8. nap: Szépségtrendek, amik nem tetszenek

Ó, erről oldalakat tudnék regélni. De hogy tömör legyek és lényegre törő, csak tételesen felsorolok pár dolgot, és néha egy-két hozzáfűzést is teszek.

- Kitépett szemöldök újrarajzolva (úgynevezett "csodálkozó tekintet")

- Mindenféle színes körömlakkok, 5 centis műkörmökkel

- Feszülős cicanadrág (párduc-, gepárd-, zebra-, és egyéb állatok mintázatával tarkítva)

- Feltupírozott haj hátul összefogva (külön "szépség" benne, ha a bizonyos tupírozott frufrut hullámcsattal rögzítik a homlok fölött, hogy jó púpos legyen a hajkorona)

- Kiskutya kistáskában hordva, kis ruhácskába bújtatva

- Utazótáska méretű "retikül" az alkaron lógatva cibálva

- Magasított talppal és tűsarokkal ellátott "kopogós cipők"

- Meg úgy az egész "diszkó-világ", amit a lányok (és sajnos egyre többször a fiúk is) képviselnek... Kezdve a pufi szemeteszsákra hasonlító dzsekiktől a nyakláncként hordott rózsafüzéreken át a push-up melltartókon keresztül a répaszárú buzis nadrágokig). Egyszerűen hányni tudnék attól, ahogy a mai tinik (meg 20-onévesek) kinéznek...

Ja, de ott hibádzik a történet, hogy ezek nem "szépség"-ek, szóval nem is illenek bele a "szépségtrend" kifejezésbe. Mindegy, attól még irritálnak.

5., 6., 7. nap, amúgy meg január 3.-a, ami az első.

5. nap: Koncertek, amiken voltál már

Nos, gondolom a kis klub-koncertek, meg garázs-zenekarok előadásai nem nagyon számítanak, és kihúzhatjuk azokat is, amiket ingyenesen/szabadtéren rendeztek, vagy utcazene jellegűek voltak... Szóval vegyük az egész estés nagykoncerteket, és a drága pénzen megváltott jegyekkel látogatott koncerteket.

Múltkoriban összeszámoltam a jegyeket (mert hogy gondosan megőriztem minden egyes belépőt), és 30 felé konvergált a számuk. Leírjam-e mindet? Időrendbe, helyszínek szerint?

Életem első nagyszabású koncertje, mely alatt szemben álltam a színpaddal, és direkt mentem el meghallgatni egy bandát, 2006-ban volt, azelőtt csak ingyenes és fesztiválszerű rendezvényeken vettem részt, vagy kisebb szórakozóhelyek kisebb bulijain, mivelhogy kiforrott zenei ízlésem sem volt még akkoriban. Azóta megszállott koncertlátogató lettem, ha mondhatjuk úgy... Korábban várva vártam a pillanatot, hogy egy-egy kedvencem a városba látogasson, és zenés estet adjon, ma már elmegyek olyan együttes/előadó rendezvényére is, akit annyira nem ismerek, vagy nem hallgatok gyakran. Mindezt azért, mert szeretem a jó zenéket. Na, sok a szöveg, lássuk a medvét:

2006.12.21. Budapest, Papp László Sportaréna, Ákos (Még közelebb)*

2007.11.20. Budapest, Petőfi Csarnok, Sonata Arctica, Epica

2008.03.05. Budapest, Petőfi Csarnok (helyett Ice Center, volt Astra Zeneca, most Koriközpont), Nightwish, Pain**

2009.04.04. Debrecen, Főnix Csarnok, Nightwish, Pain, Indica

2009.11.17. Budapest, Petőfi Csarnok, Sonata Arctica, Delain, Winterborn

2010.01.23. Budapest, Petőfi Csarnok, Stratovarius, Tracedawn, Winters Verge

2010.03.15. Budapest, Papp László Sportaréna, Republic

2010.04.14. Budapest, Zöld Pardon (még a régi helyen, 0. nap), Tankcsapda

2010.05.14. Budapest, Puskás Ferenc Stadion, Metallica (World Magnetic Tour '10), Volbeat, High on fire (ami olyan pocsék volt, hogy most is utána kellett keresnem, hogy mi a nevük, mert nem emlékeztem.)

2010.06.20. Budapest, Petőfi Csarnok, Megadeth

2010.08.14. Budapest, Sziget Fesztivál, Iron Maiden (Tankcsapda, meg pár noname zenekar előttük)

2010.10.02. Budapest, Diesel Klub, Epica (Desing Your Universe tour), Ketts, Revamp

2010.10.31. Budapest, Diesel Klub, Akela (20 éves születésnapi XV. farkasnappal egybekötött 3. utolsó búcsúkoncert),  D.N.S., Crossholder

2010.11.03. Budapest, Papp László Sportaréna, Soul&Gospel fesztivál, Hillsong

2010.11.28. Budapeset, Papp László Sportaréna, Helloween, Stratovarius, Wisdom

2010.12.19. Budapest, Papp László Sportaréna, EDDA művek (30 éve)

2011.02.12. Budapest, Dürer Kert, Leander (meg sokan mások)

2011.02.23. Budapest, Petőfi Csarnok, Apocalyptica

2011.04.01. Budapest, Club 202, Epica, Leecher

2011.04.08. Budapest, Papp László Sportaréna, Megadeth, Slayer (European Carnage Tour 2011)

2011. 04.24. Budapest, Zöld Pardon (Húsvét Vasárnap, szóval nem akármi), Republic

2011.06.11.-13. Nickelsdorf, Nova Rock Fesztivál, Iron Maiden, System of a Down, 3 doors down, Volbeat, Korn, Flogging Molly, In Flames, Linkin Park, Motörhead, The Darkness, Guano Apes, (és még sokan mások, a fele így is ütötte egymást)

2011.10.02. Budapest, Tristania, Van Canto, Xandria (Out of the dark festival tour 2011)

2011.11.19. Budapest, Club 202, Depresszió (Vízválasztó)

2011.11.28. Budapest, Club 202, HammerFall (European Outbreak 2011), Vicious Rumors
2012.01.21. Pomáz, Művelődési Ház, Kárpátia
2012.04.29. Budapest, Papp László Sportaréna, Nightwish (Imaginaerum world tour 2012-2013), Eklipse, Battle Beast
2012.05.13. Budapest, Club 202, Epica (Requiem for the indiferent tour), Xandria, Voices Destiny
2012.09.14. Budapest, Petőfi Csarnok, Kalapács József életmű koncert

2012.11.16. Budapest, Petőfi Csarnok, Depresszió, Alvin és a Mókusok, Road, Nikson

2012.11.25. Budapest, Club 202, Sonata Arctica (Stones grow her name world tour 2012) Battle Beast

2012.11.30. Bécs (Wien), Gasometer, Stone Sour / Papa Roach

2012.12.05. Budapest, Petőfi Csarnok, Dragonforce

2012.12.29. Budapest, Papp László Sportaréna, EDDA művek (Inog a világ) szuperkoncert

Na, íme. Ezek csak azok a koncertek, amelyeknek a belépője itt pihen a kis csíptetőmben a polcomon. Ki tudja, hány olyan koncert van még, melynek a jegyét valami véletlen folytán nem őriztem meg? S vajon ki tudja, mi lesz a következő koncert, amire sikerül eljutnom? (Ha már a listámról minden nevet kipipáltam, akit látni szerettem volna?)

* - zárójelbe tettem a koncert apropóját, vagyis ha éppen meg volt jelölve, hogy mely album bemutatója, vagy éppen miért került megrendezésre a show.

** - első helyen az est főszereplőjét említettem, és utána még fölsoroltam azokat a neveket, amelyek a belépőn szerepeltek, illetve a főattrakció előtt színpadra álltak. Feltéve, ha fel volt tüntetve, vagy emlékeztem rájuk.

6. nap: Írd le egy napodat!

Mondjuk épp a mai napomat? Egy átlagos csütörtököm úgy néz ki, hogy reggel 9-kor felkelek, még szöszmötölök ezzel-azzal, mielőtt kilépnék a szobámból (internet, könyv, pakolászás, ablak becsukása, ágy megigazítása, öltözék kiválasztása, stb.), és valamikor 10 felé kitámolygok a szobámból, hogy reggelit készítsek magamnak, illetve szendvicset, vagy valami elemózsiát, amit elviszek magammal a munkahelyemre. Teát főzök, ha nincs főzve, és utána fölöltözök, bepakolok a táskámba, s ha még van időm, elütöm valamivel, pl gitározás, vagy olvasgatás, vagy kommunikáció a családtagjaimmal, illetve a macskámmal. 11:00 felé már erőst elkezdek készülődni, hogy 11:25-kor ki tudjak lépni a lakás ajtaján. 11:36-kor fölszállok a buszra, és 11:40-kor leszállok róla. Csodás, mentem vele 3 megállót. Besétálok az iskolába, munkakezdésig még van negyed órám. Eszmecsere a kolléganőkkel, tiszteletkörök a portással, s délben kezdődik a munka. Azt hiszem, a gyerekek napirendjét nem írom le részletesen, ebédeltetés, csendes pihenő, udvari játék, tanulási idő, uzsonna, és ügyelet követik egymást, ilyen sorrendben. Bár, csütörtökönként a fél csoportom elmegy kézműveskedni, szóval marad 12-14 könnyebben kezelhető gyerek. 16:00-kor leadom a kulcsot, és elindulok hazafelé. Ha kell valamit vásárolnom, vagy elintéznem, akkor bemegyek a városba, vagy hamarabb szállok le a buszról 1-gyel, de különben fél 5-re hazaérek. A délutánjaim meg kb mind ugyanúgy néznek ki, kivéve persze, ha éppen elmegyek valakihez beszélgetni, vagy találkozom egy barátommal, barátnőmmel, vagy ha itt van Luis. Kajálok, megsimogatom Galádot, játszunk egy kicsit, aztán vagy a családtagjaimmal játszok, vagy egymagammal a laptopom segítségével. Ha tudok, nézek valami filmet, és este már kicsit készülődök arra, hogy másnap mit is fogok kezdeni azzal a rendetlen bagázzsal. Időben igyekszem lefeküdni aludni, hogy pénteken is reggel 9-kor fel tudjak kelni. Az ágyból már nem igen szoktam se tévézni, se zenét hallgatni, szóval ha vízszintesbe kerülök, csak benyomom a Bartókot, vagy valami más komolyzenét, és arra alszom el. Percek alatt.

7. nap: Ha megnyernéd az ötös lottót, mire költenéd a pénzt?

Nem nyerném meg. Ugyanis nem vonz a szerencsejáték. És mivel szerencsejátékon nyert pénz nem biztos, hogy annyira tisztességes vagyon, így azt is meggondolnám, hogy mire fordítsam. Azt hiszem, elsősorban a családom helyzetét rendezném, majd az egyháznak adnék belőle tetemes összeget. Nekem igazából a töredéke is elég lenne, mert csak egy új laptopot vennék rajta, meg elutaznék valahova Luissal. De nem vágytam soha arra, hogy sok pénzem legyen. Nem, nem akarok sem bővelkedni, sem szűkölködni. Én inkább annak örülnék, ha mindig lenne elegendő pénzem arra, amire kell.

És különben majd' 2 hét után ma volt az első munkanapom, ami eléggé lestrapált, szóval ideje ma is korán ágyba bújnom... Lehetőségeimhez mérten korán. Galád ma úgyis tök furcsán viselkedett, komolyan azt hittem, el kell vinnem dokihoz. Nézett rám és nyávogott, aztán ha fölálltam, elszaladt előlem, utána odaszaladt hozzám, és elkezdett makogni, hozta a kis játékgolyóját, hogy dobjam el, aztán nem hozta vissza (pedig vissza szokta), a kaját a kezemből nem ette meg, de a földről fölnyaldosta, most meg úgy alszik itt mellettem, mint akit fejbe kólintottak. Egy péklapáttal. Kétszer. Hátulról.

366 tömören.

Íme hát, eljött az ideje a hagyományos posztomnak. Mit is adott nekem a 2012-es év? Megpróbálom tételesen felsorolni, hónapokra bontva. Ha visszaemlékszem a tavalyi szilveszteremre, és arra, hogy ki hogyan kívánt nekem mit az új évre, akkor azt hiszem, kijelenthetem, a törekvésük sikeres volt, mert sokkal de sokkal boldogabb volt 2012, mint 2011. Minden tekintetben.

Kezdjük rögtön az elején. A január még Üllőn köszöntött rám, és azt hiszem, teljes volt a nyugalmam. Voltaképpen egy virtuális közösség volt a legmeghatározóbb az év első pár hónapjában, kis közösség a Facebookon, személyes találkozók is, mélyebb baráti kapcsolatok. De tavasszal minden megváltozott. Akkoriban költöztem át is a régi blogomból az újba. Szóval ott tartottam, hogy:

Január. Nagy havazások, nagy beszélgetések, nagy barátságok, és nagy dolgok kezdete. Skype felfedezése, és nagymértékű kihasználása, munkamánia, és időnként egy kis szórakozás a városi műjégpályán, vagy a Westend mozijában.

Február. Mozi, színház, rögtönzött síszünet, ami miatt dolgoznom nem kellett, de így is dupla műszakban dolgoztam, mert M asszonyt is helyettesítenem kellett, a balesete következtében. Később egy találkozás, ami meghatározó lett, hiszen oly sokáig halogattuk a dolgot. Közben egy fejezet félig elkezdődött félig lezárult, szóval olyan semmilyen állapotba került.

Március. Közös családi ünneplés Vácott, és egy újabb remek találkozó, az előző folytatásaként. Manci (laptop - a szerk.) vitaminokat és gyógyszereket kapott, és habár nem vett részt teljes vérátömlesztésen, de azért megújult egy kicsit. Rá is fért már vagy másfél év után. 2 születésnapos köszöntése a közeli barátok közül. Közben végig fejlődött, érett az új szerelem, a múltat lezártam, a jövő elkezdődött.

Április. Új közös kezdet egy komolyzenei koncerten, közös kirándulás Pákozdon, közös libegőzés a János-hegyen, közös hétvége délen és közös hétvége északon. Küzdelem a munkában, mert le kellett adnom 14 naplót szeptembertől egészen április közepéig kitöltve. De tudtam, hogy egyszer annak is vége lesz. Új blog. Új élet, új macska Galád személyében. Áprilisban sok minden kezdődött, sok minden fejlődött, sok minden megérett. Életem legszebb tavasza. Mely azóta is tart töretlen.

Május. Kóruspróba agyba-főbe, Bence születése, Mamóca születésnapja, Taliándörögd és egy csodálatos közös hétvége 2 éjszakával, fellépés a Múzeum lépcsőjén, készülődés az a tanév végére, a tavasz illata, a nyár első szele. Koncertek, szórakozás, kikapcsolódás.

Június. Reménység Fesztivál az Arénában, 1000 fős kórusban énekelni Händel: Messiás, Halleluja tételét felejthetetlen élmény volt. Utána jött a jól megérdemelt pihenés, évzáró, Múzeumok Éjszakája, a főiskola fődékánjának búcsúztató bulija nyugdíjba vonulásának alkalmából. S végre egy olyan nyár kezdete, amikor teljes bizalmam volt afelől, hogy hol fogom folytatni szeptemberben. Macska költözik, és csak kicsit piheg a forró vonatút alatt.

Július. Féktelen, boldog nyár, Balatonfenyves, családi nyaralás, Luissal kiegészülve, baleset a vízben, 2 öltéses varrás a térdemen, úszkálás mellőzése az idényre. Egy elmaradt Tankcsapda koncert Tatán, de sok csodás nap Luis oldalán.

Augusztus. Méltán emlékezzünk meg születésem napjáról a FEZEN fesztiválon, EDDA, Magashegyi Underground, Alvin és a Mókusok, Anna and the barbies, Vad Fruttik és megannyi ismeretlen banda fénykörében. Azután unokatesóm leánybúcsúja, szimpla merilin és dupla merilin... Ajándékom egy gitár, melyen azóta is hősiesen tanulgatok játszani, családi nyaralás Felvidéken, és a világ legtúlszervezettebb sznob esküvője a hónap utolsó szombatján. 31.-én egy iskolai évnyitó, ahova csak elvittem az önéletrajzomat, mert minden jel arra mutatott, hogy ezt meg kell cselekednem, és szeptember 10.-ével már ott indult az új tanévem pedagógusként. Üllő maradt, cuccaim csak hetekkel később kerültek fel Pestre, és a kulcsot még azóta sem adtam le, a macskám jött velem, és a fizetésem is a duplájára emelkedett.

Szeptember. Az emberrel mindig történnek jó dolgok. A munkahelyváltás nálam lezajlott kevesebb mint 10 nap alatt, zökkenőmentesen. Nehéz volt belerázódni az új helyzetbe, de annál nagyobb volt bennem a lelkesedés. 10.-én 26 gyerek között találtam magam, akiknek a nevét már 28.-án tudtam kívülről. Azt hiszem, azóta eléggé összeszoktunk már, talán már hallgatnak is a szavamra. Így, majd' 2 hét szünet után már hiányoznak is. Sportnap, hittanok, és Luis tölti ki minden szabadidőmet. Na meg a rohangálás az új papírok miatt. A Facebooknak köszönhetően újra barátságot köthettem R-rel, akivel anno 2010-ben szakadt meg a barátságom egy félreértés miatt.

Október. Az ősz nem csak a számomra hozott új kezdetet, Luis is talált magának állást, pár km-rel arrébb, Pakson. Így a sárbogárdi utak paksi utakra módosultak, de legalább már volt utazási kedvezményem a közigazgatási rendszer jóvoltából. Egy régi történet végleg lezárult, mert a szívem visszavonhatatlanul másé lett. Így ha nem lehetek egészen, ne legyek sehogyse az övé. Jobb is ez így mindkettőnknek, nincs több nyűg a vállamon miatta. Egy vidámparki mulatság, és egy mozi édesanyámmal. Közben segítettem valakinek albérletet találni, ő pedig azzal hálálta meg, hogy a hátam mögött vágott rá pofákat, és még én voltam a hibás... Szóval nem csak szép dolgok voltak ebben az évben.

November. Belevágtam valami újba: elkezdtem KRESZ-t tanulni. 7 elméleti alkalom, utána KRESZ-vizsga, majd azt követheti a gyakorlati oktatás. Az elmélet nagyon jól ment, könnyen megtanultam, és még értem is, meg érdekel is, Dávid is azt mondta, hogy szerinte nekem jól fog menni a vezetés, mert odafigyelek és mert érdekel a téma. Remélem, hogy így van, januárban várnak rám az utak, hogy tanuljak. Bátyám születésnapja, és egy koncert Bécsben, tartalmas volt a november is. Luishoz már nem sokáig járhattam Paksra, mivel szegényt elküldték próbaidő alatt, de ez még nem akadályozott meg bennünket abban, hogy gyakran találkozzunk.

December. Az idei december teljesen más volt, mint az eddigiek, az adventből 2 szombat is munkanap volt, a maradék egyen pedig gyerekkarácsonyi műsor volt a templomban, szóval nem sok időm volt készülődni az ünnepre. A szobámat is több részletben tudtam csak kipofozni, és az ajándékok után is hetekig rohangáltam, mivel sosem volt időm egyszerre többet megvenni. A hónap elején, 8.-án kimentünk Luissal a bécsi adventi vásárba, ahol kis pénzekért nem találtunk nagy ajándékokat, ellenben nagy pénzekért kis apróságot mindenkinek tudtunk venni. Előtte való nap, 7.-én vizsgáztam KRESZ-ből, és megígértem, hogy elsőre átmegyek, elsőre át is mentem. 65 pontot szereztem a 72-ből, ez nem rossz arány szerintem. És egyik kérdés sem jelentene életveszélyt, ha a valóságban is elvéteném. Közösen ünnepelni Luissal pedig nem ér fel semmivel.

És íme, ez az év is lezárult, és megint csak a második fele telt eseménydúsabban, sokkal több minden történt velem a második 6 hónapban, mint az elsőben.

Néhány jellemző 2012-ről.

Az év zenéje:

Emellett csak tételesen felsorolok párat: Vad Fruttik - Lehetek én is, Stone Sour - Gone Sovereign, Sonata Arctica - I have a right

Az év koncertje: Nem lenne nehéz a Bécsi Stone Sour + Papa Roach koncertet választani, de nekem mégsem az tetszett a legjobban, hanem az EDDA, aki egy 3 órás gigakoncertet adott december 29.-én az Arénában az új (egyébként elég gyengére sikerült) albumuk tiszteletére.

Az év könyve: Ray Bradbury: Marsbéli krónikák

Az év desszertje: Milli Mia family dessert

Az év itala: Meggyes Soproni Démon

Az év zenei "újdonsága": The Cure

Az év programja: Taliándörögd, Május 26-28

Az év arca: 

4. nap: A legjobb dolog, ami a héten történt veled

Nos, azzal kezdeném, hogy a múlt héten karácsony volt. Ez önmagában már lehetne a legjobb dolog, ami velem történt. De én nem is ezt akarom kiemelni, mert a karácsony az szerintem magában foglalja azt, hogy "valami jó". Hétfő van, december 31.-e, szilveszter. Vagyis én a "hét" alatt az elmúlt egy hetet értem. A karácsonyról pedig szót sem ejtettem a blogomban. Ez öreg hiba, pedig ez a karácsony teljesen más volt, mint az eddigiek. S hogy miért? Mert idén először ünnepeltünk két részletben, és idén először ünnepeltem valakivel közösen. S a héten a legjobb dolog kétségtelenül ez volt: Luissal együtt ünnepelni. A szilvesztert is együtt töltjük, hát kell ennél több?

Azt hiszem, a hagyományos évértékelést meghagyom holnapra, ma este még elég sok mindennel kell foglalkoznom.

Mindenek előtt azonban nagyon boldog új évet kívánok minden elvetemültnek, aki ezt a pár sort olvassa. :)

3. nap: Egy dal, ami valakire emlékeztet

Ajj, azt hittem, a Facebook-kal már kivégeztem ezt a hülyeséget... Annyi dal van, ami valakire emlékeztet... Családtagra, osztálytársra, barátra, szomszédra, jóakaróra és ellenségre, kellemes és kellemetlen emlékekkel... Most mi alapján döntsem el, hogy kire emlékeztető nótát válasszak?

Azt hiszem, beteszek ide egy olyan zenét, ami olyan emberre emlékeztet, akivel nem vagyok már napi kapcsolatban, és sosem neveztem barátomnak, egyszerűen csak ha meghallom ezt a dalt, óhatatlanul ő jut eszembe. Az emlék pedig semleges.

Illenék ide valami történetet is biggyeszteni, hogy miért pont ő, és miért pont ez a dal, igaz?

Nos, valahol 2005-ben járunk, pár hete kezdtem csak a főiskolát, és egy 24 órás sportrendezvényen vettem részt, ami alatt folyamatosan ment a zene. Egy röpke fél órára beszabadultunk a keverőpulthoz (értsd: egy számítógép vagy 1000 különböző zenei fájllal, rákötve a hangosítókra) ezzel a lánnyal, aki akkor volt végzős, és random válogattuk be a számunkra kedves zenéket. Abban a fél órában több dicséretet kaptunk, hogy milyen jó a hangulat, mint előtte s utána az egész idő alatt azok, akik eredetileg a zenéért felelősek lettek volna. No, ez a dal is abban a fél órában hangzott el, és mindenki dicsérte. Szóval Gesztenye: ezt csak itt, csak most, csak neked küldöm az éterbe:

2. nap: Öt dolog a kívánságlistádról

Igazából ezt az izét én pénteken késő este kezdtem el írni, szóval nézzétek el nekem, hogy mára 2 is jutott. Nálam mindig alvás után van "holnap", és gyakorta igaz rám a mondás, hogy: "tegnap is ma feküdtem le, ma is holnap fogok".

Szóval ebből a 30 napos izéből a 2. napra az az előírás, hogy soroljak föl 5 dolgot a kívánságlistáról. Először is tisztáznunk kellene, mi az a kívánságlista... Mondjuk úgy: bakancslista? Vagyis dolgok, amiket szeretnék elérni/megkapni/kipróbálni/megtapasztalni az életben? Rengeteg ilyen van. De akkor nézzük mondjuk az első ötöt, ami eszembe jut. Nem fontossági sorrend, és semmiféle kapcsolat nincs az egymást követő dolgok között.

1.: végigmenni egy katonai kiképzőterepen. Egész kislánykorom óta vonzz ez a téma, szívesen kipróbálnám magam, milyen sárban kúszni, kötelet mászni, falat ugrani, buzogányok elől elhajolni, célba lőni, és ilyenek, meghatározott idő alatt. Mint a filmekben. Csak mondjuk nem éles lőszerrel, és nem úgy, hogy bármi bajom származzon belőle, ha nem sikerül teljesíteni...

2.: csináltatni egy orr-piercinget. Kis ezüst karikát, a bal orrlyukamba. El is határoztam már magam, csak még gondolkodom, hol és kinél csináltassam meg.

3.: megtanulni gitározni. Igazából egész jól haladok, mert idén születésnapomra kaptam egy akusztikus gitárt, amin már tanulgatok játszani, sok akkordot le is tudok már fogni, mennek a váltások is köztük, csak egy valamit nem tudok: pengetni ÉS énekelni egyszerre.

4.: eltölteni egy hétvégét teljes ellátással egy ötcsillagos, vagy még elitebb szállodában, ahol van jakuzzi, minibár, puha vízágy, perzsa szőnyeg, gyönyörű kilátás a városra, teljes kiszolgálás, zene, szobaméretű kád és bársonyos tapintású  törülköző... Csak egy hétvégét, vagyis 2 nap 1 éjszaka, de a legmagasabb luxuskivitelben, hogy megtapasztalhassam, milyen. Persze úgy, hogy nekem egy fillérembe se kerül. Nem is vágynék vissza máskor, mert nem kell nekem a fényűzés, csak poénnak fognám fel. És ugrálnék az ágyon.

5.: egyszer úgy elindulni a városba, hogy bármi amit látok, ami az utamba kerül, vagy csak az utcán eszembe jut, azt lehetőségem legyen kipróbálni/megvásárolni/megnézni/stb. Szóval egy nap a városban, hogy minden múzeumba betérek, bármelyik boltból meg tudok venni valamit, ami tetszik, bármelyik épületet meg tudom nézni, bárkivel tudok beszélni egy pár szót... Nem feltétlen nagy dolgokra gondolok, csak az érzésre, hogy "megtehetem".

Szeretnék egyszer "megtehetni" bármit. :)

Azt hiszem, a kívánságlistám itt ki is fúlt, a többi vagy nagyon bensőséges, vagy még nem elég kiforrott dolog bennem, szóval éppen elég volt ezeket ujjhegyre szedni. De persze ez a képzeletbeli lista folyamatosan bővül, húzódnak ki róla dolgok, kerülnek rá újabbak, és közben azt hiszem, teljesen elégedett lehetek az életemmel.

30 napos izé

Elhatároztam, hogy belekezdek én is egy ilyen csacskaságba, hogy X napos küldetés, vagy nem tudom... Szóval minden napra adott egy téma, amiről írni kell. Így legalább 1 hónapra biztosítva lenne a blogolásom. Ha másoknak nem is tudnék vele örömet szerezni, legalább én jól szórakoznék rajta... A Facebookon már úgyis olyan remekül belejöttem, hogy minden nap meg kell osztanom valami zenét bizonyos szempontok alapján. Nem hiszem, hogy idegesítőbb volnék, mint mások, akik pl naponta osztanak meg 10 különböző de mégis gyönyörű idézetet, vagy 10 különböző de mégis izgalmas videoklipet, vagy 10 különböző de mégis különleges édességreceptet, vagy 10 különböző de mégis előkerült eltűnt emberek fényképét...

Gondoltam, várok vele január 1-jéig, de ismerem magam, és tudom, hogy a halogatás csak egy dolgot szül: még több halogatást... Szóval ha most van hozzá kedvem és indíttatásom, hogy belekezdjek, akkor belekezdek. Aztán reménység szerint majd jönnek elő sorra a témák, amik ötletet adnak majd a küldetés teljesítése után is.

Szóval - még mielőtt az éves havi értékelésembe belekezdenék, ami előző blogjaimnál mindig hagyomány volt - belekezdek ebbe a 30 napos nyavalyába.

Így tehát 30 napos küldetés, 1. nap:

Kedvenc filmek/zenekarok/sorozatok/könyvek/ételek

Na, ez az a téma, amiről egy teljes blogot nyithatnék, sőt, mindegyik csoportnak külön. Annyi jó film van, és annyi jó zene, hogy még említés szintjén sem lehet mindről eleget beszélni... Kezdjük rögtön azzal, hogy volt 26 évem összegyűjtögetni őket, és a lista folyamatosan bővül. Kis áttekintést akkor csak róluk:

filmek: Szeretem azokat a filmeket, amiket meg lehet nézni többször is, akár egymás után is, viszont elsőre is elég izgalmasak, és megválaszolják a kérdést, hogy mi is történt pontosan? Vagyis ha első alkalommal is úgy tudom nézni, mint ha utoljára látnám, és utolsó alkalommal is úgy, mint ha először... Élet, vagy valami hasonló. Schindler listája, Brian élete, Élet háza... Csak hogy több stílust is szóba hozzak.

zenekarok: elég sokrétű a zenei ízlésem, AC/DC-től Zsédáig mindent hallgatok, de a főbb irányvonal az a metál és a rock. A teljesség igénye nélkül hazai fronton: Tankcsapda, Ákos, EDDA, Kárpátia, Alvin és a mókusok, Republic, Depresszió; külföldiek közül: Soul Asylum, HammerFall, Stratovarius, Helloween, Sonata Arctica, Megadeth, Metallica, System of a Down, Iron Maiden, soroljam még? Abszolút favoritot nem is tudok kiemelni. Mindig éppen az, akinek a koncertjén voltam legutóbb, vagy koncertjére megyek legközelebb. Most pl az EDDA, mivel kb másfél órája értem haza a koncertjükről, és állati jó volt. :)

sorozatok: na ez már egy kicsit könnyebb falat, mert nem nézek túl sok sorozatot, főleg mostanában, szóval könnyebb összeszedni a kedvenceimet. Itt most válogatás nélkül leírok minden olyan sorozatot, amit rendszeresen néztem/nézek és szerettem/szeretek. A farm, ahol élünk, Vészhelyzet, Szökés, Cobra 11, Dr. Csont, Szívek szállodája, Beverly Hills 90210, Barátok közt, A férjem védelmében, Jackie nővér.

könyvek: szeretem az olyan irományokat, amik közel állnak a valósághoz, élethű, életszerű történeteket írnak le, mesélnek el. Emberekről szólnak, és olyan dolgokról, amik ha nem is történtek meg, de megtörténhettek volna. Nem feltétlen a történelmi regényekről beszélek, hanem azokról, amik nem rugaszkodnak el annyira a valóságtól. Két kedvenc íróm van: Gárdonyi Géza, és Szabó Magda. Tőlük a kedvenc könyveim: Az egri csillagok, A láthatatlan ember; Az ajtó, Pilátus.

ételek: nem szeretek ételekről beszélni, ezért csak tömören leírom a kedvenceimet. Rakott zöldbab, gyümölcsleves, karfiolleves, mákos guba, brassói apró pecsenye, tiramisu. Az olyan ételeket szeretem, amik nem túl erősen fűszerezettek, nem csípősek, és emberi fogyasztásra alkalmasak. (Tehát nem tengeri biz-baszok, meg nem gomba és egyéb furcsa növények.)

De ha ez a 30 napos küldetés végig ilyen szívatós lesz, nem fogok eljutni a 10. napig se. Pont elég volt az első napra ennyi badarság.

Úgyis késő van már.

Eszembe jutott egy Bojtorján-dal, idézem a szövegét:

Fekete volt a karácsony
Fagyos és nem túl szép
Nem is lesz hó már az idén
Fekete volt a karácsony
Nem enged még a tél
Talán az új év elején.

Nem pontosan vág ide, de ezt a nótát dúdolgatom már napok óta, és most aktuálissá válik. Esik pár centiméter hó, az idős emberek keseregnek rajta, meg ijedeznek, a fiatalok pedig örvendeznek, de azért van annak valami kecsessége, ha Szenteste friss hó borítja a tájat... És akkor bejelentik, hogy az ünnep első (de voltaképpen második) napján akár 10-et is mutathat a hőmérő higanyszála, csak a 0-tól fölfelé... Hogy lesz így gyönyörű fehér karácsonyunk? Már most tiszta latyak minden, pedig reggel óta kora délutánig folyamatosan havazott. Lehet, hogy csak egy divatmágus találta ki, hogy az a szép, ha karácsonykor minden tiszta fehér a hótól? És lehet, hogy valójában 1000-ből 1 esetben valósul ez meg? Vagy csak kicsiny hazánkra nem jellemző? Mert én őszintén megmondva nem is emlékszem olyan karácsonyra, hogy például az ajándékbontás közepette odakint szállingózott volna a hó. Persze-persze, szokott hó lenni decemberben, de karácsonykor már nem friss. Sőt, az utóbbi években inkább azt tapasztalom, hogy a nagy havazások februárban vannak. Februárban, amikor már a tavasz első jelei is mutatkoznak.

Szóval így megyünk neki az ünnepnek ebben a szép decemberben. A szikrányi kis hó már vízzé vált, ha már a bor nem válik vízzé...

De ez nem szegte kedvem: lelkesen készülődtem és készülődök még most is az esti családi ünneplésre: díszítem a szobám, csomagolom az ajándékokat, hajszolom a még utolsó darabokat, sütöm a süteményt, és ráérős időmben játszok a cicámmal, elvégre legyen neki is karácsony. :)

Idén nagyon lelkes vagyok, visszatért a régi karácsonyi hangulat, amikor kislánykoromban úgy vártam az ünnepet, meg hogy mikor szólal meg a kis csengettyű, hogy szabad bemennünk a szobába, ajándékok után kutatva. Senkinek nem adok túl drága ajándékot, de mindegyikben ott van az érték, mindenkire szeretettel gondoltam. A mi családunkban úgyis csak a szándék a fontos, az meg jól megvan mindenkiben.

Életemben először készülhetek úgy a Szeretet ünnepére, hogy valaki mással is együtt tölthetem, akit tiszta szívemből teljesen szeretek. 24.-én hagyományosan szentesti áhítat a templomházban délután, aztán családi vacsora és ajándékbontás, 25.-én Luissal kiegészülve a család elmegy unokatestvéreimhez, hogy ott méltón ünnepeljen sok édességgel, italozással, játékkal és beszélgetéssel, majd 26.-án idén először én is elutazok karácsonykor, megyünk Luisékhoz, hogy ott is tiszteletüket tegyük. Békés ünnepnek nézünk elébe.

Lógnak a díszek, készülnek a sültek, bújnak az ajándékok, ölelnek a szerettek, legyen mindenkinek boldog és áldott karácsonya!

KRESZ és egyéb rendszerek, avagy közlekedj okosan...

Bírom mikor a macskám miatt nem férek hozzá a laptophoz... Nem baj, attól még szeretem ezt a kis dögöt. De most nem róla akarok írni, és nem is fogom rá, hogy megint napok óta nem írtam egy árva mukkot se.

Szóval az utóbbi időben eléggé lefoglalt a KRESZ-tanfolyam, az elmúlt hetekben minden kedden és csütörtökön délután 5-től este fél 8-ig 8-ig ültem a kis padban, és jegyzeteltem bőszen jobbkéz-szabályról, előzési tilalmakról, várakozás és parkolás szabályrendszeréről, sebességhatárokról, műszaki felépítésről és karbantartásról, rakomány megengedett hosszáról és szélességéről, különleges esetekről, és rendőri kéztartásokról. De mondhatom, az oktatás sikeres volt, mert rengeteg (khm elegendő) gyakorlás után elsőre átmentem a vizsgán, amelyre 7.-én pénteken került sor. Sajnos a várakozástól eltérően, de az elvárásnak eleget téve a 75 maximális pontszámból 67-et sikerült begyűjtenem, és a 4 kérdés, amire nem adtam megfelelő választ, egyik sem baleset-forrás, ha úgy vesszük. Mert nekem személy szerint teljesen mindegy, hogy egy mezőgazdasági lassú jármű 15-tel mehet-e főúton, vagy 20-szal, és az sem tesz rám túl nagy hatást, hogy egy autó parkolóövezetben szabályosan parkol-e a járdán, ha nincsenek felfestve a fehér csíkok. Ha nem is kötelező, de azért én tartanék egy-két biztosítékot a járműben, és természetesen előzékenyen előre engednék egy villamost akkor is, ha éppen megállóból indulna el. Nem hiszem, hogy ezek nem tudása, rosszul tudása kihatással lenne az én vezetési képességeimre, illetve a többi autó(s) biztonságára. Talán ezért is gratulált a program a végén, hogy "megfelelt", és kívánt további sikeres vizsgákat.

Én megígértem, hogy elsőre átmegyek, és úgy is lett. Cserébe egész hónapban a KRESZ-könyvet fogom bújni. Vezetési órákat viszont csak januártól fogok tudni venni, mert annyira sajnos nem állok jól anyagilag így karácsony előtt, hogy még azt is ki tudjam gazdálkodni a vagyonkámból. Remélem, a vezető oktatóhoz fogok kerülni, őróla csupa pozitívat hallottam, és biztos nagyon türelmes lenne velem, kis szerencsétlennel is.

Nem is tudom, mit akarnék első önálló úticélnak, ha  megszerezném a jogsit. De arra már kaptam ígéretet, hogy nyáron levezethetek én a Balatonra. Ha jól megy minden, és elsőre átmegyek mindenből, akkor már kora tavasszal (max áprilisban) volán mögé is ülhetek. Csak nem kell várnom 30 éves koromig.

Na de nem csak a KRESZ-re volt gondom az elmúlt időszakban, hanem jutott egy kis szórakozás is, az elmúlt 3 hétben 4 koncerten is voltam, többek között Bécsben is, Stone Sour és Papa Roach párosításon, ahova külön busszal vittek minket ki, és én tulajdonképpen csak Zs-t kísértem el, mivelhogy ő az, aki ismeri a két bandát, de nem volt aki menne vele, én meg bevállaltam, mert miért ne. Az egész este folyamán ha 3 számot ismertem, az már sok, de már rég kinőttem abból a korszakból, hogy csak azért megyek el egy banda koncertjére, mert hallgatom a lemezüket. Mert régen ahhoz kötöttem, hogy legalább egy teljes albumot ismerjek az együttestől. Ezzel már felhagytam, mert pl az új albumokat már egy idő után nem is tudtam követni. Nem is tudom, hogy van-e olyan formáció, aminek a jelenleg kiadott összes albumát ismerem... Leszámítva persze azokat a bandákat, akik már nem aktívak és évek óta nem volt új lemezük. De ha jól belegondolok, ilyen banda sincsen. Szóval már elmegyek egy olyan koncertre is, amelyen az előadókat csak névről ismerem, vagy 1-2 szám erejéig. Megtanultam élvezni a zenét úgy is, ha nem üvöltöm végig a számot. :)

Bécsben is 2X voltam rövid időn belül, mert 30.-án volt a koncert, és tegnap voltam ott Luissal, az Adventi vásáron, amire külön EuroLines-os busz vitt el bennünket. Konkrétan megszállták a várost a magyarok. Lépten-nyomon honfitársainkba botlottunk. Csak a Népligetből 6 busz indult el reggel 7-kor, azok közül a 3. számún voltunk mi rajta. És még találd ki, azon kívül hány busz indult el magánúton, vagy bérelve, vagy iskolásokkal, vagy szülőkkel, vagy falusiakkal... Mi odaértünk délelőtt 10-re, és birtokba vettük először a metróállomást, ahol ketten 2 sorba álltunk be: Luis vonaljegyet vásárolni az automatából (pénztár speciel nem is volt, vagy csak nem volt nyitva*) én pedig a WC előtt, kiengedni a 3 órás út fáradalmait... Voltaképpen nem tudom, melyik sor volt ijesztőbb. De egy a lényeg, ezeknek az osztrákoknak vagy nagyobb a hólyagjuk, vagy csak undorodnak a nyilvános WC-ktől és azok használatától, valaki a sorban azt állította, hogy talán több helyen van nyilvános WC, és nincsenek hozzászokva mint a magyarok ahhoz, hogy ahol WC-t látnak ott muszáj elmenni, ha kell ha nem... de nem értettem, hogy egy központi metróállomáson miért nincsen egy normális "női" és egy normális "férfi" WC. Talán másnak ez nem meglepő, mert gyakorlott turista, sokat jár külföldön és minden félévben legalább egyszer kimegy Bécsbe is, de azt egyszerűen felháborítónak tartom, hogy van 1, azaz EGY darab mozgássérült WC, 1 azaz EGY darab angol WC, és 1 helyiség piszoárokkal a férfiak részére, nem gondolom, hogy túl sok piszoárral. Vagyis koedukáltan volt az egyetlen lehúzós normál WC, és azt használhatta ember fia-lánya egyaránt. Annyit mondhatok, hogy a leglepusztultabb magyar csehóban is kulturáltabb mellékhelyiség van, mint ott. Egyáltalán örülök, hogy le lehetett húzni, mert nem tudom, mekkora bűz lehetett volna még ott, ha a lehúzó sem működött volna. Szóval az első tapasztalatom igencsak negatív volt a várossal kapcsolatban. Ezt némiképp kompenzálta az, hogy a jegykiadó automatában volt magyar nyelvű opció is. Így sikerült jegyet is váltanunk, amit egész bécsi tartózkodásunk ideje alatt kétszer vettünk igénybe, először bemetrózni a belvárosba délelőtt, másodszor visszametrózni a buszhoz estefelé. A kettő közötti időszakban gyalogoltunk, sétáltunk, caplattunk, tülekedtünk, vacogtunk és dideregtünk a tereken és utakon, egyik vásártól a másik vásárig ingázva fel alá...

Megnéztünk sok szép épületet - kívülről, és egy McDonald's-ot - belülről, valamint legalább 3 vásárt szerte a városban. Giccsparádé giccsparádé hátán, karácsonyfadíszek, faragványok, nippek, kerámia készítmények és bőrök, voltaképpen Vörösmarty téri vásár nagyban. De ennyi arannyal körbefuttatott vackot már régen láttam egyszerre egy helyen. Nem is részletezem jobban, elég annyi, hogy bizonyos távolságonként ismétlődtek a standok, és mindenhol irdatlan nagy tömeg volt. A vásárlók 80 %-a szerintem magyar volt, a fennmaradó 20 % osztozott az olaszokon, németeken, oroszokon, franciákon, és helybélieken. Utoljára ennyi embert együtt szerintem a nagy 2006-os választásokon láttam a Kossuth téren. Persze minden rohadt drága volt, úgyhogy nem is költekeztünk túl sokat, ittunk egy forralt bort, meg ettünk egy almás rétest, és nagyjából készen is voltunk. Azért a családtagoknak hoztunk egy-egy apróságot, de csak az élmény miatt, hogy "kinn voltunk Bécsben, nesze", mert ugyanazokat szerintem töredékéért is megkaptuk volna a Vörösmarty téren, feleakkora tömegben. Nekem nincs tömegiszonyom, meg fóbiám, de a végére már nekem is megfájdult a gyomrom a sok embertől. Meg rendesen át is fagytunk, szóval nem volt túl sok kedvünk  a végén már ott császkálni. Elég korán, több mint egy órával hamarabb visszamentünk a buszpályaudvarra, és a jó fűtött váróban ücsörögtünk egy rakás szlovák újságon. Indulás előtt egy fél órával elmentem a váróterem mosdójába, 50 eurocentért sorba is álltam, és csak 3 nőt kellett kivárnom. De az élmény az mindent megért. Még magyarul is ki volt táblázva, hogy ügyeljünk a tisztaságra. (Napközben a McDonald's-ban is volt szerencsém egy negatív illemhelyes élményhez, ugyanis a 2 működő WC-ből csak az egyiknek volt ajtaja, pont nem annak, ami a bejárathoz esett közelebb, szóval ha nem kilométeres női sor áll még az ajtó mögött is, akkor én sem merek oda bevonulni dolgomat intézni, pedig nem mondom magamat egy szégyellős embernek, főleg idegenek előtt, akikkel kis szerencsével egyszer találkozom életem során.)

A buszon visszafelé szinte végig aludtam, hol egyik oldalra, hol másik oldalra, Luis vállára dőlve, és olyan szinten kimerített az egész - komolyan, a tömeg fárasztott le - hogy hazaérve már kb. annyi erőm sem volt, hogy egy szendvicset elkészítsek magamnak... Jobban elfáradtam, mint ha egész nap hegyekben túráztam volna. És kétszer is meggondolom, hogy legközelebb belevágok-e ilyen kalandba Advent közepén...

De hogy is van abban a dalban? "Szép volt, jó volt, de köszönöm, ennyi...." - szóval nem hiszem, hogy a közeljövőben visszamegyek még Bécsbe.... Majd legközelebb egy szép tavaszi átlagos hétköznapon, mikor nem szállják meg a várost az albán menekültek... Akkor talán a város szépségeiből is fogok látni valamit, és nem csak arra fogok tudni koncentrálni, hogy a saját lábamat járásra egyedül én használjam, és fényképet is többet készíthetek majd, mert nem állnak a jégcsapok az ujjaimból...

*Két vásár között, ha kicsit megfáradtunk, akkor nyakunkba vettük a várost, hogy egy kulturált helyet keressünk lábat melegíteni, meg kicsit leülni, és a nagy belvárosból indultunk kicsit kifelé, de nem jutottunk túl a belső kerületeken, szóval végig Körút jellegű volt a képlet. Ennek ellenére verőfényes (zimankós hideg) adventi szombaton egy árva bolt sem volt nyitva. Én nem tudom, hogy náluk milyen törvények vannak érvényben, de azért Budapesten ha szombaton 2 órakor elmész a nagy körútra, legalább egy élelmiszerboltot, meg a kis butikokat nyitva találod. A nagy bevásárlóközpontok talán este 8-9-ig is nyitva vannak, de a kis specifikus üzletek is 6-ig... Ezzel szemben Bécsben kb csak egy-egy kávézó, meg gyorsétterem kellette magát, no meg egy hatalmas irodatechnikai szakáruház. De se egy cipőbolt, se egy ruhabolt, se egy papír-írószer, se egy könyvesbolt, se egy hangszerüzlet, se egy boráruház....

Az egészben egyetlen jó dolog volt: kézenfogva sétálni a szerelmemmel egy klasszikus város utcáin.

"Sikk, ó, ó, ó, charlestont, ma ez a sikk."

Volt egyszer egy ilyen közvélemény-kutatás, utcán kérdeztek meg embereket, főleg fiatalokat, hogy szerintük mi irányítja ma a világot, mi határozza meg. Nagyon sokan válaszolták azt, hogy a pénz, de több olyan is akadt, aki azt mondta, hogy a divat. (Bár szerény véleményem szerint a divatot is a pénz irányítja, ha már itt tartunk.) Próbáltam megkeresni ezt a felvételt, de nem találtam. Pedig jó lett volna megszámolni, hány emberből hányan válaszolták azt, hogy a központban a divat áll. Biztosan megtalálnám, ha pontosan emlékeznék a feltett kérdésre, és nem csak a válaszokra. Azt tudom, hogy valami zenés műsor előtt játszották be, reklámblokk után azt a kisfilmet. Valaki gondolkodás nélkül rávágta, hogy mindent a pénz irányít. Valaki pedig a politikát mondta. Eltérő/kirívó válasz csak elenyésző volt.

Miért is jutott ez épp most az eszembe? Mert kezdem én is azt érezni, hogy mindent a divat befolyásol... Mindenkire hatással van a divat, akár tetszik neki, akár nem. És nem az öltözködésre gondolok, vagy a hajfrizurákra, vagy hogy hova járnak a fiatalok szórakozni, vagy hogy ki a legnépszerűbb sztár. Arra gondolok, hogy hogyan befolyásolja a "köz" a "véleményt". Hogyan alakul ki az az általános gondolkodás, még specifikusabban az a szimpátiarendszer, hogy "ez tetszik, ez meg nem".

Hogy világos legyen, miről is beszélek, egy aktuális példa. Itt van ez a remek műsor, az X-faktor. Miért olyan sikk azt mondani, hogy "én nem szoktam nézni, azt sem tudom, kik vannak benne"? Miért sikk nem tudni a fejleményekről? Tovább megyek: miért sikk letagadni, hogy mégis tudok? Olyan sok esetben tapasztalom ezt... Mint ha az emberek nem mernék fölvállalni, hogy igenis képben vannak, és teljesen tisztában vannak vele, hogy mi történt a múlthét szombaton... De legyen szó akármilyen felkapott műsorról, vagy eseményről, mint például a Való Világ, vagy az a nagy port kevert műsor, mikor Noszály Sándornak kerestek feleséget. Ó, én nem azt "várom el", hogy mindenki naprakész legyen ezekből a showműsorokból, vagy hogy mindenki egész nap ezeket a készítményeket nézze, hiszen tudom, hogy ez nem fog megtörténni mindenkivel. Sőt, én sem néztem mindegyik említett műsort rendszeresen. De akárhogy is: az ember lépten-nyomon találkozik ezekkel, olvas újságot, néz reklámot, lát plakátokat, hall beszélgetéseket a buszon, lát egy címlapot a metrón, rákérdez egy ismerőse, hogy látta-e, és igenis tudomást szerez a dolgokról. Még ha le is tagadja. Az én szememben valahogy olyan hihetetlennek tűnik, hogy valaki csak a Discovery-t, meg egyéb ismeretterjesztő csatornákat néz az otthonában, és soha nem kapcsol az RTL Klubra, vagy a TV2-re. Persze, biztos akad ilyen ember, és biztos akad olyan is, aki egy tanyán lakik a barmaival és még tévéje sincsen, de nem hiszem, hogy ez az általános.

Valahogy ciki bevallani, ha járatos vagyok a témában, azt meg még cikibb, ha nézem is ezeket az adásokat?

Miért alakult ez ki az emberekben? Miért kell így hozzáállni a témához? Mitől fél ez a rengeteg ember, és miért? Talán tilos "képben lenni"? Nem csak hihetetlen, hanem kissé hiteltelen is az, aki azt állítja: ő aztán nem nézi... Szoktam mondani: Kétféle ember létezik Magyarországon: Az egyik, aki nézi a Barátok köztöt, a másik, aki csak letagadja... Ugyanezt gondolom az ilyen műsorokkal is, mint a valóságshow, vagy a tehetségkutató: Még ha nem is nézi megszállottan, rendszeresen, azért időről időre csak odakapcsol az ember. Még én is, aki alapjáraton tök keveset tévézik, van, hogy napokig be sem kapcsolom a készüléket... Mégis azt érzem, hogy valahogy sikk lett, menőség, ha az ember tudatlan...Vagy csak én vagyok túl szkeptikus?

Megmondom: Nekem nincs kedvencem, mert már az első élő adásban kiesett, de azt nem akarom, hogy a zabigyerek nyerje meg.