inkább nem írok, mert még a végén valakiben sebeket szaggatok fel...
Április: Habár az év első negyede telt csak el, mégis évfordulót ünnepeltünk. Mellesleg a macskám is betöltötte első életévét. Beálltam önkéntesnek a közeli állatmenhelyen, hogy én majd kutyákat fogok sétáltatni, meg rendezvényeken veszek részt, és noha nagyjából össze tudom számolni, hányszor mentem el ténylegesen segíteni, töretlenül küldözgetik a hírleveleiket, melyekben megköszönik a segítséget és invitálnak egy újabb programra. Igazából nem tudom, milyen rendszerük van, de nem nagyon veszik tudomásul, hogy nagyjából negyedévente jelenek meg egy-egy rövid séta erejéig. Áprilisban volt szerencsém 2 hétig mellőzni a szüleimet, mivel elutaztak egy ismerősük jóvoltából, azért sokkal jobb lesz majd, ha saját otthonom lesz, legalább nem kell majd azon törnöm a fejem, hogy a krumplinyomót melyik fiókból húztam elő.
Május: Elsősegély-vizsga, elsőre sikeresen, állítólag azon nem lehet megbukni, de én mégis láttam olyat, akinek sikerült. Innentől kezdve 1 évem van rá, hogy megszerezzem a jogosítványt (és fél évvel később, január elején jelentem, még nem sikerült...) Újra sikerült énekelnem egy 1000 fős kórusban, az Arénában, csak ezúttal más szervezésben, és kicsit kényelmetlenebb is volt, mint az első alkalom. Először ugyanis (anno 2012) mindenki le tudott ülni, és fix helye volt. Másodszor viszont állni kellett, és még a 2 éneklés közötti szünetben is. Egy látogatás Monoron és Üllőn, két kedves barátnőmnél, egy koncert tesóval, nagyjából ennyi volt az egész éves szórakozásom.
Június: Izgalmak felső foka, miután a 4 új kollégából 2-nek meghosszabbították a szerződését, és számítani lehetett rá, hogy az enyémet nem fogják. Aztán a maradék 2-ből egynek szintén felajánlották, hogy továbbra is dolgozzon ott, és az az egy nem én voltam. S nem elég, hogy tudom, nincs rám szükség, még menjek be az iskolába napközis tábort csinálni, mindenféle keret nélkül, mármint a keretet anyagi értelemben értem. Mert fizikai kereteim igenis voltak: az iskola falai és kerítése. Ebből hozz valamit össze, öregem, vegyes korcsoporttal, hogy nekik csak a menzát kellett fizetni, és te sem kapsz semmivel sem több pénzt. Vagyis ez a művészete a sz*rból várépítésnek. Sikertelen forgalmi vizsga Nr1. Aztán álláspályázatok dögivel, interjúk interjúk után, ajánlatok egymást érik, és még szinte el sem kezdődött a nyár, de szinte már tudtam, hogy hol fogok dolgozni szeptembertől.
Július: Sikertelen forgalmi vizsga Nr2., közben oktatót és iskolát is váltottam az első kudarc után, továbbra is állásvadászat, gyerektábor, családi nyaralás, ifjúsági tábor, táboroztatás, de mindenekelőtt egy biztos munkahely ősztől.
Augusztus: Nyaralás, üdülés, pihenés, készülés, macskázás és macskavadászás, utazás, és ügyintézés, és regenerálódás, és kosztümvásárlás, és óravásárlás, és szerelem.
Szeptember: Évnyitó, új kihívások, új közeg, új munkahely, új munkaviszony, ami nem is iszony, és még mindig az az átkozott jogosítvány, már szinte mániákus vagyok... Egy állatkerti séta. Minden új, és minden változik, kivéve egyet. A szerelmet.
Október: Még mindig új küzdelmek, még mindig felzárkózás és kétségbeesett próbálkozás, hogy magamat utolérjem, tömegundor, és hosszúra nyúlt nyár, már ami az időjárást illeti. Meg azért a másfél év az mégis csak másfél év.
November: Új lehetőség a régi köntösben, vagyis helycserés támadás, háromcé helyett négybé, és sokkal üdítőbb és jobb, mint az első próbálkozás volt. Az új munkához új külső is dukál, hozzávetőlegesen féléves elhatározást követően hosszú barna hajból lett rövid vörös, és jelentem, azóta sem bántam meg. Befigyelt egy kis arcüreggyulladással színezett influenza is, meg egy kínkeserves látogatás a nőgyógyászaton is, ahol is bogyót írtak föl nekem a görcseim kezelésére. Jelentem, a helyzet nem sokat változott azóta.
December: Rohanás. Advent, mely csak szóban jelenti az eljövetelt. Egy hétvége Sopronban szüleimmel (melyről nem írtam semmit azóta sem, és ezt röstellem), egy hétvége Luissal és frizuraigazítással, egy hétvége munkalázban, és máris itt a karácsony, ami még csak most múlt el. Igazából a munkán kívül nem sok eseményben volt részem 2013-ban, és nem állítom, hogy boldogabb év volt, mint az azt megelőző, de eltelt, én még egyben vagyok, és ez a lényeg.
Koncertekben és programokban szegény év volt, de minden más tekintetben elég gazdag.
Most jöhetne a lista a 2014-es terveimről, de azokról majd inkább holnap írok.
Most egy kis összegzés még tavalyról.
Az év zenéje: Rúzsa Magdi - Na na na
Az év koncertje: Pál utcai fiúk 30 éves születésnapi koncert
Az év könyve: Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Az év legrosszabb filmje: Tajtékzó napok
Az év legjobb filmje: Phillips kapitány
Az év legrosszabb filmje: Tajtékzó napok
Az év legjobb filmje: Phillips kapitány
Az év sorozata: Broadchurch
Az év desszertje: Kézműves fagyi
Az év desszertje: Kézműves fagyi
Az év itala: Kézműves sör
Az év zenei "újdonsága": Ákos 2084
Az év arca:
Az év meglepetése: egy ismerősöm zenei ízlésének formálódása
Az év legrosszabb pillanata: Az óralátogatás értékelése
Az év legjobb pillanata: Balatonfenyves, Galáddal fűszerezve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Pötyögj valamit körültekintően. :)