Újabb "lopott" kérdőív

1. Mikor nevettél utoljára úgy igazán, teljes szívből?
Éppen tegnap este, a kölyök macskákon, ahogy igyekeztek használatba venni lábaikat. (3 és fél hetesek)

2. Mikor sírtál utoljára?
Múlt héten. Sok volt a feszültség.

3. Min tudsz igazán felháborodni?
Azon, ha a szüleimet bántják a hátuk mögött. Vagyis őket szidják pl az én jelenlétemben.

4. Minek tudsz leginkább örülni?
Annak, ha a dolgok a maguk rendje szerint haladnak. A csodáknak. A létezésnek.

5. Mi az, ami a legjobban elkeserít?
A mai divat, és amit a fiatalok  művelnek magukkal és a környezetükkel.

6. Mi a kedvenc színed?
Narancssárga (feketével párosítva, vagy önmagában)

7. Mi a kedvenc ételed?
Karfiolleves, gyümölcsleves, rakott zöldbab, mákos guba, tiramisu, somlói galuska.

8. Mi a kedvenc italod?
Természetes ásványvíz, és a gyümölcsteák.

9. Ki a kedvenc zeneszerződ/zenészed/együttesed?
Minden műfajból és stílusból tudnék mondani neveket. De akkor legyen mondjuk Ákos, na őtőle még rossz zenét nem hallottam.

10. Ki a kedvenc íród/költőd?
Szabó Magda, Gárdonyi Géza, Dsida Jenő. 

11. Ki a kedvenc festőd?
Egyszer láttam egy gyönyörű festményt, amit majdnem 1 órán keresztül néztem. Franz von Lenbach: Titus diadalkapuja Rómában. Szóval kikiálthatom kedvencnek egy kép alapján Lenbachot?

12. Melyik a kedvenc filmed?
Élet, vagy valami hasonló (mondjuk).

13. Mi az a hiba, amiért a leginkább elnéző tudsz lenni?
Amiért bocsánatot kérnek, vagy amiről az elkövetők maguk sem tudják, hogy hiba.

14. Mi az a hiba, amit nem tudsz megbocsátani?
A hibák megbocsáthatók.

15. Kivel nem szeretnél találkozni a szaunában?
 Józsival a közértből. Na jó, csak vicceltem, igazából fogalmam sincs.

16.  Kivel békülnél ki a legszívesebben?
 Rekivel.

17. Kik azok a történelmi szereplők, akiket csodálsz?
Sok csodálatraméltó történelmi személy van. Az ősmagyaroktól elkezdve a misszionáriusokon át egészen Petőfi Sándorig... Nem ragadok ki egyetlen nevet sem a többi közül.

18. Kik azok a történelmi szereplők, akiket a leginkább megvetsz?
Megvetni? Nincs jogom történelmi személyeket megvetni. Talán csak értetlenül állok a tetteik felett. Pl akik meg akarták égetni Keplert vagy Galileit... 

19. Kit vagy kiket tartasz hősnek a mindennapi életben?
Az édesanyákat. Az édesapákat. S azokat a gyerekeket, akik szülők nélkül nevelik fel egymást.

20. Melyek szerinted egy férfi legfontosabb tulajdonságai?
Határozottság, magabiztosság (de nem erőszakosság és elbizakodottság), megbízhatóság, erő, tisztelettudás, és kellő gyengédség (de nem gyengeség)

21. Melyek szerinted egy nő legfontosabb tulajdonságai?
Empátia, báj, türelem.

22.. Mit tartasz a legfontosabb erényednek?
Talán azt, hogy mindig betartom az ígéreteimet.

23. Mit tartasz a legnagyobb hiányosságodnak?
A halogatásaim, hogy mindig nehezen kezdek bele a feladataimba.

24. Mi az, amitől a legjobban félsz?
A valóságban a pókoktól és a sötét utcáktól egyedül. Lelki síkon attól, hogy magamra maradok, bezárva egy láthatatlan kalitkába, távol mindenkitől, akit valaha szerettem, vagy aki valaha szeretett.

25.  Hol élnél a legszívesebben?
Andorrán. :D (Na jó, igazából több kis országot, városkát megnéznék, eltöltenék ott egy kis időt, aztán hazaköltöznék.)

26. Hogyan képzeled el a földi boldogságot?
Boldog család, karrier, rendezett rokoni viszonyok, békés szomszédok, és egy pár kecske társaságában. Egyébként most is boldog vagyok. Bár nincsenek kecskéim, és vannak rendezetlen rokoni viszonyaim is. :(

27. Történt-e a te életeben igazi csoda?
Az, hogy megszülettem, szerintem már csoda. Az egész élet egy csoda. Egy pillanat is lehet csoda.

28. Miben vagy kiben hiszel?
Istenben, aki teremtett és gondot visel rám is.

29. Milyen feliratot látnál szívesen a sírköveden?
Ő már hazaért. De szeretném, ha feltüntetnék a születési dátumomat és a halálom napját is.

30. Ha visszamehetnél a múltba egy tetszőleges korra vagy napra, melyiket választanád?
Franciaország az 1800-as években. Vagy a születésem napjára.

31. Ha előremehetnél a jövőbe egy napra, évre, évszázadra, melyiket választanád?
Nem mennék előre. Nem akarom előre látni egyetlen napomat sem.

32. Mit kívánnál magadnak egy jó tündértől?
Magamnak semmit. A családomnak és a népemnek megigazulást.

33. Kinek a sorsára cserélnéd el az életed?
A sorsom azért az enyém, mert nekem kell viselnem. Van egy mondás, miszerint ha az emberek összegyűjtenék a problémáikat egy kupacba, s azután mindenki tetszőlegesen vehetne ki magának valamit a kupacból, mindenki a sajátját venné vissza. Szóval nem cserélnék senkivel.
Egyébként is boldog vagyok. :)

Majdnem kimondani jobb

Nem kell mindent kimondani, mert vannak dolgok, amik kimondatlanul sokkal többet érnek. Igazabb vagy és őszintébb, ha nem akarod az unalomig ismételni azt a szót vagy kifejezést vagy mondatot. Ha tudod, hogy a szavaknak mi a valódi jelentése, nem veszíted el a hiteledet, és te sem csalódsz.

Csodálatos nap volt ez a mai. Hajnali keléssel, és (úgy tűnik) hajnali fekvéssel, de a kettő közötti idő olyan tartalommal, amilyenről még csak álmodni se mertem. És még most is bizsereg a tenyerem. :)

Reggel fél 9-kor már Székesfehérváron voltam, s egy hosszú ölelésben pihentem ki az utazás fáradalmait. Így indult közösen a napunk, ami már reggel 6-kor elkezdődött, amikor is én ébresztettem őt álmából egy telefonhívással. Luis ma is üde volt és jó kedélyű, érintése és hangja kellemes, a lelke pedig mindig magával ragad. Mivel a reggelim ma kimaradt, így teszkógazdaságos péksüteménnyel pótoltuk, amiből még ebédidőre is maradt. Egy jóleső tea után utat vettünk Pákozd felé, hogy ez a látvány tárulhasson szemünk elé:

Látkép: Velencei-tó

A kutyus neve: Kutya

 A falu végén, nagyjából az utolsó háznál egy aranylelkű kutya szegődött mellénk, s jó kalauzhoz méltóan egészen a célunkig vezetett:

A vidéken pedig rajtunk kívül egy lélek se járt. Legalábbis egy darabig. Később két ifjonc kirándult el mellettünk, s a kutyáról rögtön azt hitték, hozzánk tartozik, meg is ijedtek, mikor a kis jószág követni kezdte őket. Visszajött az egyikük, és meg akart bizonyosodni róla, hogy a kutya tudja, hova megy. Mi pedig csak engedtük, hadd vigyék. A szeretetünket úgyis magával vitte.

A Nap szépen sütött, és a szél sem volt olyan hűvös, szóval hamar megváltunk a vastag kabátunktól, s a bensőnket bensőképp melegítettük föl. Egész délután ott voltunk a sziklák között, hol erre, hol arra tekintve, de leginkább csak egymást nézve, mert vannak dolgok, amiket egyszerűen nem kell, vagy nem is lehet kimondani.

Majdnem kimondani jobb, mert abban az ember önmaga van benne. Mert azt csak két ember, a belső nyelven érti. Vannak dolgok, amikről nem szabad, amikről nem kell, amikről nem illik, s amikről nem érdemes beszélni. Ez az utolsó kategóriába tartozik. Tudom én is, tudja ő is, de jobb nem kimondani. :) Mert unalmassá válna. Azt pedig nem akarja egyikünk sem. Jól megvagyunk mi így egymással. A Nap süt, a szellő fúj, a fű hajlik, mi meg élünk. :) S ha ki kell mondani, úgyis kimondjuk. :) Mert vannak dolgok, amiket ki kell mondani. Csak meg kell válogatni, hogy mikor.

Révedő tekintet

A késő délutáni órákban tértünk vissza Fehérvárra, némi élelem magunkhoz vétele után fürödtünk még egy kicsit a Napfényben, majd egymás tekintetében, s buszra szálltunk. Luis haza, én haza. Egyszerre. Csak két külön buszon. Sajnos. De a távolság is azért kell, hogy az ember értékelni tudja a közelséget. :) A szél is azért kell, hogy az ember értékelni tudja a szélcsendet. S a sötétség is azért kell, hogy értékelni tudja a fényt.

Vannak dolgok, amik csak úgy megtörténnek az emberrel. Akár akarja, akár nem. Akár készül rá, akár nem. Akár vágyik rá, akár nem. Ezek a dolgok általában a két végletben vannak. Vagy a "nagyon jó", vagy a "nagyon rossz" jelzővel lehet őket illetni. Én azt hiszem, ami most velünk történik, az nagyon jó. Azt hiszem, ezt nevezik boldogságnak.

Majdnem jobb kimondani, de csak majdnem. Mert jobb majdnem kimondani. Majdnem kimondani pedig a legjobb.

Az élet egy csoda, minden nap tartogat valami meglepetést a számunkra. Nem mindenki tud mit kezdeni a meglepetésekkel. Azt is meg kell tanulni kezelni.

Nekem a meglepetés ma pár mozdulat volt. És én csak éneklem, hogy:

"Jó, jó, jó veled, jó veled"