2015. február 26., csütörtök

Szociális világháló....

Csak azt nem tudom, mi lesz akkor, ha munkahelyet kell váltanom. Mert hogy most hétfőn volt a tantestületi kirándulás (amiről akartam is bővebben írni, de kiment a fejemből... Nem baj, majd legközelebb arról írok), és az ebédnél az étteremben ülve az egyik kolléganőm kérdőre vont, hogy miért nem jelöltem már be Facebook-on, pedig több mint egy éve ott dolgozom. Nos, én magamtól senkit nem jelölök be. Mindenki tudja rólam, hogy csak olyan emberek az ismerőseim a nevezett oldalon, akikkel a valós életben is tartom a kapcsolatot, illetve van pár becses kivétel, akiket pusztán tiszteletből igazoltam vissza (mint pl gimnáziumi tanáraim, szüleim barátai, és hasonlók), de magamtól senkit nem jelölök be. Ehhez tartom magam azóta, mióta a Facebook-on tag vagyok. Így tehát nagyjából akkor megállapodtunk benne, hogy nem leszünk ismerősök, mikor oda kerültem, mert én nem jelölök be senkit, ő pedig nem jelöl be engem. Hogy ő miért nem? Mert ő az idősebb, és szerinte nekem kellene "nyitnom". De ez csak most hétfőn derült ki. Na, hát jó. Akkor megírtam neki üzenetben, hogy erre való tekintettel kivételt teszek vele (a nagyjából 150 ismerősöm közül nagyjából az 5.-kel), és bejelölöm, de ezt ne verje nagydobra, mert senki mással nem fogok kivételt tenni. Nos, úgy látszik, a Facebook megoldotta az ő közreműködése nélkül, ugyanis hétfő óta - mióta interneten is ismerősök vagyunk E-vel - már 3 másik is megtalált és bejelölt. Illetve csak kettő, a harmadikat nem ismerem, vagyis kép és név alapján nem tudom beazonosítani, de az bizonyos, hogy azon a napon jelölt be, amikor egy másikat visszaigazoltam. És közös ismerősnek csak őt hozta ki. Ez mind szép és jó, mert akit valóban ismerek személyesen és szoktam vele beszélgetni, azt visszaigazolom (meg nyilván egy munkatársat, akivel nap-mint nap találkozom az épületben nem fogok elutasítani), csak mi lesz akkor, ha majd úgy alakul, hogy többé nem fogok itt dolgozni, és ennél fogva (az akkor már volt) munkatársaim 90 %-ával nem fogom tartani a kapcsolatot? Mint ahogy az első munkahelyemről "szerzett" ismerőseim 90 %-ával sem tartom már a kapcsolatot... Mondjuk ők nem követik nyomon az életemet, és nem esett nekik rosszul, tán fel sem tűnt, hogy némelyiküket töröltem az ismerőseim közül, és nem egy fenyegetést követően, ami dívik az oldalon, hogy "aki ilyet oszt meg, azt törlöm", meg hasonló, hanem szó nélkül cselekedtem. De a mostani munkatársaimmal mondjuk jövőre, vagy azután (mikor már több mint dupla annyi ideje dolgozom itt, mint az említett régi helyen) nem biztos hogy lesz szívem ezt tenni, főleg, hogy velük jóval többször és többet beszélek, mint anno a régiekkel...
Egyelőre pedig sorra jönnek a jelölések, és a kezdeti 2 főről már 10-re nőtt a Facebook-munkatársak száma. Én meg már nem győzök "válogatni" a fontosabb ismerőseim között... Mert én szerintem az n+1. módon használom az oldalt... Mindenkitől eltérően.

1 megjegyzés:

  1. Én meg pont kollégákat nem jelölök be a világért sem. Most még kivételt tettem, és visszajelöltem azt, aki bejelölt, de ha máshol leszek, akkor ez tuti nem lesz így.

    VálaszTörlés

Pötyögj valamit körültekintően. :)