Témák

Régi blogom olvasása közben több kifejtésre váró gondolatom is támadt - mint annak hangot is adtam az előző bejegyzésemben - így hát leltárba szedem őket, és írok róluk.

1. Közléseink

2. IQ-EQ

3. Hasonlóság

4. Testrészeink

A könnyebb érthetőség okán T/1 formulát használok, a befogadhatóbb szövegmennyiség okán pedig külön bejegyzéseket szentelek ezeknek a cikkeknek

(A nyájas olvasó tetszőlegesen kihagyhatja a számára érdektelen szócikkeket.)

1. Szavak, szófordulatok, melyek előfordulnak a mindennapi beszélgetéseinkben.

Ráérsz. Mikor, ki és miért szokta ezt mondani valakinek, hogy "ráérsz"? Mit akar az ember kifejezni ezzel a szóval? Mi a mögöttes tartalma?

Van pozitív és negatív hangzása is. A pozitív oldala az, amikor vissza kellene adnod egy kölcsönkért könyvet, s már szégyenkezve állsz oda a másik elé, hatalmas kérő szemekkel, hogy "maradhat még egy kicsit?", s jön a válasz, hogy: "Persze, ráérsz vele". A negatív oldala viszont sokkal rosszabb. Gondoljunk csak bele! A szituáció a következő: Ígértél valakinek valamit. De nem igazán készülsz el vele időben. Vagy beszélgetsz valakivel, és kis időt kérsz (mondjuk telefonban) Jön a reakció: "Ráérsz, nekem nem sürgős". Valódi jelentése: "Ne törd magad, én már letettem róla. Nem érdekelsz."

Nos, az időmmel szeretek én magam rendelkezni, s valahogy nem szeretem, ha azt mondják nekem: ráérek. Hadd tudjam már én, hogy mikor mire érek rá! Egyébként hasonló kategória a "hosszú történet" és a "nem akarlak feltartani/untatni" is. Szófordulatok, amiket használunk, sokszor meggondolatlanul. Mögöttes tartalommal bírnak, amikkel meg is bánthatunk másokat. Ha van egy történet, amit nincs kedvünk elmesélni, egyszerűen lerendezzük annyival: "hosszú". Akkor van pechünk, ha a beszélgetőpartnerünk válaszként biztosít róla, hogy nem baj, van ideje. Ilyenkor még próbálkozhatunk azzal, hogy "de tényleg hosszú". S ha a másik elég kitartó, akkor még bedobhatja a joker-választ: "Ha nincs kedved elmesélni, mondd azt, de ne fogd az időre!". S ekkor a legkézenfekvőbb megoldás, ha azt mondjuk, hogy "nem a kedvvel van baj, de tényleg inkább majd legközelebb." Bár, ilyen esetben szerintem a lehető legjobb az, ha mégis rászánjuk magunkat a történet megosztására. (Hiszen minek emlegetünk valami olyat, amiről nem is akarunk beszélni?)

Ha nincs kedvünk a másikkal beszélgetni, rövidre zárhatjuk a megszokott közléssel: "Na de nem akarlak feltartani". Megint csak pech, ha a másik rögtön rávágja: nem tartasz fel. Mi a következő lépés? Két megoldás kínálkozik. a: Rázúdítjuk az összes mindent, ami foglalkoztat bennünket (reménykedve abban, hogy a másik valóban ráun a dologra.) b: keresünk egy újabb kifogást (pl rövid sztorizás után hirtelen eszünkbe jut, hogy mégis csak akadt valami dolgunk) Egy a lényeg: minél gyorsabb szabadulni a kellemetlen szituációból.

Na de mi a helyzet a "Mi a gond? - Semmi, csak fáradt vagyok" formával? Az ember nem lehet örökké fáradt. Mégis milyen sokszor kapjuk az érdeklődő kérdésre ezt a választ. Azért vagyunk szótlanok, azért vagyunk kedvetlenek, mert fáradtak vagyunk? Könnyen lehet kezelni ezzel a standard reakcióval egy olyan témát, amit szintén nincs kedvünk fejtegetni. A másik fél védelmében, vagy mert nem érezzük szükségességét a kitárulkozásnak. Tudván, hogy ha belekezdenénk, azzal csak megbántanánk a másikat, s mi nem akarjuk megbántani őt.

Szavak, szófordulatok, amiket meggondolatlanul használunk, nem számolva a következményekkel...

Nem állítom, hogy minden alkalommal, mikor azt mondjuk valakinek, hogy "ráérsz" már rég leírtuk magunkban őt, s hogy minden alkalommal, mikor hosszú a történetünk, tényleg csak nem akarjuk elmesélni. Azt sem állítom, hogy minden alkalommal, mikor odafigyelést tanúsítva a másik felé nem akarjuk feltartani őt, csak a beszélgetést akarjuk hamarjában lezárni. Van, mikor tényleg nem sürgős valami, tényleg ráér vele a másik. Van, mikor tényleg hosszú és sokáig boncolgatható történetünk van, amit nincs idő elmesélni. Van, mikor tényleg azt érezzük, hogy minden közlésünk unalmas lenne a másik számára, amivel nem akarjuk az idejét rabolni.

De jó lenne meggondolnunk, hogy mit, mikor, miért mondunk.

Folyt. köv.