A blogolás az egy különálló műfaj. Már olyan, mint az irodalomórákon tanult esszé, glossza, cikk, novella, kisregény, etc. kategóriák közül egy. Vannak íratlan szabályai, amiket valahol minden blogoló betart. A szabályelvűség mellett vannak szokások is, amik valahol minden blogra egyen-egyenként jellemzők. Van olyan jelző, amivel minden blogot lehet illetni, s van olyan is, ami az adott blogot egyedivé teszi. Talán nem olyan nehéz a követelményeknek eleget tenni, mindenesetre nem is egyszerű. Hogy ez miért jutott most eszembe?
Mert ki vagyok már éhezve (lehet egyáltalán ilyet?) egy jó blogra, ami rendszeresen frissül, és érdekfeszítő. Ami olyan témákat feszeget, amikről jó olvasni, amik elindítanak gondolatfolyamokat, amikhez lehet hozzá is fűzni valami újat. Amit egyszerűen jó figyelemmel követni. Nem szeretem a túl hétköznapi dolgokat, de a túlságosan elvontakat sem. Nem arról akarok olvasni, hogy hány órakor kelt az illető reggel, és mit evett reggelire, hanem dolgokról, amik foglalkoztatják. Érdekes eseményekről, komolyabb gondolatokról, élménydús közlésekről. Néha egy-egy ajánlóról, vagy élménybeszámolóról, vagyis változatos témákról. De nem is a filozófiai magasságok érdekelnek, ahol csak bölcs gondolkodók szavai csengenek vissza, amikhez kell egyfajta emelkedettség. Számomra akkor jó egy blog, ha mindig kíváncsi vagyok az új posztokra, ha nem válik egysíkúvá (pl a fogalmazás gyermekiessége miatt, vagy hogy mindig ugyanaz az egy dolog a téma), ha nem érzem azt, hogy minden poszt ugyanarról szól. Ennél fogva egy filmkritikus blogot sem szívesen olvasnék rendszeresen.
Ez mind szép és jó. Lenne. A probléma csak annyi, hogy nem igen találok már ilyen blogokat. Néha belebotlok egybe-egybe, amit rögtön el is mentek magamnak, hogy majd oda visszatérek, de azt veszem észre, hogy el van mentve könyvjelzőbe vagy tucat blog, és akármelyiket nézem meg, mindenhol az utolsó bejegyzés hetekkel ezelőtti... Havonta 1 bejegyzés meg számomra kicsit kevés. S ami a legszörnyűbb, hogy ezért nem hibáztathatom magát a blogolót, egyszerűen az én igényeim mások. S milyen jogon várnék el én ilyesmit egy vadidegen embertől, aki a neten publikálja a gondolatait, vagy kicsiny életét? Talán valamit a régi időkből szeretnék visszakapni, amikor még az első blogomat elkezdtem írni, és odatévedtem más felhasználók feljegyzéseihez is. Ment a véleménycsere jobbra-balra, ők kommenteltek nálam, én kommenteltem náluk, s amellett, hogy nyomon követtük egymás blogjait, egymással is kapcsolatban maradtunk. Egynémely taggal még most is baráti viszonyban állunk, és tartjuk a kapcsolatot. De a blogolás valahogy abbamaradt mindenkinél. Nálam is visszaesett a kedv; persze, hiszen ez egy műfaj... s ha nincs rá érdeklődő, akkor meghal. A blog attól jó, hogy lehet hozzá véleményt fűzni. Eszmét cserélni. Megismerni általa más embereket, vagyis más emberek gondolkodását, hozzáállását. S nekem ez hiányzik. Ha magamnak akarnék írni, akkor tollat és papírt ragadnék... De én azért választottam a blogot, mert így legalább a közölnivalómat tényleg közölni tudom. A kérdés csak annyi, hogy hány emberhez jut vajon el.
Nem egyszerű blogolni. Többek között nagyon nehéz megfelelően kiválasztani egy bejegyzés címét is... Mert az sokszor nem egyértelmű, s ha valaki Google-ben talál rá, csalódni fog... "Azt írta, hogy [...], erre kiderül, hogy nem is a [...]-ról van benne szó..." Nem akarom félrevezetni az olvasóságot. De nem akarom az orruknál fogva vezetni sem őket. Nem akarok szájbarágós lenni, de nem akarok unalmassá sem válni. Olyan címet kell találni a posztoknak, amik sarkallják az embert az elolvasásra, de mégsem érzik a végén csalódásnak... Továbbá nagyon nehéz megfelelően ellátni a blogot/bejegyzést címkékkel is. Adjanak is támpontot arról, hogy mi a fő témája/csapásiránya az adott szóhalomnak, de ne is legyen tartalomjegyzék. Legyen érdekfeszítő a címkéktől épp úgy, mint a megfogalmazástól. Egy vers is attól jó, ha az embernek van kedve elolvasni, s aztán elmélkedni rajta. Attól, hogy összeválogatsz 4 sort, amik végén a szavak rímelnek, még nem írtál verset. Nem leszel költő.
S ha leírod minden nap, hogy mit ettél reggelire, és hogy hányszor csuktad majdnem oda az ujjadat, még nem leszel blogoló.
De mitől válsz blogolóvá, és blogolvasóvá?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Pötyögj valamit körültekintően. :)