Mondhatnám, hogy tudvalévő, de nem mondom, mivel ez csak az előző blogomból derülhetett ki a nyájas olvasónak, de lényeg a lényeg: dolgoztam telekommunikációs cégnél, mint telefonos ügyfélszolgálatos... Felemelő volt, naphosszat hallgatni az idióta ügyfelek idióta panaszait... Sikeresen meg is utáltam az amúgy is elég ellenszenves műveletet, a telefonálást. Azt sem díjazom túlzottan, ha engem hívnak, de azt sem, ha nekem kell valakivel telefonon keresztül beszélnem. Főleg, ha a vonal másik végén egy ismeretlen ember tartózkodik. Attól én is tartózkodó leszek. Szóval az évek alatt remekül kialakult a szokás, hogy ha valamit szeretnék elintézni, smst írok. Ha sehogy sem sikerül karakterizált üzenetben megoldani, akkor végső esetben folyamodok a kagyló felemeléséhez.
No, ez a rövid intermezzo csupán arra volt jó, hogy közöljem a tényt: Minden szabály alól van kivétel. Mert most még a telefonálás is átlépett a "Szükséges rossz" dicsköréből a "Leleményes megoldás" szentélyébe... Most inkább a lehetőséget látom benne, mint a nyűgöt. Persze, smst kapni is csudijó dolog, de hallani a másik hangját, az felbecsülhetetlen. :) Az idő megszépíti az emlékeket, Luis megcsodásítja a szörnyű telefonálást. :) Az eső elmossa a bánatot, Luis feloldoz a telefonálás okozta görcsök alól.
Az emlékek tisztulnak, a bánat elmúlik, s marad az örömteli beszélgetés, amit megkönnyít a technika. :)
Jó volt hallani a hangodat. Mindig jó. :)
(De nem akarok sok lenni neked.)
(De nem akarok sok lenni neked.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Pötyögj valamit körültekintően. :)