Három az egyben hétvége

Hol is kezdjem? Pénteken a suliban farsang volt, a gyerekek izgatottan kérdezgették, hogy én is be fogok-e öltözni, és ha igen, minek. Erre meg csak azt feleltem: Önmagam leszek. És valóban önmagam voltam, végre az lehettem, aki a lelkem mélyén vagyok, egy igazi, elementáris, őrült, vad rocker. :) Szerencsére nem kellett extrém holmikat kölcsön kérnem, vagy kikölcsönöznöm, csak bele kellett bújnom a bakancsomba, az Iron Maidenes pólómba, fel kellett vennem a szögecses karkötőmet, kihúztam a szemem, és jó kis taréjt csináltam a hajamból. :) Mindehhez még társult egy felfújható műanyaggitár, amit még Nova Rockon szerváltam 2011-ben. A hatás nem maradhatott el. A munkatársi gárdából felemás reakciót váltottam ki, mert voltak, akik el voltak ragadtatva, mások pedig el voltak hűlve a látványtól. Nyilván azokkal vagyok baráti viszonyban, akiknek tetszett a vadiúj ódon külsőm. (Az egyik vén szipirtyó, akit kb. ki nem állhatok rögtön fennakadt azon, hogy mikor ide kerültem, még teljesen másmilyen voltam. Én meg felvilágosítottam, hogy nem, akkor is ilyen voltam, csak én konszolidált vagyok, és tudom, hogyan kell gyerekek közé menni.)

Vasárnap megtartottuk édesanyám születésnapját, vagyis az egész inkább meglepetés volt a számára, igaz ugyan, hogy már szombaton este (mikor már az biztonságban volt az erkélyen) észrevette a tortát, vagy legalábbis a dobozt, és így fordult el az ajtótól: "Jaj-jajj... Ja-jajj... Nem szabad kimennem az erkélyre?" Mire én: Miért akarsz kimenni? Le akarsz ugrani? "Én csak ezt akartam kivinni" - mutatott egy tálra. Majd én kiviszem. - Azzal kivettem a kezéből a tálat és kivittem én. Ő pedig még az orra alatt eldünnyögött egy ilyesmit: "Nem hallgattok rám..." - mert persze mikor már régen meg volt szervezve az egész születésnap és torta, akkor mondta, hogy eszünkbe ne jusson tortát venni, mert rengeteg sütemény van itthon. De nekem mégis eszembe jutott. Szóval a tortáról sejtett valamit, de minden más totális meglepetés volt. Kapott egy antiallergén, alaktartó hengerpárnát, ami jó derékra, fej alá, alváshoz, tévézéshez, olvasáshoz, gyakorlatilag mindent lehet vele csinálni (olyan, mint a tampon a viccben. :D), és annyira örült neki, hogy a "szememre vetette", hogy miért nem találtam ki ezt a párnát már hamarabb. Mire én: nem én találtam ki a párnát, hanem a párna talált ki engem. Ugyanis az ajándékai (bonbon, színházjegyek) már régen megvoltak, mikor csak kis apróságot akartam mellé keresni. Aztán még egy alvószemüveget is kapott, úgyhogy most már minden álma békés lehet, és álmodhat arról a fecskéről, aki a hőn szeretett otthoni tájra vágyik... Az ajándékok beszerzésében E. is segített, aki az egész hétvégét nálunk töltötte, bár a tervezett programjainknak a negyedét sem tudtuk véghez vinni, azért nagyon jól éreztük magunkat. Voltaképpen az egész hétvégénk anyukám születésnapjáról szólt, közben pedig rengeteget beszélgettünk. Majd tavasszal, ha jobb idő lesz, megismételjük, és mindent pótolunk, amire most nem jutott idő.